Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-02-23 / 1. szám
4 azon álláspontomat, hogy ez inkább kivételes eljárás, semmint olyan, mely rendszeresen vagy gyakran volna indicált. Az egyetlen sclerotomiát buphthalmus ellen végeztük és pedig úgy látszik sikerrel, mert a 12 évvel utóbb bemutatott gyermek szeme kisebb volt, mint operálás előtt. A 13 enuclealás (36 magam, 27 segédeim) indicatiói a következőkép oszlottak meg: Sérülés.........................................................16 Phthisis bulbi.............................................15 Atrophia bulbi........................................15 Ectasia bulbi tor. ...... 9 Staphyloma corn..........................................5 Glaucoma absolutum....................... 1 Sarcoma chorioideae...............................1 Az operálások egy részét narcosisban, másik részét cocain becsöppentés mellett végeztük. Ambulanter egyetlen egy esetben. Ez adatokkal még korántsem merítettem ki a lefolyt év tanulságait. A legközelebbi jövő feladata lesz a részletes tudományos feldolgozás, de annyit — úgy hiszem — bizonyítanak, hogy egyszerű eszközökkel is lehet — bár nagyobb fáradsággal — tisztességes eredményt elérni. Szolgáljon ez biztatásul főleg azon vidéki kartársak számára, kik nehéz viszonyok között művelik a szemgyógyítás szép tudományát. * * * Az osztály működésében az oktatás jelentékeny szerepet játszott. Mint az egyetem alkalmazott tanára minden erőmből igyekeztem, hogy az alkalmat e czélra felhasználjam. Ezért egyetemi előadásaim egyikét, és pedig azt, amely a szembántalmak összefüggését egyéb betegségekkel tárgyalja, az osztályon tartottam. Hallgatóim száma ezen tárgyra az 1901— 1902. I. félévében 48 volt. A tanítás anyaga értékes kiegészítést nyert a belgyógyászati osztályok előzékenysége által, melyek az összefüggés tanulságos eseteit szolgáltatták. A honvédelmi minister úr megbízásából a m. kir. honvéd,ezredorvos és főorvos urak számára tartott ismétlő tanfolyamon a szemészetet ugyancsak az osztályon tanítottam. Az oktatás tárgyai voltak: 1. a szem vizsgálásának módszerei; 2. a katonák között leggyakrabban előforduló szembántalmak; 3. a katonai szolgálatra való alkalmasság a látás szempontjából. A tíz hétig (május végétől augusztus elejéig) tartó tanfolyamon hét ezredorvos és négy főorvos vett részt. A szünidei orvosi cursusban a rendelkezésemre adott hat órában csak a legfontosabb gyógyító eljárások bemutatására s a kisebb műtétek gyakorlására kellett szorítkoznom. A tavaszi időszak gazdag anyaga azonban lehetővé tette, hogy a 38, hallgatóul beiratkozott kortársnak a mai therápia módjait gyakorlatilag demonstrálhattam. A dolog természetéből folyik, hogy alaposabb képzettséget szerezhettek azon orvos-doctor urak, akik az osztályt hosszabb ideig mint gyakornokok látogatták. A lefolyt évben hét kollegánk használta fel az alkalmat, úgy mint: Pap Dezső, Altstock Ármin, Loki Simon, Sidlauer Jenő, Quittmann Samu, Fischer Ágoston, Barta Gábor. Kívülük mint vendégek: Luczy Sándor, Schön Elek, Kulcsár Barna, Dános József, Torday Béla és Dobó Dezső doctor urak találtak az osztályon kollegiális fogadtatást. A szemészet minden részében teljes jártasságra, sőt operálási technikára tettek szert az alorvos és segédorvos urak. Azon meggyőződésből kiindulva, hogy a közegészségügynek, de az orvosi rendnek is nagy szolgálatot teszünk, ha segédeink a szakmának minden ágában teljes képzést nyernek, kellő támogatás mellett az önálló tevékenységre is bő alkalmat adtan. Ezen czél érdekében állapítottam meg a munkabeosztást is. Reggel a tevékenységet a kórházi betegek ellátásával kezdtük és pedig hetenként kétszer a kezelést is magam végeztem, a többi napokon segédeim, kik között az osztály két részre volt osztva. Hetenként háromszor ezután operálások következtek, a többi napokon kórleírások szerkesztése; tíz órakor az új járó betegeket fogadtuk, végül a bejáró betegeket kezeltük. A munkásság ilyen módon az egész délelőttöt elfoglalta. E rendszer egyik legörvendetesebb eredményét azon képzettségben látom, melyet segédeim elértek. Szándékosan emeltem ki, hogy az 564 nagy operálás 37%-át, a kisebb operálásoknak pedig %-ét segédeim végezték. Ezt nem kényelemből tettem, hiszen említettem, hogy rövid szabadságom kivételével valamennyi műtétnél magam segédkeztem, hanem azért, mert csak így sikerülhet alkalmas egyének alapos kiképzése. A vidéknek még mindig szüksége van arra, hogy jó szemoperateuröket nyerjen. Viszont az, hogy a segédek két, legfeljebb három évnél tovább nem maradhatnak állásukban, valamint az, hogy a kórházban magánrendelést nem folytattak, a Budapesten való amúgy is rossz kilátású letelepedésüket megakadályozzák. Az operálások eredményeinek vázolásakor különös súlyt helyeztem annak kimutatására, hogy a betegek nem vallották kárát annak, hogy a segédszemélyzet kellő támogatás mellett operált (a hályogoperációsok teljes vesztesége 90 általuk operált esetre 1,11% volt, tehát nem rosszabb mint az enyimeké), azok viszont, kiknek sorsa a jövőben az ő kezükbe lesz letéve, szerencsések lesznek. Különben hasonlókép jártam el akkor is, amidőn a budapesti egyetemi szemklinikát ideiglenesen vezettem , s ezzel csak azon eljárás követője vagyok, amelyet volt főnököm s most is mesterem Schulek Vilmos tanár három évtized óta gyakorol. * * * A viszonyok úgy hozták magukkal, hogy eredeti működési területemen a budapesti egyetemi szemklinikán kívül, ahol 12 évig egyfolytában szolgáltam, az utolsó két évben Budapest székesfőváros mindhárom nagy közkórházának szemészeti osztályait vezethettem: 1900 nyarán a szt. Istvánkórház trachoma-osztályát, 1900 szeptemberétől 1901 végéig a Rókus-kórház szemosztályát s jelenleg az új János-kórházét. Ilyen módon a klinikai életen kívül betekintést nyerhettem a közkórházak ügymenetébe, úgyszintén tájékozást nyertem, hogy a meglevő szemészeti osztályok mikép elégítik ki a szegény emberek igényeit, mert csakis a szegényekről lehet szó, hiszen a vagyonosak elhelyezéséről Budapest sanatóriumaiban eléggé gondoskodva van. A főváros közkórházaiban az ágyak száma az utolsó 25 év alatt 1501—3155-re emelkedett, tehát megkétszereződött, az egyetemi klinikák ágyszáma megnégyszereződött, ezzel szemben a szembetegek számára az egyetemi szemklinikán 50 ágy, a közkórházakban 120 ágy áll rendelkezésre, pedig a közlekedés olcsóbbodásával s fejlődésével a súlyos szembetegek ezrei áramlanak a fővárosba. Ez legjobban nyilvánul az egyetemi szemklinika ambulantiájának emelkedésében, mely 25 év alatt 1000-ről 9000-re növekedett (nagyrészt vidékiek). Kétségtelen tehát, hogy úgy az egyetemi szemklinika mint a közkórházak szemészeti osztályainak fejlesztése s nagyobbítása sürgős szükséget alkot. Úgy a gyógyítás, mint az oktatás érdeke megkívánja, hogy a szt. István-kórház trachoma - osztályából szemészeti osztály alakuljon, sőt egy külön szemkórház emelése mellett is elég ok szól. Gondoskodni kell ugyanis arról, hogy azok, akiknek van ugyan egy kis falusi házuk vagy 1—2 smid földjük, ingyenes kórházi ápolást nyerhessenek. Jelenleg azokat, kik úgy maguk, mint szüleik, nagyszüleik, gyermekeik, unokáik teljesen vagyontalanok, a közkórházakban a betegápolási alap terhére ápolják, azok azonban, kiknek vagy hozzátartozóiknak némi kis ingatlanuk van, kénytelenek az ő viszonyaikhoz képest drága napi ápolási díjat: 2 kor. 56 fll. megfizetni. Hogy ez a kis emberekre mit jelent, azt könnyű megérteni. Alig van néhány napig a kórházban, amikor családja vagy ő maga értesül kötelezettségéről, alig megoperált szemével, vagy csak gyógyulni kezdő bajával, kétségbe esve igyekszik távozni. Ezen külön szemkórház felállításával, amelyekben az ápolási díj alacsonyabb lehet (a szembetegek gyógyítása és ápolása olcsóbb, mint más betegeké) vagy még inkább a teljesen ingyenes ágyak rendszerével lehetne segíteni. A budapesti kir. magy. tudomány-egyetem szemklinikájának működése az 189 94. iskolai évben. Budapest 1894. IVanklin-társulat. ORVOSI HETILAP —SZEMÉSZET, 1902. 1. sz