Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1880-02-29 / 1. szám
l.SZ. Vasárnap, február 29-én. 1880. SZEMÉSZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ g-ik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. Tartalom : Czeniceanu György. Schulek Vilmos egyetemi tanár szemészeti kórodájából . A szemet környező arczrészeknek, a láta mekkoraságának és a szemüvegeknek befolyása a látás-térre. — Könyvismertetés. Therapeutique oculaire par L. de Wecker. Folytatás. — Vidor Zs. tr. Közlemények a szemészeknek Heidelbergben 1879-ben tartott 12-ik gyűléséből. — Deutschmann R. tr. : Adatok a vérömlenyes glaucoma kórboncztanához. — Schiss tremuseus tr. A hófény által támadt vakságról. — Wahberg tr. A felső szemhéj elephantiasisának egy esete. Melléklet: Egy kőnyomatú tábla Czeniceanu czikkéhez. Schulek Vilmos egyetemi tanár szemészeti kórodájából. A szemet környező arczrészeknek, a láta mekkoraságának és a szemüvegeknek befolyása a látástérre. Közli Czeniceanu György szigorló. Motto : Studia prima la scienza, e poi seguita la pratica nata da essa scienza.1) Tapasztalatunk utján azon tehetséghez jutottunk, mellyel a látott tárgyak viszonylagos távolait megbirálhatjuk, s e miatt ezen tárgyak nem úgy jutnak tudomásunkra, mintha egy területre volnának elrendezve, — amint ez akkor történnék, ha említett tehetséggel nem bírnánk, — hanem térbeli változatokban tűnnek föl előttünk. Azonban könyen képzelhető oly terület, melyen a látott tárgyak egymás mellett elrendezve legyenek, s akkor ezen látott tárgyaknak összessége — általános kifejezéssel — látástérnek neveztetik. De minthogy ezen tág fogalom a vizsgálatok részletes czéljait ki nem elégíti, Helmholcz különbséget tesz szoros értelemben vett látás-tér és tekintés-tér között, az előbbi alatt azon teret értve, melyet a nyugvó szem egyidejűleg láthat, utóbbi alatt pedig, a melyet a mozgó szem láttengelyével átjárhat. Aubert és Donders, kik a látás-térnek viszonyát a reszeghártya határaihoz bővebben tanulmányozták, fölvettek még relatív és absolut látteret, azon két mérési mód előtüntetésére, melyeknek egyikénél (az absolutnál) a szemet környező arcrészek láttérszűkítő befolyása elháríttatik, míg a másiknál (a relatívnál) nem. A szemmérészek különbséget tesznek még elsődleges és másodlagos állás között (Primäre und secundäre Stellung). Elsődleges állásnál a szem és fej nyugvó helyzetben vannak; ez tehát azon állás, melyben a szoros értelemben vett látástér megméretik ; másodlagos állásnál csak a fej áll mozdulatlanul, míg a szem mozgásait végzi. Ezen fogalmak értelmezése után fordítsuk figyelmünket a látás-térmérésre (Perimetria, vagy némelyek szerint Campimetria). Már Ptolemeusnál és Venturinál is (1. Arago Astronomie I) akadunk a látás-térmérés nyomaira. Young 1801-ben (Arago, Astronomie) és Purkinje (Beobuchtungen II. 1825) már pontos méréseket tettek. Az első, ki a látás-térmérés fontosságát különösen kiemelte, a nagy v. Graefe volt, a ki kóros esetekben a látás-tér szorgos nyomozását ajánlja, mert ő sok ily esetben a látás-térnek sajátságos szűk voltát találta. (Archiv für Ophthalmologie, 1856.) Azóta több szakférfiú foglalkozott a láttér-mérésnek úgy épületi, mint kórodai tanával ; de mindazáltal ezen tárgy még korán sincs minden oldalról kikutatva, s azonkívül az eddigi kutatásokat sem lehet egyelőre mint megállapított tant tekinteni, mert még sok véleménykülönbség maradt fenn, így például mindjárt a mérés kezdeténél habozhatunk a szembeállításával. E tekintetben némely szakemberek (Förster, Landolt, Mauthner stb.) a vakfoltot, mások megint (Donders, * Woinow, Aubert stb.) a sárgafoltot irányítják a foltosztályzat zóruspontja felé. Igaz ugyan, hogy valamint az egyik, úgy a másik vizsgálási mód csak hasznos lehet e tannak előmozdítására , de ha megfontoljuk, hogy élettani kísérleteknél nagyobb pontosságról van szó, akkor a sárga foltnak előnyt adunk a vak folt fölött , míg ellenben kórtani elváltozásoknál, amelyek legtöbbnyire a látó idegdombosa körül csoportosulnak, ajánlatos a vak folt mellett maradni, mert így a szemtükri vizsgálat eredményét könyen hasonlíthatjuk a láttérmérés eredményéhez. A lejebb következő mérések kivétel nélkül a sárga folt beállítása mellett történtek. Talán nem lesz felesleges, rövid pillantást a különféle láttérmérési módszerek és eszközökre vetni. A legegyszerűbb és a mellett igen felületes mérés az, melyet kórodákon akkor szokás véghez vinni, amikor alig sejtünk valamely kóros változást a szemben. Ily esetben az idő rövidsége miatt rendesen megelégszünk azzal, hogy a vizsgáló fejét 2—3 lábnyi távolban a megvizsgálandó feje előtt tartva, kezét majd föl majd lefelé, azután jobbra-balra, s ha netalán szükségesnek véli, még a közbeeső átmérők mentén is vezeti, s pedig vagy belülről kifelé az átmérő irányában egészen addig, míg a vizsgált az eltűnést bejelenti, vagy megfordítva kívülről a középpont felé addig, míg előtűnik, így nagyjában tájékozást nyerünk a látástér határairól, azonban e mérési mód pontossági hiányán kívül azon hátránynyal is bír, hogy eredménye nem rajzolható le papirosra, amint ezt a többi mérési módszereknél tehetjük, de a vizsgáló magának mégis érzékítheti az illető látásterét az által, hogy saját látásterével hasonlíthatja, ami könyen történik, mert ő is szemét, mely a vizsgált szemnek rögzítési tárgyul szolgál, éppen oly távolban tarthatja ujjától, mint a mely távolban túlfelől a vizsgált szem van. Minthogy legczélszerűbb az egyénnek szemeit egyenként kísérlet alá vetni, azaz monocularis látástereit kifürkészni, azért az illető az egyik szemét vagy behunyja, vagy befedi (pl. kendővel), de úgy, hogy az orr felől bejutható sugarak is útjukban akadályt találjanak. Ha a megvizsgáltnál feltűnő háttérszűkület volna, mint például glaucománál, akkor ezen egyszerű vizsgálatból az kiderülne. Más módon véghez vihetjük a lábérmérést a Campimeter segélyével. Én e czélra egy 150 cm. hosszú és 100 cm. széles fekete táblát használtam, melyet o°-tól 36o°-ig 20—20 fokonként felosztottam 1), fekete fonalból átmérőket oda kötöttem, s e fonalakra 1 cm.-nyi oldalhoszszal biró fehér papírnégyzetet alkalmaztam akként, hogy e papiros a középponttól kifelé vagy megfordítva, eltolható legyen. Méréseimet czéljuknak megfelelőleg a fej és szem elsődleges állásában vittem végbe, mert ez alkalommal a szoros értelemben vett látástér és az alakját alkotó határok után kutattam, azért a fej rögzítéséről gondoskodnom kellett. E czélra ülőszékem hátához oly állványt erősítettem, amelynek fölfelé néző vége villaszerű nyúlványokkal bir ; ezek közé az arczom épen beleillik, míg állam az állványon nyugszik. Vizsgálandó szemem egy a Campimeter közepén létező kis fehér keresztet rögzít. Az állványt, illetőleg a széket, úgy állítottam a *) 0° felül, 90° belül, 180° alul, 270° lovül esett. *) E munkálat 1879-ben egyetemi pályadíjat nyert.