Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)

1898-02-20 / 1. szám

Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 8. számához. 1. szám. Budapest, 1898. évi február 20. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet. tanár. TARTALOM. Grósz Emil dr.: A rövidlátás operálása. — Mohr Mihály és Schein Mór dr.-ok : Keratosis conjunctivae (A kötőszártya elszarusodása). — Leitt­er Vilmos dr.: Cataracta diabetica. — A moszkvai XII. internationalis orvosi congressus szemészeti osztályának tárgyalásaiból. — Könyvismertetés I —III. — Irodalom­­szemle. — Vegyesei: A rövidlátás operálása.1 Grósz Emil dr. egyetemi magántanár, szemklinikai tanársegédtől. Tisztelt Orvosegyesület! A rövidlátás operálásának kérdése az utolsó években folyvást napirenden van, a szaklapokban állandó rovatot képez, az orvosi congressusokon pedig a tárgyat ismételten s ala­posan megvitatták. A mi egyesületünk is foglalkozott egyes bemutatások kapcsán a kérdéssel, de a dolog természeténél fogva a bemutatás szűk kerete sem az előadónak, sem a hozzászólónak nem ad elégséges időt, hogy az egyesület tagjai a vitából kellő tájékozást nyerjenek. Ez szolgáljon ment­ségesül, hogy az egyesület figyelmét újból a rövidlátás ope­rálására bátorkodom felhívni. Ezúttal ugyanis az a szándékom, hogy az összes fel­merülő kérdésekre kiterjeszkedve részben Schulek Vilmos tanár egyetemi szemklinikáján szerzett saját, részben mások tapasz­talatai alapján, megjelöljem az álláspontot, melyet ez idő szerint elfoglalok, de egyszersmind alkalmat is óhajtok adni másoknak, hogy ellenkező nézetüket kifejthessék A tárgy számos theoretikus kérdést hozott napirendre, melyek tisztázása a physiologikus optica újabb haladásának tekinthető, de e mellett egy, elterjedésénél és jelentőségénél fogva igen fontos betegségre vonatkozván, minden gyakorló orvos érdeklődését megérdemli. E czélból mindenekelőtt vázolni fogom a kérdés fejlő­dését, ismertetni fogom annak jelen állását, mérlegelni fogom az operálás által nyújtott előnyöket, szemben az általa okozott ■veszteségekkel és veszélyekkel s ki fogom fejteni azon követ­keztetéseket, a­melyek megtételére e mérleg feljogosít. * * # Mint ismeretes, Fukala 1889. november 8-án a bécsi orvosegyesületben igen szerény modorban két általa operált beteget mutatott be, kiknek 20 Dioptriás myopiája az átlátszó lencse eltávolítása után közel emmetropiává alakult. Eljárása abban állott, hogy a lencse tokját finom eszközzel — discissiós vagy Graefe-féle késsel — meghasította s a duzzadó lencse tömeget pár nap múlva linearis seben át kieresztette. A tárgyhoz elsőnek Fuchs, a bécsi egyetem egyik szemésztanára szólott, ki elítélőleg nyilatkozott. Szerinte az alkalmazkodás feláldozása jelentékeny veszteség, az ismételt operatív beavatkozás pedig az ablatio retinae keletkezését elő­segítheti. Ilyen körülmények között szerinte a lencse eltávo­lítása nemcsak fölösleges, hanem veszélyes is lehet. Még le­­sújtóbb volt Königstein nyilatkozata, ki azt tartotta, hogy az eljárás egyáltalán nem indicált. Fukala 14 esetére hivatkozva megjegyezte, hogy az ellenvetések csak feltevéseken alapul­nak, melyeket a tapasztalat nem igazol. Vacher, Fukala közléséről mit sem tudva, a nagyfokú rövidlátás haladásának meggátlására és a fenyegető ideghártya­­leválás megelőzésére az átlátszó lencse közvetlen eltávolítását ajánlotta. Eljárásáról első ízben 1890. május 7-ikén a franczia szemorvosok congressusán szólott, de ajánlata annyira nem részesült figyelemben, hogy a szaklapok referátumaikból ki is hagyták, midőn pedig a következő évben indítványát részle­tesebben kifejtette, Wecker, Parmnaud, Galczowsky, megannyi tekintélyek, erélyesen ellene szóltak s csak Ahadie volt az, a­ki Vacher védelmére kelt. A rövidlátás operálásának eszméje tehát, mint látjuk, sem Bécsben, sem Párisban, nem részesült kedvező fogad­tatásban. Alighanem ebben az is közrejátszott, hogy egyikük­nek sem volt elég tekintélye, hogy a múlt traditióit leküzdve, eljárásuknak azonnal híveket nyerhessenek. Több év tapasztalata kellett, hogy nagyobb számú operálás eredménye támogassa az indítványozók akkor még hiányzó tekintélyét. Úgyszólván minden nemzet szemorvosa részt vett a kérdés tisztázásában s ennek köszönhető, hogy ma már elégséges adattal rendelkezünk az eljárás jogosult­ságának megítélésére. Fukala számítása szerint körülbelül 2000 operálásról tudunk, különösen becsesek Sattler és Hippel közlései, melyek körülbelül 100—100 esetre vonatkoznak. A megejtett történeti kutatások csakhamar kiderítették, hogy az átlátszó lencse eltávolítása nem új dolog, mert Des­­monceaux abbé már 1776-ban dicséri az­ eljárást. 1858-ban pedig Weber a heidelbergi gyűlésen újból ajánlotta, de Graefe s később Bonders is olyan határozott állást foglaltak el a mű­téttel szemben, hogy Mooren kivételével más nem is mert vál­lalkozni annak végrehajtására, sőt egy rosszul végződött operálás (iridocyclitisben megvakult) egy időre Mooren-t is visszatartotta. Graefe különösen azt hangsúlyozta, hogy a lencse eltávolítása az alapbántalmon , a scleroticochorioiditis posterioron nem segíthet, Donders pedig az accomodatiót nem akarta fel­áldozni, különben abban az időben, a­mikor a hályogoperálások alkalmával is 5 — 10 s még nagyobb százalék volt a veszteség, valóban lelkiismeretlenség lett volna egy látó szemet az oly gyakori infectio koc­kázatának kitenni. Nem is talált Putz és König 1888-ban közölt ajánlatuk visszhangra, ők ugyanis a a lencse eltávolítását nagyfokú myopia esetén indicáltnak tar­tották. Arról, hogy Smith Chicagóban 1880-ban 20 D. myo­­piást a lencse eltávolítása által sikerrel megoperált, a tudo­mányos világ csak 1890-ben Wood közléséből értesült. Ilyen körülmények között Fukala elvitázhatatlan érdeme, hogy meg­győződését nem csekély tekintélyekkel szemben fentartotta s azt érvényre is juttatta. Ha ma sok pont még vitás is, de az kétségtelen, hogy a myopiások átlátszó lencséjének eltávolítása a szemoperálások között polgárjogot nyert s most már csak az a kérdés, hogy a műtét mikor indicált. Ennek megítélésére számba kell vennünk az elérhető hasznot s az operálás folytán keletkező esetleges hátrányt s mindenekelőtt annak veszélyességét. A haszon, melyre kezdettől fogva biztosan lehetett számí­tani , a refractio csökkenése volt. Az már Boerhave óta isme­retes, hogy olyan szürke hályogos, ki baja kezdete előtt myopiás volt, az operálás után üveg nélkül jól látott; azt is már régen tudták, hogy az emmetropiás hályogosok a lencse eltávolítása után távolra convex 10 — 11 Dioptriás üveggel lát­nak jól. Ezen tapasztalati tényekből azon plausibilis nézet kelet­kezett, hogy a­kinek 10 D. myopiája volt, az műtét után emmetropiássá lesz, a­kinek myopiája 16 Dioptriás, annak 6 D. myopiája marad.­ ­ A budapesti kir. orvosegyesü­letben 1897. november 13-ikán tar­tott előadás.

Next