Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1870-03-27 / 1. szám

T I­TT A gyakorlatból. VI. Herpes Zoszler frontális további két esete. Midőn a második általam észlelt esetről­­ a budapesti or­vosegyletben értekeztem, egy azon ülésben mint vendég jelen volt vidéki ügytársunk előadásom után azt megköszönő különösen azért, mert megért általa egy kóresetet, melyet nem régen kezelt, s mely­nek sajátságos tünetei mindaddig rejtélyteljesek voltak előtte, egyszersmind megígérte, hogy az illető egyént alkalmilag hozzám fogja küldeni, mi f. é. január hóban meg is történt. A beteg T. J., 49 éves árvamegyei lakos, tavai mártius­­ban úgynevezett orbáncz által lepetett meg, mely a fő és az arcz jobb oldalára volt korlátolva, itt a homlok táját és különösen a szemhéjakat igen fájdalmas piros daganattá változtatván át, me­lyen későbben elszórt pörkök mutatkoztak. Az igen nagy égető és szúró fájdalmakat jeges borogatással igyekeztek enyhíteni, mi kis mértékben sikerült. Midőn pár nap múlva szemhéjait kinyitni bírta, a szemteke gyuladtnak mutatkozott, s egyszersmind l­á­t­a­­tágulat is volt jelen. A fájdalmak, csak lassan múltak, s ve­lük együtt fokonkint a lobos állapot is megszűnt, de a látatágu­­lat nem változott. Két hónappal későbben állítólag erős léghuzam által új lobos roham támadt, most azonban a tü­lkhártya külső­felső tája képezte a láb székhelyét, melyen lassan ugyan, de fen­­tarthatlanul tülkhártyatágulat (staphyloma sclerae ant.) jött létre. A vizsgálatnál a következőket találtam. Egyes mély és ha­­lavány hegeket a tárhelyen (glabella), egynehányt a könytömlő táján, legtöbbet pedig a jobb orrszárnyán. Az ér­zés a nevezett részeken még mindig kissé tompa. A szarun több apró, felhámi folt van jelen. A láz­a tágult, de egyszersmind szabálytalan, a­mennyiben a felső-külső irányban nagy mértékben ki van húzódva a sugárszél irányában, miáltal körtealakot nyer. Ugyan a felső-külső tájon a szaruszél mellett tülkhár­­tyai tág­ulat van jelen, körülbelül 40'hosszú és 21/2'' széles, V“ magas. Itt a tülkhártya szövetének ritkultsága folytán az alatta fekvő sugártest amannak kék szint kölcsönöz. A belső hártyák épek. S­i­ap­iooi stenopaeicus készülékkel a So- Puszta szemmel Snellen 372 bír olvasni, stenop­ készülékkel vagy anélkül -1- 18-as Sn 3-t olvas. A beteg állításaiból igen nevezetes az, hogy évek óta erős szemtáji zsábában szenvedett, mely nem ritkán kétszer hetenkint beállott, azonban tavalyi szembaja óta egyszer sem jelent meg. Az eset sok tekintetben nagyon tanulságos. Már először be­­bizonyul benne Hutchinson állítása, hogy a szemgödöri övsö­mör csak akkor szül mélyebb szemlobot, ha a ramus naso-ciliaris meg van támadva, mely ideg ezen esetben valóban túlnyomó részben képezte a baj kiindulási pontját. Közvetlen következménye volt látatágulat és alkalmazkodási hüdés, mit az eddig a különféle észlelők által ismertetett esetek egyikében sem lehetett tapasz­talni. Csak későbben támadt a szintén hasonló körülmények alatt nagy ritkaságnak mondható tülkhártya-tágulat. Kétséget nem szenved, hogy mind a kettő ugyanegy oknak tulajdonítható, t. i. az illető sugárideg megbetegedésének. A r­­­t, ki a beteget szintén látta, valószínűnek tartja, hogy a sömör virágzásakor még a szem­tekén is volt jelen egy tömörhólyagocska, mit azonban a tökélete­sen megbízható értelmes házi­orvos kereken tagad. Arit feltevése különben nem is szükséges a tünetek értelmezésére, a hasonló körülmények alatt oly érthető sugáridegbántalom mind a látatá­­gulatot, mind a rákövetkező szöveti változatokat eléggé megmagya­rázza. A léghuzam, melyet a beteg okol, azonban csak mellék­szerepet vitt, mivel meggyőződésem az, hogy a lappangó baj az első perctől fogva sohasem szűnt meg tökéletesen. Nagy súlyt kell fektetnem a rendelő orvos azon állítására, hogy a tágult láta addig mutatott kerekded alakot, míg nem jelent meg a tüskhártyas kórfolyamat, melynek beálltával a mostani körtealak rokonként fejlődött. A szöveti változatokkal ugyanis az e helyen lefutó egyik szivárvány-mozgató idegszálnak tökéletes hüdése állott be, mi a láza csúcsalakú öblét vonta maga után. Maga a szövetváltozás trophicus idegek megbetegedése nélkül nem igen érthető, hogy ez épen a külső-felső tájon történt, megmagyarázhatlan tény. Egye­lőre csak azt tartjuk szem előtt, hogy övsömör után hasonló­­ fo­lyamat csak akkor fog létrejönni, ha a ramus nasociliaris be van foglalva a bántalom körébe. Legközelebb egy másik esetet láttam, mely szintén emlí­­tésreméltó. Cs. M., 49 éves földmivelő, Heves vármegyéből m. e. deczember havában „orbánczban“ szenvedett, melyre szemléle következett. A bal a fej jobb felét lepte meg, a balt tökélete­sen érintetlenül hagyván. A bőr lobos állapota egy egész hó hosszáig tartott; ezen idő alatt folyton igen heves zsábafájdal­­mak voltak jelen a szemöldök táján, melyek innét az egész fél­fejre kisugároztak. Nyolcz napig a kín oly nagy volt, hogy a beteg éjjel-nappal nyugodtan feküdni nem bírt. Majd zsibbadt­ság támadt az érintett tájon, mely most is fennáll. Állítólag szemhéjait ez idő alatt nem volt képes nyitni, de szemével jól látott, a szemhéj daganat elmúlta után azonban a szemteke köthártyája mindig izgatott vörös maradt. Most a beteg homloka oly jellemzetes, hogy mindenkinek könnyű ráismerni a lefolyt övsömörre, a­kinek e baj sajátságai­ról csak hallomásból is tudomása van. Félfeje sűrűn fedve van élénk piros, hol rövid szabálytalan, hol hosszú csík alakú hegek­kel, melyek a szemgödörszéltől kezdve egész a nyakszirtcsont tájáig terjednek, legsűrűbben csoportosulván a homlokon, hol a leghosszabb hegek találkoznak (egész hüvelyknyiek) és azért legfeltűnőbbek, mivel a tökéletesen ép bőrrel határosak. Az orrgyökön a belső szemzug átellenében is ül három kisebb heg. Sajnos, hogy a beteg fényképét hazasietése folytán el nem ké- A Szemezet 1869. 4 szám. 1I­ ­-I. SZám. Vasárnap, martius 27-én. 1870. Tartalom: A gyakorlatból. VI. Herpes Zoster frontalis további két esete. — Schulek V. Jr. A fénytörési és alkalmazkodás-rendellenességek tana (folyt.) — Lapszemle. Retinitis leucaemica két esete. — A reczegleválás gyógytanához. — Uj eljárási mód a színlelt egy szemi vakság kipuhatolására. — Malátaképezés szar­fekélynél. Torday Ferencz tr.-tól. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 13-dik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor.

Next