Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1867-05-05 / 2. szám

2-dik szám. Vasárnap, május 5-én. 1867. SZEMESZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 18-dik számához. Hirschler Ig­nácz tudortól. Tartalom . A szemészeti gyakorlatban jelenleg leginkább használt gyógyszerek és gyógyeljárások. I. Kénsavas nadragulya-al. — Kisebb közlemények a gyakorlatból. XVIII. Gyógyszerek által véletlenül okozott bőrláb.— Irodalom.— Herpes Zoster frontalis seu ophthalmicus, Hutchinsontól — Helybeli vérbocsátásnak kitűnő jó hatása. — Varratokkal gyógyított tülkhártyaseb. — Conjunctivitis exanthematica. — Tokhályog ön­­kénytes beszakadása 3 hónappal a lencse kivétele után. — Gyakorlás által nyert rendkívüli hatalom a szemteke izomzata felett. — Átázás és meghűlés utáni tömeges vérzés az üvegtestbe, gyógyulás. — A kancsal szem vizsgálatához. A szemészeti gyakorlatban jelenleg leginkább használt gyógyszerek és gyógyeljárások. I. Kénsavas nadragulya-al (Sulfas atropinae). Ösmeretes mindnyájunk előtt a nagy befolyás, melyet az alka­loidok felfedezése a gyógyászatra gyakorolt. Csak a kínaira kell utalnunk, s annak számos gyógyjavalatait és tagadhatatlan jóté­kony hatását a legkülönfélébb köralakokban a kinabéj régi szűk hatáskörével összehasonlítanunk, hogy ez egy példa által ama fé­nyes befolyásról meggyőződjünk. Hasonló hatalmas szer a szunyái is, különösen mióta az a bőr alá fecskendezik; csilapító hatása össze sem hasonlítható lévén az eredeti mákony hatásával, oly meg­­becsülhetlen sőt nélkülözhetlen gyógyeszközzé vált az, hogy csak is most valósult igazán a régi orvosok azon mondata: nollem sine opio esse medicus. De daczára e kitűnő hatásnak, ezen gyógysze­rek egyike sem versenyezhet az atropinnal, ha csak azon befolyást vesszük is tekintetbe, melyet e látatágító lugal nemcsak gyógyászatunk, de átalában szakmánk kifejlődésére gyakorolt. Nem ismerek gyógyszert, mely a gyógyításra való hatásán kívül még magának a tudománynak is oly nagy szolgálatot tett volna, mint az atropin. Hogy csak egyet említsek : hol állana még ma is a szemtükrözés, ha e kényelmes és gyengén ható látatágító szer nem állott volna rendelkezésünkre ? ! Ezen befolyás oly hatályos volt, hogy a szemészet története, midőn egykoron szakmánknak az utolsó két évtizedben tett bámulatra méltó haladását említendi, az ezt előmozdító mozzanatok közt kétségkívül az atropin fölfede­zését is első­sorban fogja felhozni. Hogy a régiek némely növények látatágító hatását ismerték és még a szürke hályog lenyomásánál is alkalmazták, kiderül Pr­a­­n­­­u­s-nak az anagallisra vonatkozó ezen szavaiból: „pupillas dila­tat, et ideo hoc inanguntur ante, quibus paracentesis fit. Jumento­rum quoque oculis medentur . . . .“ (Histor. natural, liber XXV. cap. 13.) Az anagallisban különben ily hatásra mai nap nem aka­dunk. A belladonna látatágító hatását először említve találjuk Johannes Kay füvésznek Londonban 1693-ban kiadott munká­jában, melyben egy nőről tesz említést, kinek szem melletti arcz­­tájára rákfekély miatt ezen növény friss leveleit rakták volt: „quae — úgy írja ő le a növény hatását — noctis unius spatio aveam oculi tunicam adeo relaxavit, ut omnem explicandi sese et pupillam con­trahendi facultatem et adimeret, siquidem pupilla clarissimo lu­mini adversa vehementer dilatata persistit, socio et pari suo plus quadruplo amplior, donec amoto folio avea musculosam vim suam et tonum paulatim recuperaret.11*) A belladonna forrázatát hályogmetszéseknél már Lo­d­e­r alkalmazta, de átalános és sokoldalú használatát a szemészeti gya­korlatban csak H­i­m­­­y által nyerte, ki egyszersmind a hyoscya­­musban rejlő látatágító hatást is fölfedezte. Ez a jelen évszázad elején történt, s azóta a szemészek a" belladonnát részint forrázat, részint kivonat alakjában mind látatágító, mind szemloltokban tapasztalt csilapító hatása végett igen gyakran vették igénybe. A múlt évtized elején előbb az atropin, későbben a kénsavas atropin Angliában hozatott be a gyakorlatba, s ezzel mind a növény élet­tani hatásának tanulmányozására, mind a gyakorlatban való fel­­használására egy új korszak nyittatott meg. Nincs gyógyszer, melyet most csak közelítőleg is oly gyakran alkalmaznánk, mint ez az atro­pinnal történik; a szemész rendelésénél mindig kéznél van, s nem egyszer hallani ma azon vádat, hogy a szemorvosok majdnem min­den betegeiknél használják, mintegy panaceát látván az­­atropin­ban. Az élettani hatásnak elemzése legjobban felderíti e sokoldalú jótékony hatás főokát. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a hyos­­cyamin s a daturin hasonló hatással bírnak mint az atropin, s hogy nevezetesen a daturin, mely erősebb hatású, némely franczia sze­mésztől szívesebben alkalmaztatik az atropinnál, úgy látszik, mint­ha néha Angliából atropin neve alatt daturin hozatnék forgalomba. A tiszta atropin most már nem használtatik, mert vízben csak barlang hozzáadásával oldható fel, hanem a kénsavas só, mint sokkal hathatósabb és biztosabb szer. A sulfas atropinae, a­mint azt részint angol, részint német gyárakból kapjuk, finom, vékony, fényes jegeczeket, néha alaktalan gyöngén sárga port képez. Vizes oldata rendesen nem izgatja a közhártyát, hanem csak bizonyos körül­mények közt, melyekről későbben szólandunk. Ha a készítmény jóságáról, illetőleg arról akarunk meggyőződni, hogy a semleges só, nem pedig az ali atropin kénsav hozzáadásával van az oldat­ban, akkor kémpapírral a semleges reactiot kell kutatnunk. Mielőtt a kénsavas atropin alkalmazási módjáról, adagolásáról stb. szólanánk, jó lesz egy pillantást vetni élettani hatására. Ezen hatalmas gyógyszer mind külső, mind belső használata mellett ugyanazon tünemények jönnek létre, miután pedig a sajátképein szemtünetek gyorsabban és biztosabban idéztetnek elő, ha azt köz­vetlenül a szemmel, illetőleg ennek köthártyájával hozzuk érintke­zésbe, itt kizárólag a helybeli alkalmazás folytán jelentkező tüne­ményeket tárgyalandjuk. Ha oly oldatból, mely 1 rész atropint 120 rész vízre tartal­maz, egy cseppet a szembe hozunk, akkor a következő tüneménye­ket észleljük : 1. Növekedő látatágulást, mire tökéletes látamerevség áll be. A tágulás mintegy 15 perc­ múlva kezdődik, s 20—25 p. múlva éri tetőpontját. Minél fiatalabb az egyén s minél vékonyabb a szaruhártya, annál gyorsabban lép fel a hatás. 2. Az alkalmazkodási képesség fokonkénti csökkenését s későbben annak tökéletes hiány­át *) Ezen érdekes idézet (1. Budge, Bewegung der Iris 1855) mutatja, hogy D o n d e r s téved, midőn a múlt alkalommal ismertetett munkájában állítja, hogy van Swieten (Comment, in Boerhavn­ Aphorismost. Hr.) volt az első, ki a belladonna láta tágító hatásáról tesz említést, mi­után van Swieten munkája több mint fél századdal a nevezett füvész halála után látott csak világot.

Next