Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1867-02-17 / 1. szám

1-Ső szám. Vasárnap, február 17-én. 1867. SZEMÉSZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 7-dik számához. Hirschler Ignác­z tudortól. Tartalom: A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete. VI. Repülő foltok (Mouches volantes). — Kisebb közlemények a gyakorlatból. XVI. Hangy­­halyag használata szemműtéteknél. XVII. Szemfáradás a belső egyenes izmok elégtelensége folytán. (Asthenopia muscularis). — Irodalom. — Szemészeti észlelések choleránál. — Bujafenyves visszatérő középponti reczegláb. — Szaruhártyapusztulás a gyermekek agylábjánál. — A könymirigy egyik kivezető útjának tömlőalakú tágulata (Dacryops). — A mellső csarnokban 14 évig időzött kődarabnak kivétele. — Min­dennapos kettős álczás váltóláz mór alakjában. — Nyomás által előidézett mór. A lázzavar, mint a szembetegségek egyik tünete. VI. Repülő foltok (Mouches volantes). Ezen ismeretes tüneménynek oka és székhelye az üvegtestben lévén, legczélszerűbbnek látszik tárgyalását közvetlenül az üveg­­testbeli homályok által okozott látzavar után s mint ennek pótlé­kát szemügyre venni. Eddig csak oly látzavarokról volt szó, melyek bizonyos beteg állapotnak tünetét képezték , az imént szóba hozott látzavar pedig már maga teszi az egész betegséget, ha egyátalán ez esetben betegségről szó lehet. Itt valóban oly tüneménynyel van dolgunk, mely inkább a physiologiai élet keretébe tartozik, s csak bizonyos körülmények között szokott kórtani jelentőségre emelkedni. Ha azonban tekintetbe veszszük, hogy e röpülő foltok még akkor is, ha semmi lényeges rendellenességgel nincsenek összekötve, a bennök szenvedő egyént néha a legnagyobb aggodalomba ejtik, sőt legyőzhetlen ijedelemmel töltik el, úgy annyira, hogy azok egyik szemésztől a másikhoz fordulnak a látszólag fenyegető vak­ság elhárítása végett, természetes, hogy ezen többnyire ártatlan látzavar gyakran válik az orvosi gyakorlat tárgyává, jóllehet az eset egyebet nem kíván tőlünk, minthogy a beteget szorosan vizs­gáljuk és moraliter megnyugtassuk. Minden gyakorló szemorvos­nál számos oly eset fordul elő, melyekben az úgy­szólván egészsé­ges beteg a félelem minden külső jeleivel csengve folyamodik segélyért oly tünet miatt, melyet ő a kezdődő fekete hályog első jelenségének tekint, s még a bizodalmával bíró szakember meg­nyugtató szavaiba is csak nehezen hisz, oly­annyira ijesztő benyo­mást gyakorol kedélyére a véletlenül először észrevett röpülő foltok tüneménye , melyek azonban már előbb is ugyan­oly mennyiségben voltak jelen, csak hogy az illetők figyelmét kikerülték. Nevezetesen emlékszem egy északamerikai fiatal collegára, ki orvos léte daczára Európa valamennyi szemészeti intézetét röpülő foltjai gyötrelme alatt bejárta, s még csekélységemet is, ki akkor Párisban Desmar­­res kórodáján működtem , a nagy mesterek után felkeresett, hogy semmit el ne mulaszszon, mit hypochondricus rémképe meggyógyí­­tása tekintetében tenni lehetne. Tiszt, olvasóim közt kétségkívül szintén vannak olyanok, kik saját szemeikben a kellemetlen tünetet tapasztalják, azért annak minden bővebb leírását nélkülözhetik. Azok számára pedig, kik röpülő foltoktól mentek, elég, ha említjük, hogy ezen foltok a szem előtt röpülni vagy lógni látszanak, részint apró gyűrűk, részint ilyen gyűrűkből álló olvasóforma csíkok, részint egyes gyű­rűk és kígyónként csavart csíkokból összehalmozott bonyolódott tömegek alakjában, mely különféle tárgyak a háttér több részeit elfoglalva, ezeket többé-kevésbé homályosakká teszik, s a szemteke minden mozgásaival helyeiket bizonyos gyorsasággal változtatják. Legfeltűnőbbek lesznek a foltok, ha az ég vagy az ablak felé nézünk, különösen midőn a nap nem süt, továbbá ha világosan mázolt falra vagy feh­ér papírra irányozzuk tekintetünket. Sajátsá­gos mozgásuk van e foltoknak. Ha a szemteket hirtelen felfelé for­dítjuk, akkor azokat gyorsan felfelé egész a háttér határán túl lát­juk repülni, a legközelebbi másodperczben pedig, ha szemünk töké­letesen nyugodtan marad is , megint felülről lefelé lassan sülyed­­nek; ebből következik, hogy a rájuk átszármaztatott lökési moz­gáson kívül még saját mozgásuk is van, s pedig álélról felfelé, mit a reszeg természetesen megfordított irányban felülről lefelé lát. De egyik oldalról a másik felé is szoktak azok átröpülni, miáltal a tünemény kissé kellemetlenebb lesz, mint a fel- s lefelé mozgás által. Megkülönböztető főjele e röpülő foltoknak, miáltal másnemű foltoktól lényegesen eltérnek, az, hogy soha sem helyezték a út­tengelyben , úgy hogy a rögzített pontot soha sem képesek beborí­tani vagy csak homályossá is tenni. Ugyanezen oknál fogva törté­nik , hogy ha az ekként a háttérben oldalt fekvő foltot rögzíteni akarjuk, az soha sem sikerül, mert ugyanazon perczben midőn a úttengelyt azon irányba fordítjuk, mindig ugyanazon irányban előttünk futni látszanak. Fokra nézve, vagy­is mennyiségöket illetőleg igen különbözők e foltok; némely ember csak gyéren útja, s azért nem is aggódik, ha­bár előbb nem is szokta volt meg; mások ellenben oly nagy mennyiségben veszik észre, hogy szinte megbocsátható, ha némileg meghökkennek s bal jóslatú dol­gokat vélnek látni. Annál inkább megbocsátható ez, minthogy ez­előtt pár évtizeddel még a szakemberek is komolyabban vették a dol­got s mintegy kapcsolatban hitték lenni a repülő foltot az oly belső elváltozások beköszöntésével, melyek idővel amaurosissal végződnek. A közönségre átszármazott ezen téves nézet onnan eredt, hogy a mór különféle nemeit megelőző stádiumokban csakugyan szintén előjön­nek sötét pontok és foltok, melyekkel aztán a repülő foltokat fel­cserélték, habár ezektől lényegesen különböznek az által, hogy ezek helyüket nem változtatják, s a tárgyak bizonyos részét — bár­mely irányban forgassa a beteg szemét — eltakarják. Ezen ál­landó foltokat, melyek a láttért egy bizonyos módon megsza­ka­s­z­t­j­á­k, egy bizonyos terjedelemmel bírnak, és vagy középpon­tiak vagy körzetiek, Scotoma névvel szokták jelölni. Összezavarták azonkívül a repülő foltot még az üvegtest bizonyos finomabb homályosodásával is, melyek valóban szintúgy mozognak a háttérben mint a repülő foltok, de tőlük részint sűrű­ségük által különböznek, minélfogva a láterő általuk bizonyos mér­tékben mindig csökken, holott röpülő foltoknál még a legfinomabb s legapróbb tárgyak tökéletesen kivehetők ; részint az által, hogy szemtükörrel feltalálhatók, mi a röpülő foltoknál soha sem sikerül. Az egyik szem ugyanis beteg, a másik egészséges. A röpülő foltokban szenvedő szemet, ha máskülönben bán­­tatlan, egészségesnek azért nevezzük, mert ugyanezen foltokat, bár különböző mennyiségben veheti észre minden egészséges szem , ha azt bizonyos viszonyok közzé helyezzük, észreveszi ugyanis akkor, midőn a réczegen nagyobb szóródási kör (Zerstreuungskreis) támad, a világosság sugarai tehát nem egy pontban törnek össze a törés után. Mindenki, a­ki górcsőbe először néz, meglepetik azon kis

Next