Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)

1903-01-25 / 1. szám

•" ; -:;-V Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 4. számához. ; • :---*—;—: • ■ " 3. sz. Sebészeti Klinika Könyvtára Budapest, vill. Baross u. 23-25 Telefon: 143-600, 1. SZáll. Budapest, 1903. évi január 25 SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. TARTALOM. Grósz Emil dr.: A sympathias szemgyuladás. 1. 1. — Lippay Sándor dr.: Az orbita lágy részeinek sérüléséről. 8. 1. A szemészet egyetemi oktatása. 12. 1. — Irodalom-szemle. 14. 1. — Folyóiratok átnézete. 15. 1. — Vegyesek. 15. 1. Grósz Emil: A sympathias szemgyuladás. írta Grósz Emil dr. egyetemi nyilvános rendkívüli tanár. A sympathiái szemgyuladás lényegét ma is homály fedi, pedig a szemészet tudományos művelőinek jóformán mindegyike megkísértette annak eloszlatását. Összehalmozott anyagban nincs hiány ; a tárgy irodalma oly nagy, az adatok oly számosak, hogy áttekintésük máris alig lehetséges. S ha ennyi sikertelen kísérlet után, mégis ezen bántalom tanulmányozására vállalkoztam, annak oka egyrészt azon varázs, melyet a megfejtetlen problémákkal való foglalkozás a tudomány minden szenvedélyes munkájára gyakorol, másrészt a betegség nagy gyakorlati jelentősége, mely az ipari munka fejlődésével napról napra még tovább emelkedik. A kérdés tisztázása nem csak theoretikai érdekesség, hanem gyakorlati szükség, melyet az élet követel, s melyet a gyakorló orvosok még jobban éreznek, mint maguk a specialisták. Előre is jelzem, hogy évek munkája ellenére nem állíthatom, hogy a kérdés minden részletét sikerült megfejtenem, de úgy hiszem, olyan pontra jutottam, melyről a továbbhaladás útjai láthatók s ezek megjelölése, mások számára is hozzáférhetővé tétele, kötelesség. Maga Pasteur jogosultnak, sőt szükségesnek tartja a lépésről lépésre meghódított új területeknek a tudományos világ számára való megnyitását. Dőreség volna elzárkózva, féltékenyen őrizni a talált ösvényt. Az ilyen eljárás nem méltó a tudomány szeretetéhez. Nem szándékozom a tisztelt Orvosegyesület figyelmét azzal fárasztani, hogy vizsgálataim és megfigyeléseim egész anyagát előterjesszem, hanem megelégszem azzal, hogy megjelölve a kérdés jelen állását, kifejtem, hogy milyen eredményre vezetett ama három módszer, melyeket a kérdés tisztázására alkalmazni lehet s ezek alapján a sympathiás szemgyuladás pathogenesiséről elfoglalt álláspontomat megokolom. A bántalom kimerítő tárgyalására a közlés más formáját fogom választani. Az idők folyamán a sympathiás szemgyuladás fogalmát úgy összezavarták, hogy mindenekelőtt fejtegetéseink anyagát kell megjelölnünk. Az egyik szem bántalma és pedig legtöbbször sérülésből keletkező gyuladása által a másik szemen előidézett baj érdemli meg a sympathias szembetegség elnevezést. Sokszoros tapasztalás bizonyítja, hogy áthatoló sebzések s operálások után keletkező vagy sorvadt szemtekékben újra éledő uveg gyuladások azok, melyek a másik szemet veszélyeztetik. Néha súlyos sebzések baj nélkül gyógyulnak, máskor jelentéktelennek látszó sérüléshez társul s ami a leglesujtóbb a szemoperálások s különösen a szürke hályog extractiója gyakrabban, mint azt általában hiszik, alkalmat adhatnak a végzetes baj kitörésére; évtizedekig békés vakszemek újból veszedelmesekké válhatnak, úgy hogy a sympathiai szemgyuladás a két oldali vakság aetiológiájában jelentékeny szerepet játszik. Maga a sympathiás szemgyuladás az esetek túlnyomó számában ugyancsak iridocyclitis alakjában jelentkezik és pedig egy súlyosabb, plastikus izzadmányban gazdag s egy enyhébb serosus formában, ritkábban fordul elő, mint papilloretinitis s chorioretinitis, míg a sympathiásoknak leírt conjunctivitisek, keratitisek, glauoma, cataracta, atrophia nervi optici nyilván nem sorolhatók ide. A sympathiás izgalom, mely a legkülömbözőbb tünetekben : fájdalom, fénykerülés, amblyopia, látótérszűkülés, könyezés, szemhéjgörcs, alkalmazkodási gyöngeség stb. nyilvánulhat Bonderss követői véleménye szerint teljesen elválasztandó a gyuladástól, amennyiben annak keletkezési módja, jelentősége egészen más, mint utóbbié; mások viszont mindezen tüneteket prodromáknak tekintik, melyek rövidebb-hosszabb ideig, ha nem is rendszeresen, de elég gyakran megelőzhetik a gyuladást. Az időköz, mely az átterjedésre szükséges két héttől évtizedekig ingadozik. Az egyszer kitört gyuladás alig befolyásolható, a látás minden törekvésünk ellenére kevés kivétellel csakhamar tönkre megy. Ma is megdönthetetlenül áll Mackenzie a híres glasgowi szemésznek 60 év előtt tett ama kijelentése, hogy valahányszor sympathiás gyuladás kerül a szeme elé, még, ha a baj kezdetén van is, tudja, hogy egy betegséggel kell megküzdenie, mely enyhe kezdeti tünetek mellett is a szem legveszedelmesebb gyuladásai közé tartozik. S ha most azt kérdezzük, hogy mi az oka annak, hogy egyik szem baja a másik szem látását is tönkre teheti, melyik az az út, melyen át a végzetes befolyás történik, erre eddig csak hypothesisek válaszolnak. Már Mackenzie,aki első ízben adta a bántalom szabatos leírását, megjelölte az átterjedés valamennyi elképzelhető útját: vagy a vér és nyirokerek vagy a ciliaris idegek, vagy az optikusok közvetítik a bajt. Utóbbiak keresztezése olyan anatómiai összeköttetést nyújt, mely a közvetítésre kiválóan alkalmas s tényleg hosszú ideig az átterjedés legvalószínűbb útjának az optikusokat képzelték. Arita azonban nyilván klinikai megfigyelés alapján valószínűbbnek tartotta, hogy a ciliaris idegek a közvetítők. Amidőn pedig Heinrich Müller arra utalt, hogy a sorvadt optikusok nem lehetnek alkalmasak a baj átvitelére, ellenben a sértetlen ciliaris idegek inkább vádolhatók, mindinkább szaporodtak azok, akik ezen, a klinikai tényekkel inkább összeegyeztethető út mellett foglaltak állást. Pagenstecher azon lelete, hogy az optikus sérüléses leválása után is átterjedt a gyuladás, újabb adat volt a ciliaris idegek szerepének megerősítésére. Hogy a ciliaris idegek a baj átvitelét mikép teljesítik, arról azon időben zavarosak voltak a fogalmak, egészben véve reflex úton akarták magyarázni mindaddig, míg a gyuladás keletkezéséről alkotott nézetek tisztázódása meg nem ingatta ezen kétséges módot. Leber 4 már 1881-ben határozottan azon felfogást nyilvánítja, hogy a gyuladás az optikusok mentén terjed át, ezen magyarázat legbuzgóbb védelmezője Deutschmann,s ki az ophthalmia migratoria elnevezést is forgalomba hozta. 1 Traité pratique des maladies de l’oeil IV. ed. Traduit par Warlomont et Testelin. 1857. 2 Practical treatise on the diseases of the eye. London, II. 1835. 3 Die Krankheiten des Auges. Prag, 1853. II. 50. 4 Bemerkungen über die Entstehung der sympathischen Augenerkrankungen. Archiv für Ophth. XXVII. I. 331. 5 Über die Ophthalmia Migratoria. Hamburg 1889. — Beiträge zur Augenheilkunde I. — Centralblatt für Augenheilkunde 1899. 1 A budapesti kir. Orvosegyesület 1903. január 10-iki ülésén tartott előadás.