Szemészet, 1877 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1877-04-22 / 2. szám

SZEMÉSZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 16-ik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. 2. SZ. Vasárnap, április 22-én. 1877. tartalom : Ki­ss : A villámtűz szerepe a szemészetben. — Feuer : A kórodai ideghüdési szaruhártyalobról (keratitis neuroparalytica. (Folytatása és vége.) — Imre: Táblázat a kórodai hályogmütétekről 1875/6. tanévben. — Könyvismertetés. Förster: Beziehungen der Allgemeinleiden und Organ- Erkrankungen zu Veränderungen und Krankheiten des Lehorganes. (Folytatás.) — Exner: A reczeg biborszínéről. — Weber: Pilocarpinum muriaticum a szemészetben. — Gay­et: A porczhártyának tűzzeli égetése. — Bousquet: A közhártya festenyes rákjának egy esete. A villámtűz szerepe a szemészetben. Kiss György tr.-tól Szabadkán. A tüzet átalánosan azért alkalmazzuk a sebészetben, hogy vele oly kóros képleteket, melyek az egész szervezetre vagy egyes szervekre káros befolyással bírnak, kiirtsunk, megsemmisítsünk. Tulajdonképeni czélja pedig a bő vérzés megszüntetése mellett a szomszéd részek izgatása, mi­által a sarjadzás, tehát maga a gyógyulás gyorsíttatik. Az izzó vas már régebben alkalmaztatott némely szem­bajoknál, mint a könytömlő kiirtása- s a szempilla szőrök ferde állásánál; alkalmazása azonban, eltekintve az izzó vas közeledése miatt megrémült beteg borzadályától, igen hiányos volt, mert a vas hőfoka a hőforrástól a kóros részig tett útjában csökken, s az érintkezésnél teljesen leesik, mely körülmény a gyakori ismétlést teszi szükségessé, tehát a műtő számítását is hiányossá; azonfelül a szomszédrészek kisebb-nagyobb mérvű lábja, az álta­lános szervezetre is viszhatással lehet, mi igen figyelembe veendő körülmény, kivált akkor, ha kísérőül üszkösödés lép fel. A villamosság által fejlesztett tűz azonban a közönséges izzó vastól hatáso­­s következményeiben annyira eltér, hogy bő­vebb megérthetés végett annak természet- és élettani sajátságairól is említést kell tennem. A villamfolyam hogy hőtüneteket mutasson szükséges, hogy az elemek nagy felülettel bírjanak, s a sarkok közé rész vezető alkalmaztassák. Az elemek és a villamindító folyadékok minő­sége és számától függ a­ villammennyiség, mint a­mely a rész vezető izzásában leli hó kinyomatát. Figyelembe veendő mindenesetre a rosz vezető hossza és vastagsága, mely megfordítottan viszony­­ult az izzóképességhez, t. i. minél hosszabb és vastagabb a rosz villámvezető, annál kisebb mérvben mutatkoznak a hőtünetek; minél rövidebb és vékonyabb, annál élénkebbek egész a vakító ragyogásig, mert a hőtünetek a legyőzött ellenállás kifejezései. Ebből önkényt következik, hogy a villamos izzás teljesen hatal­munkban van, tetszés szerint fokozván azt a barna izzástól a szemkápráztató fehér izzásig. A villamégetési módszer háromféle izzást alkalmaz és kü­lönböztet meg, a. m. a barna, vörös és fehér izzást; természetesen a sebészetben a körülmények és kívánalmak szerint találja egyik vagy másik alkalmazását. Természettani szempontból tehát a villamosság segélyével oly tűz birtokában vagyunk, melynek hőfokát a véghez viendő műtéthez viszonyítva tetszésünk szerint szabályozhatjuk, s azt bár­mely időben a körülmények kívánalma szerint meg is szüntethet­jük. A villámtelep és vezetők jósága, s a tiszta fémérintkezés az izzás kijelölt fokát teljesen biztosítják. A közönséges izzó vastól már természettani szempontból is oly szembeszökő az eltérés, hogy az első pillanatra feltűnik, mert míg a vas izzását valamely készülékből (szénserpenyő vagy borszeszláng) kölcsönzi, s azt sok­kal gyorsabban el is veszti, addig a villamos izzás kívánalmunk szerinti ideig tartó, mert „hőforrását önmagában rejti.Ir (Middel­­dorpf.) Ép oly feltűnő a különbség az említettem kétnemű izzás élettani hatásai­ s következményeiben. Az izzó vas az élő szö­vettel érintkezésbe jővén, azt teljesen megsemmisíti, egyszersmind azonban hő kisugárzása, tehát meghűlése gyorsíttatik. A meg­semmisült szövet szomszédrészei a nagy mérvben kisugárzó hő által még nagyobb tevékenységre izgatva, láb alakjában mutatják azon hatást, mely előre meg nem határozható kiterjedtsége miatt nemes részek közelében aggasztóvá, sőt életveszélyessé is vál­­hatik. E miatt az izzó vas alkalmazása korlátolt. A villámtűz hőkisugárzása igen csekély, olyannyira, hogy a vele érintkezett szövet elpusztítása után, csak­is a közvetlen szomszédsejtek izgat­­tatnak, miért is ezt a nemes részek közvetlen közelében bátran alkalmazhatjuk, mint leírandó kereseteimből kitűnik, a­nélkül, hogy a legtávolabbi veszélytől is tartanunk kellene. A villamos izzás hőfoka szintén leesik a szerint, a­mint az égetendő részek több vagy kevesebb nedvességet tartalmaznak, de annyira soha ki nem hűl, hogy a megkezdett munkát félbe szakítani vagy abbanhagyni kényszerítve volnánk. A mondottakból önkényt kö­vetkezik, hogy a villamos izzás csak is a vele közvetlen érint­kezésbe jövő szövetet semmisítvén meg, hatásában teljesen hatá­rolt, mely körülmény annyira becsessé teszi használatát, miszerint ily megbecsülhetlen eszköz birtokosának, az izzó vas alkalmazása dajkamesének látszik. A villamtűz ezen nagy előnye mellé sorakozik még azon körülmény is, hogy az erenyben oly fémre találtunk, mely rész villamvezetőképessége mellett, szükséghez mérten lágysága miatt könnyen idomítható, s csak roppant magas hőfoknál olvad. Ezen körülmények eredményezték a minden viszonyokhoz alkalmazott, egyszerűségében igen gazdag villámégetési módszer eszköztárát, melyet én is egy a szemészetben biztosan alkalmazható égetővel szaporítottam. Middeldorpfot a villámtűz határolt, mondhatnám szabályoz­ható hatása, s az erenysodrony idomíthatása, oly műtétek válla­latára ébresztették, melyekre azelőtt csak gondolni is őrültség lett volna. Teremtő lelke az eszmét megvalósító oly eszközök alkotása által, melyek előtte nem léteztek. Tudományossága s vállalkozási szelleme arra képesítéli őt, hogy kutatásai eredménye­ként a sebészetet ez új műtevői rendszerrel ajándékozza meg. Ő volt az első, ki tűzzel tökéletes szemészi műtétet vitt véghez, mely ujjmutatásul szolgál a tudományos kísérletek folytatására, melyek leírása tulajdonképen czélja jelen czikkemnek. A mondottakból következik, hogy a villamtüzet hőfoka meg­tartásával az útjába eső szövet megsemmisítése miatt a villam­­égetőnek alakja szerint, mint szúró, metsző vagy lapon égető eszközt használhatjuk. Metszési gyorsasága a késével párhuzamo­sává csekélyebb, mert a szövet ellenállásán kívül még annak nedvességét is, mely részben a szövet sejtjei, részben annak nyirk- és véredényeiben rejlik, le kell győznie, mit a villámégető nyomán hátramaradó száraz, s vérzés nélküli felület tanúsít. Az elpusztított szövet után mutatkozó szárazság, a tulajdonképeni pörk, s a vérzés csillapító tulajdonság főkép azon előnyök, me­lyek a villámtüzet a sebészetben a körülmények szerint oly be­csültté teszik. Képzeljünk csak magunknak vérszegény egyéneket, vagy oly helyeket, hol a műtett testrészeknek e légtől való el­zárása múlhatlan szükség, belátható azonnal, hogy oly előnyösen mint a villamtűz mi sem alkalmazható. A villamtűznek aránylagosan gyors és határolt hatása biz­tosan alkalmazható a szemészetben a következő bántalmaknál: könytömlő-sípoly, pillabe- és kifordulat, kettős pillasor. Kísérle­­teket tettem: a köthártya nagyfokú szemcsésedésénél, röphártya, szaruhomály és száradásnál. A pillaszőrök áliránya azon a szemet elpusztulással fenye­gető betegség, melynek véres műtevői eltávolítása a szakemberek részéről igen nagy figyelemre méltatott, mutatja ezt a módszerek

Next