Szemészet, 1968 (105. évfolyam, 1-4. szám)
1968-06-01 / 1-2. szám
A Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemklinikájának (igazgató: Radnót Magda egyetemi tanár) közleménye A neuroendocrin tényezők szerepéről a glaukoma kóroktanában RADNÓT MAGDA, FOLLMANN PIROSKA és MUCSI GABRIELLA A szemészeti szakirodalomban számos közlemény foglalkozott a múlt század második fele óta a primaer glaukoma kóroktanának neuroendocrin vonatkozásaival. A glaukomás betegeken a neuroendocrinium irányában történt vizsgálatok az egyes tényezőket tekintve eltérő eredményeket mutattak. Az utóbbi évek kísérletes és klinikai neuroendocrinológiai kutatásai alapján valószínűsíthető, hogy az élettani functiók többsége mind idegi, mind hormonális ellenőrzés alatt áll, és hogy a két integratív rendszer hatásai gyakran fedik egymást (Bajusz, 1966). A legtöbb neuroendocrin szabályozási folyamat keretében afferens idegi, hormonális és direct ingerek futnak össze az idegi központokban, amelyek aztán efferens impulzusokat indítanak a légzés, szívműködés, éhség- és szomjúságérzet, hőszabályozás, anyagcserefolyamatok (E. és B. Scharrer, 1963) — és minden bizonnyal a szemnyomás szabályozására is. A szervezet homeostasisát jelenlegi tudásunk szerint vegetatív és humoralis úton biztosítja (Fischer, 1965). A vegetatív működések egyensúlyát biztosító neuro-humoralis reflex-tevékenységben léteznek ellentétes hatású reflex-válaszok: ezeknek elengedhetetlen szerepük van a vegetatív homeostasis fenntartásában (Obál, 1966). Felmerült a hypothalamus és az endocrinium közötti — esetleg több szinten létrejövő — idegi „feedback” szabályozó mechanismusok, és az endocrin mirigyek és a hypothalamus közötti direct afferens és efferens idegi pályák létezésének gondolata is (Szentágothai és mtsai, 1962). Az új diagnostikai és therápiás lehetőségek, valamint az állatkísérletek eredményei egyre inkább hangsúlyozzák széles körű klinikai vizsgálatok szükségességét ezen a területen. Bajusz (1967) a neuroendocrinológia legújabb eredményeiről írt összefoglalásában hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a neuroendocrin szabályozási betegségek diagnostikája előreléphessen, szoros együttműködés szükséges neurológusok, idegsebészek, psychiaterek, endocrinológusok és más specialisták között. Ugyanezeket mondhatjuk el a neuroendocrin betegségek és a primaer glaukoma kapcsolatáról is. A hypothalamus-károsodott betegek szemnyomásviszonyairól és csarnokvíz-háztartásuk állapotáról ez ideig — tudomásunk szerint — nem jelent meg 40-nél több beteg sorozatvizsgálatával kapcsolatos közlemény. Morgagni—Stewart-Morel-syndroma, Cushing-kór és syndroma és adrenogenitalis syndroma esetében pedig csak egyes kortörténetekkel foglalkozó casuistikai közlemények jelentek meg, fonographiás vizsgálat eredményéről ez ideig nincs tudomásunk. Szemészet