Szent György, 1924. március-szeptember (1. évfolyam, 1-6. szám)
1924-03-01 / 1. szám
ént-Györgsy 1924 márciusi szám Hlinden sportolt lapja Megjelenik havonta kétszer Minden helyén és 15-én Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VIII., JÓZSEF KÖRÚT 31 b Telefon József 152 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: V* évrc : Külföldön 6 aranykorona, Magyarországon 90.000 korona Egyes számára: Külföldön 1 aranykorona, Magyarországon 15.000 korona Sándor Móricz gróf 1805 május huszonharmadikán, az austerlitzi csata harmadnapján, a nemrégiben grófi rangra emelt Sándor-család bajnai kastélyából lovas küldöncök vágtattak szét a szélrózsa minden irányába, hogy tudassák a környékbeli birtokosokkal az örömhírt : az uj grófi családnak fiúgyermeke született: Sándor Móricz gróf. A lovas küldöncök órák hosszat várakoztak az indulást parancsoló jeladásra és abban a pillanatban, amikor Sándor Móricz gróf meglátta a napvilágot, az induló lovak vágtatásától volt hangos a bajnai kastély kikövezett udvara. Lehet, hogy Sándor Móricz gróf életére ez volt a döntő momentum és az szabott évtizedekre irányt életének, hogy az első hang, amit életében hallott, a vágtató lovak patkójának ritmikus csattogása volt. Ez a hang kísérte végig gyerekkorától férfikora derekáig »Európa legvakmerőbb lovasát«, és a halott Sándor Mórczot is a vágtató lovak patkóinak most már talán haragos csattogása kisérte a bajnai kripta hűvös félhomályába. Sándor Móricz gróf már gyerekkorában hihetetlenül vonzódott a lovakhoz, és amikor hat éves korában először ültette ponyra édesapja, a szó szoros értelmében nem lehetett bírni a fiatal gróffal. Nem volt még hét éves, amikor először bukott át lovával a kőfalon, de ez a bukás, amely más, vele egykorú, gyereket talán örökre elriasztott volna a »legnemesebb passzió« üzésétől, nemhogy megfélemlítette volna Sándor Móriczot, hanem valósággal megpecsételte azt a frigyet, mely egy egész életen át a lóhoz kötötte Bajna, Bicske és Both örökös urát. Akik nagyon precízeknek akarnak látszani, azok talán azt az ellenvetést tehetik, hogy volt vagy harminc év Sándor gróf életében, amikor nemcsak hogy teljesen felhagyott a lovassport ütésével, hanem egyenesen irtózott is mindentől, ami akár csak haloványan is emlékeztette a lóra, de ezeknek nincsen igazuk, mert Sándor gróf életének utolsó harminc éve igazán minden volt, csak nem volt élet. Avagy akad-e bárki is, aki azt merné állítani, hogy egy megtébolyult ember élőhalott vándorlása azon a keskeny mesgyén, amely a mi földi életünket a nagy semmitől elválasztja, hogy ez a gyereki sorba való szomorú sülyedés, hogy ez a tengődés az, amit életnek szokás mondani? A fiatal Sándor Móricz grófot, Magyarország egyik leggazdagabb főurát, hamar megismerte nemcsak Magyarország, hanem a bécsi kongresszust követő évek alatt fénykorát élő császárváros , Bécs is, ahol akkoriban a szent szövetség, és annak korlátlan hatalmú vezetője, Metternich Kelemen herceg kedvéért egész Európa arisztokráciája adott egymásnak találkozót. A bécsi Prater-Allee évszázados fasora bizonnyal sokat tudna mesélni a fiatal Sándor Móricz lovasbravúrjairól, amelyekről csakhamar nemcsak a felső tízezer köreiben jártak a legendák, hanem a kedélyes bécsi polgárok ebédlőiben is. Eleinte a bécsiek nem nagyon szerették a vakmerő, fiatal, magyar lovast, hiszen temérdek ijedelemben volt részük őmiatta, de később, mikor már kezdték kiismerni szokásait és megbizonyosodtak arról, hogy Sándor Móricz gróf miatt senkinek sem Sándor gróf négyesfogatán lekocsizik a Várból a Vízivárosba