Szent György, 1927 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-10 / 1-2. szám
III. évfolyam 1927 Január 10 és 25 1. és 2. szám A LOVASSPORTOKKAL, LÓTENYÉSZTÉSSEL ÉS A SPORTOK EGYÉB ÁGAIVAL FOGLALKOZÓ KÉPES FOLYÓIRAT MEGJELENIK MINDEN HÓ 10-ÉN ÉS 25-ÉN A szerkesztésért és kiadásért felelős: MASSÁNY ERNŐ Dir. főszerkesztő Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Szalay utca 5. szám Telefon: Lipót 981—93 A MAGYAR LOVASSPORT EGYESÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK, VALAMINT TAGEGYESÜLETEINEK HIVATALOS LAPJA SZENT-GYÖRÖT 1927 Ismét egy új küzdelmes esztendő előtt állunk! Valahogyan azonban nem látjuk olyan félelmetesnek, titokzatosnak, mint az eddigieket, mert valami elevenebb, magabizóbb szellem lengedezik. Mintha lelkünk súlyos lidércnyomás alól szabadult volna fel, mindenütt a munka, az alkotni vágyás jelenségei mutatkoznak. Ennek az örvendetes és lovaséletünk terén tapasztalható fordulatnak okai a most lezárt évnek eredményeiben rejlenek, amelyek megmutatták, hogy a kitartás, a tudatos célkitűzés még a legmostohább sorscsapások között is megtenni gyümölcsét. Ha visszapillantunk a múlt esztendő lótenyésztési és lovassport eseményeire, akkor nekünk is őszinte örömmel kell megállapítanunk, hogy minden téren haladás és javulás mutatkozott. A szervezésből nem hiányzott a lendület, a rendezések a folyton bővülő tapasztalatok ügyes és helyes alkalmazásáról tettek tanúbizonyságot s a lelkesedés is a régebbinél sokkal nagyobb volt úgy az aktív közreműködők, mint az érdeklődők részéről egyaránt. A tenyésztés terén, a helyes tenyészirány alapfeltételének megfelelően, már az előző esztendőben is meglehetősen szigorú rostálásnak lehettünk szemtanúi. Az elmúlt évben ez az osztályozás még fokozottabb mértékben folytatódott, úgyhogy máris elértük, miszerint Mezőhegyes, Bábolna, Sittvény állománya a mai követelményeknek minden tekintetben és teljesen megfelelő. Áporka is, a földmivelésügyi minisztériumnak ez az öröksége, mint újonnan létesített méncsikótelep, mintegy negyven darab igen jó kétéves ménnel rendelkezik. Új fedeztetési állomások felállítására is kerül a sor s a már a tavaly ismertetett tenyészkörzeteken belül, a lehető legszigorúbban tartják be a tiszta vonalban való tenyésztést. Mindezek csak a jövő terveinek nagy vázlatokban megrajzolt körvonalai, illetékes helyről jövő részletesebb ismertetést módunk lesz nemsokára adnunk. A lovassportban — mint emlékezhetünk — ha számszerűen ítéljük meg a dolgokat, úgy némi visszaesés mutatkozott, mert a concours-ok száma az elmúlt esztendőben kevesebb volt, mint 1925-ben. Ha azonban a teljesítményt és eredményt vesszük szemügyre, akkor el kell ismernünk, hogy kvalitásban nagyot javultak s a fejlődés mindenesetre még szembeszökőbb lesz az idén, ha, amint az várható, a szerzett tapasztalatokat mindenütt értékesítik. A külföld elől elzárkóznunk, — és ezt mindenkinek be kell látnia, — lehetetlen, hiszen ezzel itthon akasztanánk meg minden fejlődést. A külföldi összeköttetéseket minden áldozat árán fenn kell tartanunk. A nemzetközi concoursokon hivatalból kell magunkat képviseltetnünk, ahol lehet lóval és lovassal, ahol nem lehet, ott legalább is olyanokkal, akik látó és figyelő szemmel vonhatják le a mi javunkra következtetéseiket. Úgy látszik, az új esztendő ezen a téren is kedvező változásokkal kecsegtet, mert az illetékes tényezőktől olyan kedvező kijelentésekben volt részünk, róluk olyan biztató híreket hallottunk, hogy ezek mindenkit a legszebb reményre jogosíthatnak. Itthoni teendőinkkel immár teljesen a jövő évi Olimpiászhoz kell alkalmazkodnunk. Az összes cocoursokon olyan számokat is ki kell írnunk, amelyek az olimpiai versenyek feltételeivel azonosak. Ez nemcsak tréning szempontjából szükséges, hanem azért is, mert mindig ott csillog előttünk a remény, hogy hátha akad néhány olyan kiváló képesség, amelynek olimpiai szerepeltetése győzelmi esélyeinket fokozza. Sok a teendő a díjlovaglás színvonalának emelése céljából. Nem szabad nekünk továbbra is ezen a téren olyan ötödrangú szereppel megelégednünk. A «Jeu de Barre» játékok új életre keltése is egyik fontos feladatunk lehet. Végtelen öröm töltheti el minden lovasember, de még a tenyésztők szívét is, a vadászlovaglások országos térhódítása, amelynek élénk bizonyítékát éppen lapunk utóbbi számaiban láthattuk. Új lovasélet hajnalát jelenti például az Örkényi falka megalakulása is, valamint a lovaglás iránt a társadalom mind szélesebb rétegeiben való érdeklődés. Kocsisportunk terén is kedvező előjelek mutatkoznak, ámbár itt még igen sok a teendő. Mint már hangoztattuk is, igazán kézzelfogható eredményeket ez a sportág csak akkor mutathat fel, ha művelői össze