Szemészet, 1879 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1879-02-23 / 1. szám

két H. tr. ur kísérleteinél, avagy csak gondolt is rajuk? Nem, hanem egyszerűen ráolvasta az esemmnre a nagy bűnt, s végkép elvetendőnek ítél egy oly szert, mely befecskendeztetvén oda, a­hova nem való, és a honnan nem származtatta senki jó ha­tását, nem is lehetett mást várni, mint nagy kárt. Hogy képes-e az eserin nyomáskülönbözetet a szemtekében előidézni? Ezt H. tr. úr kétségbe vonja, daczára annak, hogy magával Weberrel, ki ezen nyomási kü­lönbözetet úgy az eserinre mint az atropinra nézve fáradalmas hosszú munka után kimutatta, személyes érintkezésben volt, s kinek megnyerő modorával szem­közt nehéz elfogulatlannak maradnia. Nekem nincs szerencsém Webert személyesen ismerni, de igenis ismerem az irodalom közvetítése folytán komoly munkál­kodását, s kétségbe csak akkor merném vonni számokon nyugvó tételeit, melyeknek hogy birtokába miként jutott, elég világosan és érthetőleg adta elő, ha más, szintén megbízható fürkész hasonló utat követve, nemcsak azt mutatná ki, hogy Weber állításai nem helyesek, hanem azt is, hogy miként történt és történhetett a té­vedés. Ez eddig tudtommal még nem esett meg Weber tételei­vel, és azért azokat kétségbe vonni nem nagy mesterség, de két­ségbe vonni a miatt, — mint H. tr. úr teszi, — mert a szivár­ványhártya és a lencse nem elég szilárd válaszfala a teke mellső és hátsó részének, szerény véleményem szerint, már csak azért sem helyes érve a kétkedésnek, mert — hogy csak egy példát hozzak fel — a keratoglobus tisztán a mellső csarnok nagyobb nyomásának kézzelfogható jele. Hogy ez így van, kiderül váltig abból, hogy ily esetekben a mellső csarnok igen mély, a­mi, ha az egész teke nagyobb feszülés alatt állana, nem volna képzel­hető. Látjuk ezt a glaucománál, hol sokszor az általános nagy feszülés folytán alig van csarnok jelen. És mivelhogy éppen a glaucomáról szólok, úgy látom, hogy az eserinnek glaucoma­­ellenes hatását illetőleg H. tr. úr nagyon túllőtt a czélon. Nem tudom honnan vette azon állítást, hogy az eserin helyettesíteni volna hivatva az iridectomiát. Tudtommal ezt sem Laqueur, sem Weber nem mondák ily határozottsággal; ők csak ott, hol az iridectomia még halasztható, alkalmazták sikeresen, s nagy nyere­ségnek tartják azokra nézve, kik nincsenek azon kedvező helyi viszonyok között, hogy megbetegedésükkor azonnal kereshessenek fel szemészt, s hiszik, hogy a glaucoma prodromalis jelenségei ellen, tehát akkor, midőn a Fontana-féle űr még nincsen egészen eltorlaszolva; midőn a glaucoma még nem állott be egész heves­ségével, az eserin azon űr tágasbítása által üdvös hatású. Kifejlő­dött glaucoma ellen az eserinnek ezen szóvivői mindjárt eleintén megtartandónak vélték az iridectomiát. És most még néhány szót az eserinnek a közérzetre hatá­sáról. H. tr. úr élénken festi azon tüneményeket, melyeket ezen szer alkalmazásánál nem ritkán észlelt. Elhalványulás, hányás, has­menés, az arczon hideg verítek, a szívműködés gyorsult és el­gyengült, szédülés és az arczon a legnagyobb aggodalom kinyo­mata, megannyi tünemény, melyeknek fele is elég arra, hogy a beteg elbúcsúztassa azon orvost, ki ily jelenségek előidézője. Az általam kezelt betegek között alig akadt 4—5, kik a becse­­pegtetés után, de csakis akkor, midőn már betegségük jobbra fordult, panaszkodtak rövid ideig tartó, nyomási érzésről, a­min nem is lehet csodálkozni, ha meggondoljuk, hogy a szernek gör­csös összehúzódás a következménye úgy a szivárvány zárizmában, mint az alkalmazkodási izomban; de hogy oly rémséges jelensé­gek állottak volna be, mint H. Jr. úr írja le, egyetlen egy eset­ben sem tapasztaltam. Éppen most van kezelésem alatt a gyer­mekkórházban két egyén szivárványiszammal, naponkint háromszor történik a becsepegtetés, a gyermekek nyugodtan tűrik a szert. Az egyiknél gombostűfőnyi az iszam és nem nagyobbodik, a má­siknál valóban figyelemre méltó a lefolyás. Szarutályog fejlődvén, megrepedés után kendermekkoraságú volt az iszam, eserin ada­golása alatt, körülbelül 8 nap folytán, ma, a­midőn e sorokat írom, nem látok többé iszamot. Mindezekből csaknem önként érthető az, a­mit H. tr. úr javaslatáról fogok mondani. A pilocarpinnak én nem lehetek el­lene. Ezen szer ugyanazon kategóriába esik, melybe az eserin. Hatása, ha közvetlen a szemre alkalmaztatik, szintén kizárólag erőművi és szintén összehúzza a pupillát. Minthogy pedig erélye kisebb és nem oly kitartó: ha oly concentratióban adjuk mint az eserint, gyakrabban fog kelleni alkalmazni. A napokban összeha­sonlítás kedvéért mind a két szert megkíséreltem ép szemeken, és úgy találtam, hogy a hatás tetőpontja csak akkor esik egy időbe, ha a pilocarpin oldata kétszerte erősebb, de kitartására nézve még akkor is jóval mögötte áll az eserinnek. A pilocar­­pint eddig is alkalmazták már szembetegségek ellen, bőraláfecs­­kendezések alakjában, bizonyos szembajok ellen, ott, hol felszí­vódást törekedtek előidézni. Ha a szemmel magával fogjuk sű­rűbben érintkezésbe hozni e szert, nem fogunk más gyógyelvek­ből kiindulhatni, mint eddig az eserinnél, s ha majd tapasztalá­saink a pilocarpin mellett fognak szólani, akkor, de csakis akkor fog lehetni azt tenni, a­mit H. tr. úr már most, bő tapasztalás nélkül tett, t. i. feldicsérni a szert. Első közleményeimnek czélja volt az eserint dicsőítők túl­­­hajtásait kideríteni, a mostaninak pedig megvédeni ezen minden­­­esetre nagybecsű szert oly vádak ellen, melyek véleményem sze­rint merőben alaptalanok. Mit mondhatni például a vád azon ne­továbbjára, mely szerint az esetin tartósabb hatása nem a szó belső erejének, hanem a már is általa megindított iritisnek tulaj­donítható ? Az ily következtetésre jutó elmélkedés, nem a nyo­mozás látható és kétségbevonhatlan eredményeire építi tételeit, hanem az előre meghatározott tétel alá erőlteti az alapot. A glaucoma tanára vonatkozó eszmetöredékek. Mauthnick t­r.-tól. A tanulmánynak előttünk fekvő első része magára a g­ltu­­coma-műtétre vonatkozik, s itt először is az iridectomiát illetőleg ismételve felvettetik azon kérdés : „szabad e műteni (malátát ké­pezni) a még munkaképes egyéneket, miután a műtét a még meglevő láterőt oly gyorsan tönkre juttathatja?“ A lobos termé­szetű és általános glaucománál Mauthner nem ellenzi az iridec­­tomiát (Hirschberg a másik szemet fenyegető veszély miatt nem meri alkalmazni), ellenben azon egyszerű­ és idült lobos glaucoma eseteknél, hol a lázideg kóros állapota folytán a központi vagy környi látás, avagy mindkettő már szenvedett, de a betegek még munkaképesek : a műtétet, illetve a műlátaképezést egyenesen el­lenzi; anyival is inkább, mert ő sclerofom­ia után eddigelé nem tapasztalta ama rész következményeket, melyek az iridectomiát legtöbbször kísérni szokták. Nem hódol az elméletnek, melyet a gyakorlat meg nem erősít, mert — úgymond — nem tudjuk,, miképen használ az iridectomia, de másrészről azt sem tudjuk, miképen árt, hogyan állíthatni tehát, miszerint bizonyos esetek­ben az iris nagyobb darabjának kimetszésében rejlik az ártalmú­­mozzanat, úgy, hogy ha csupán sclerotomia végeztetik, a rész­elem elesik és csak a jó marad meg ? Hivatkozik Graefe tekin­télyére, ki igen megszűkült láttérnél — de csakis rövidlátó szem egyszerű glaucomájánál — iridectomia következtében a központi láteret jelentékenyen hanyatlani látta, s úgy nyilatkozott, hogy „a láterő hanyatlása az erőművi behatás valamelyik ártalmas részének tulajdonítandó.“ A közleményben szerző különösen kikel Schweiger ellen, ki a glaucomáról tartott előadásaiban a sclerotomiát illetőleg oda nyilatkozott, miszerint „a tü­lkhártyametszés ajánlása igen kétsé­ges, hogy ha csak azért állíttatik szembe az iridectomiával, mivel­ ez utóbbi olykor kellemetlen meglepetésekben részesít“ , mert úgymond: „ha a műtét gyógyhatása nem függ a szivárvány egy részének kimetszésétől, akkor esetleg a rosz hatásokat is a met­szés vezetésének és, nem a szivárványkimetszésnek kell betud­nunk.“ M. szerint Sch. érvelése tisztán elméleti, s nem állhat meg azért, mert adatok által be lehet bizonyítani azt, hogy az iridec­tomia gyógyértéke tényleg a sclerotomiában rejlik; következőleg az ellenérvelésnek viszont ki kell mutatni, miszerint tülkhártya­­metszés után tényleg létrejöhetnek ugyanazon rész következmé­nyek, minek az iridectomia után észleltetnek. Rendes műtét- és rendes gyógyulási viszonyok mellett az iridectomiát közvetlenül követő rész­eredmények három osztályba sorozhatók :

Next