Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1890-02-23 / 1. szám
Melléklet az »Orvosi Hetilap« 8. számához. Budapest, 1890. évi február 28. 1. SZ. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet. tanár. Tartalom. Csapodi István dr. A chorioiditis plasticáról. — Crainicean br. A pupillák közti távolság egyik mérési módjáról. — Frank József dr. Iritis syphilitica. — Grósz Emil dr. Az ablatio retinae gyógykezeléséről. — Klinikai közlemények: Grósz Emil dr. Neuritis retrobulbaris luetica és N. Kocsis Elemér dr. Két szemsérülés. — Szemelvények A chorioiditis plasticáról. Irta Csapodi István dr. Arita kézi könyvének (Die Krankheiten des Auges 1863) második kötetében az érhátya bajai közt chorioiditis scrofulosa (tuberculosa) néven írja le a Beer-féle amaurosis-os macskaszem eseteinek egy részét. E név azokra a szem belsejében fejlődő bajokra vonatkozik, melyekben a pupillából olyasféle fény tükrözik, mint a macska tapetumos hypermetropiás szeméből. A név nem jelent egységes kórképet, csupán tünetet fejez ki, mely azt jelenti, hogy a szem belsejében fejlődött változások nagy fokban hypermetropiás állásúvá tették a fényfelfogó felszínt. A Beer-féle elnevezést csak régebben vették egyértelműnek, t. i. e néven az úgynevezett fungus haematodes-t értették, melyet utóbb Virchow származtatása szerint glioma retinae névvel jelöltek. Az efféle álképződmény kórképébe azonban sehogy sem illettek bele az olyan megfigyelések, aminőket az Arit könyvébe idézett Lawrence, Ammon és Praes írtak le. Ők ugyanis olyan eseteket is láttak, melyekben az úgynevezett fungus haematodes a szemteke zsugorodásával végződött. Arit az ilyeneket elkülönítette a fungus haematodes, vagy újabb néven glioma retinae fogalmától schorioiditis scrofulosa vagy tuberculosa néven új kórképet állapított meg. Art úgy írja le azt a bajt, hogy gyönge szőke görvélyes alkotásit 1—10 esztendős gyermekeknek egyik majd a másik szemében halványsárga tömeg fejlődik, mely növekedvén a szivárványhártyát előre nyomja, azután zsugorodásnak indulva, a szemteke zsugorodását vonja maga után. A baj ritkán fordul elő s még kétséges, vájjon az egyik szem megmenekülhet-e tőle. Kezdetben lehet némi erezettség és könnyezés a szemen, többnyire azonban csak akkor veszik észre a szülők a bajt, mikor már a szembogár sajátszerű fényt tükröztet. Ekkor már a pupilla tágabb is szokott lenni a rendesnél, bár az iris szövetében változás nincs. Később az iris színét hagyja s a szélek felé zsugorodva keskeny szegélylyé sorvad. Többnyire savós izzadmány is képződik, ekkor heves fájás áll be, a kötőhártya és a szemhéjak vizenyőssé válnak, a lencse a szivárványhártyával együtt a szaruhártya felé tolakodik. Mikor ebben a glaukomás állapotban áttöréstől tartanánk, a folyékony izzadmány felszívódásával a szemteke ellágyul s zsugorodásnak indul. Azonban mióta Jaeger Ede szemtükörrel gümőket talált az érhártyában, Mans pedig mikroskopos vizsgálattal állapította meg, hogy az érhártyában valódi gümők fordulhatnak elő, az érhártya tuberculosis-kt más kórképre értették, arra a kórképre, mely hivatva volna, hogy eldönteni segítsen, vájjon koponyabeli bajokban gümőkórt, gümős agyburok-gyuladást lehet-e, sőt kell-e megállapítani. így sikerült ez Fraenkelnek s utánna másoknak is, de a diagnosisnak ily kétségtelenné tételével vajmi ritkán szolgálhat a szemtükörrel vizsgáló szemorvos a belorvosnak, habár gümőkórban elhaltak szemének bonczolása bizonyítja, hogy az érhártyában elég gyakran találni gümőket Az érhártya gümőkórjának ilyen megállapítása óta feledésbe ment az Arlt-féle gümőkóros érhártya-gyuladás. Inkább a gümők és a chorioiditis disseminata kórképe között iparkodtak pontos különbséget tenni. A Wecker -Landolt -féle nagy gyűjteményes munkában (Traité complet d'Ophthalmologie), mely a Graefe- Saemisch-féle gyűjteményes munka újabb átdolgozásának tekinthető, Wecker a gliomáról szóltában csak futólag érinti a gümős képződéseket, amikor csodálkozását fejezi ki, hogy oly jeles klinikus, mint Sichel, hogyan zavarhatta össze az ideghártya rossz természetű daganataival (a gliomával) azokat a jobb természetű daganatokat, melyek gümős eredetűek, s habár glioma képében jelennek meg, de a szemteke sorvadásával végződnek. Ugyane munka második kötete az érhártya gümőiről szólva, Poncet vizsgálataira hivatkozik, a ki bonczolt szemek érhártyájában szétterjedt gümős beszűrődést talált. De az Arlt-féle chorioiditis scrofulosa-t Wecker az érhártya gümős bajai közt nem ismert. Azonban Wecker a chorioiditis metastatica tárgyalásában szól a panophthalmitis-t okozó fertőző átrakodásokon kívül olyan enyhébb átrakódásos érhártya-gyuladásról, melylyel az Arlt-féle chorioiditis egybevethető. Olyan esetekről is, melyekben az átrakódott anyag nem fertőző tulajdonságú. Fertőző átrakodás okozta súlyos chorioiditis fejlődhetik gyermekágyasok, hagymázosok, skarlatinások, himlősök, orbánczosok szetmében, továbbá a köldökzsinór genyedése, pokolvar és általános gümőkór okozhat ilyen panophthalmitist fertőző átrakodás útján. Az enyhébb alakot meningitis cerebrospinalis-ban tapasztalhatni. E betegségben nem rakódik át fertőző anyag az érhártyába, hanem úgy látszik, az ágybéli nyomás növekedése a liquor cerebrospinalis-t hajtja a látóideg hézagain át az érhártyába. Az érhártya és az üvegtest plastikus anyaggal szűrődik be. A pupilla szélei s az iris lapja letapadnak a lencsére. Majd a szem feszülésének csökkenése jelenti a szemteke sorvadásának megindulták A külső izgalom tünetei oly csekélyek, hogy az öntudatlan beteg hozzátartozói észre nem veszik a szembaj kifejlődését, csak mikor sárgállik a pupilla, akkor tűnik nekik fel, hogy a szemben is van baj. A hevesebb fokú alakban a gyuladásos anyag át szokott a szemtekén törni, az enyhébb alakban az áttörés elmarad s a szemteke sorvadásnak indul, ritkább esetben az izzadmány fel is szívódhatik s a szem meggyógyulhat. Az átrakódásos érhártya-gyuladásnak súlyos alakját, a S panophthalmitis-t természetesen kétségbe nem vonhatjuk, vala- s mint azt sem, hogy enyhébb fokú is maradhat az átrakodás szülte gyuladás, de az Arlt-féle kórképek mellőzéséhez szó fér. Nem mondhatjuk ugyan, hogy az Arit választotta név, a chorioiditis scrofulosa vagy tuberculosa megtámadhatatlan, ő maga is megvallotta, hogy ily szemek nem kerülhettek anatómiai vizsgálatra, az aetiologia szerint való elnevezésre pedig Arit, amikor csak lehetett, mindig kész volt; de kétségtelen, hogy az amaurosisos macskaszem bizonyos esetei, melyeket ő görvélyes érhártya-gyuladás néven foglalt össze, bizonyos egységes kórképet alkotnak, melyek nem férnek a Wecker-féle magyarázat körébe. Azt hinném, hogy inkább a meningitis cerebrospinalis folytán fejlődő érhártya-gyuladást kellene az Arlt-féle kórkép körébe vonni. Schulek professor előadásain megtartja az Arlt-féle kórképet, de az aetiologiát nem feszegetve, chorioiditis plastica néven nevezi. Erre az egységes kórképre már csak a glioma retinae diagnosisának helyes megállapítása szempontjából is