Szentesi Napló, 1940. október (22. évfolyam, 223-249. szám)
1940-10-13 / 234. szám
‘71 . | XXII. ÉVFOLYAM, 234. SZÁM. ARA 10 FILLÉR SZENTESI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP SZENTES, 1940. _____________________________________ VASÁRNAP, OKTÓBER 13. !Ütnepen a Szentes ma ünnepet ül. Nem országraszóló az ünnepe, mert fejlődésének dátumai csak annyiban országos érdekűek, amennyiben egy város részese és pillére a nemzet nagy egységének. Nekünk azonban, akik e várost valljuk szűkebb hazánknak, őszinte örömöt okoz, hogy születendő, vagy megalkotott intézményeink falai előtt megállhatunk, mert, míg egyrészt a múltak ködébe nézünk vissza, szemeink a jövőbe látnak, ott a boldogabb jövendőt, a lüktetőbb haladás képét szemlélhetjük, újabb és újabb intézményeinken keresztül a jövő erőteljesebb kifejlődését látjuk. Ez ünnepi érzések között első szavunk azokhoz szól, kik kedves vendégekként városunk falai közé érkeztek, hogy az ünnep óráiban velünk osztozzanak az örömben, mely Szentes város minden polgára szívét eltölti akkor, amidőn legújabb kultúrintézményeinek homlokzata előtt gyülekezik. Az első szó a köszönet és hála azok iránt, akik támogatással siettek felénk, hogy a csírában élő terv, ne csak terv maradjon, hanem sudárba is szökkenjen: a hála és köszönet szava azok iránt, akik segítő jobbjukat nyújtották ama város felé, melynek fiai a legszorosabb testvériségben, a legigazibb rokoni kötelékben élnek e haza földjével, a Nagy-Magyaralföld barázdáival, akik épp e viszonyt, ezt a gondolatot tartották annyira értékesnek, hogy támogatásukkal ide fordulni méltónak látták. Nagyon jól ismervén viszonyainkat, azt is jól tudjuk, hogy hathatós támogatás nélkül nem juthattunk volna ez új intézmények birtokába, esetleg a távoli jövő kedvezőbb körülményei adhattak volna rá módot. Ezért anynyira értékes számunkra minden fillér, mely téglát téglára rakott s a pártfogó jóindulat, melyet ez intézmények emelése közben napról napra éreztünk. De az ünneplő órák között a múltakba is visszanézünk, amikor szinte magunkra hagyatva vergődtünk s boldogulásunkat munkáló terveink között nem nyúlt felénk egyetlen segítő kéz sem és nem fordult felénk egyetlen megértő tekintet sem. Egy korszak volt ez, melyben szinte kiszakadva éreztük magunkat a nagy nemzeti közösségből s ahelyett, hogy a közeledés útjait munkáltuk volna, inkább hazug jelszavak után indulva azokhoz kötöttük magunkat, akik sem helyi, sem országos viszonylatban nem ismertek önzetlenséget, hanem apró személyi ügyeket és személyi hiúságokat állítottak a köz érdekei elé, hogy minden meleg kapcsolatot eleve elszakítsanak. Egy korszak volt ez, mely majdnem meddő módon tűnt el, termelő munka nélkül, s ha mégis született valami, nem viselte az a pártfogás nyomát, csak a magárahagyott kemény igyekezet verejtékét. Egy korszak volt az, mely — hála Istennek! — elmúlt. Ma szinte büszkéknek kell lennünk, ha arra gondolunk, hogy az árvagyermeki szerep véget ért s napról napra látjuk nyomait és jelentős eredményeit annak, hogy az ország mai kormánya ismeri e nagy magyar város értékét; ismeri vágyait, kívánságait; ismeri a mulasztást, melyet vele szemben elkövettek s ha kedvezőtlen viszonyai nem engedik az alkotások terén fokozott ütemben járni, mellé áll, kézen fogja és segítő szeretettel áll mellette. Mezőgazda város vagyunk. Arra a gazdasági iskolára, mely falaink között a napokban fogja működését megkezdeni, már évtizedekóta égető szükségünk volt: nekünk, a tipikusan gazda városnak. _ _ Ma, amikor a többtermelés nem szólam csak, hanem égetően fontos igyekezet, földműves várost gazdasági szakiskola nélkül szintén elképzelni sem lehet. A mezőgazdálkodás soksok ága parancsoló szükségként írja elő, hogy az a gazdanép, mely a belső fogyasztásban és a kivitelben olyan nagyfontosságú szerepet tölt be, sőt munkájához elsőrangú érdek fűződik, munkájában ne nélkülözze a szakszerűséget és a képzettséget, hanem, mint modern gazda álljon elől, egy sorban Európa minden tanult gazdája, földművese mellett. Éreztük ezt mi, de a tennivalót a kormányzat is jól tudta, amikor e mezőgazdasági kultúrpalotának felépítésében segítségünkre jött Másik intézményünk, a csendőrség, a csendőriskola szintén a szívünkhöznőtt évek óta. Szentes városa megértő szeretettel látta mindig falai között, annyival inkább áll most örömmel eltelve az új hajlék előtt, mely szépségével városunk díszét is szolgálja. Régi kívánság az új tüdőbeteg-pavilon emelése is. Népünknek az a rétege, melyben e gyilkos kór ijesztő mértékben szedi áldozatát, anyagiakban leginkább szűkölködik, így gondos és eredményes küzdelmet e kórházi osztály nélkül ki nem fejthet. Pedig ez a réteg igen értékes része társadalmunknak is, de nemzetünknek is és nincs olyan nagy áldozat, mely érettük, számukra elégséges lenne. S az a szobor, mely ma leleplezésre vár, épp e megbecsülő szeretetnek beszédes bizonysága, melyben a magyar munkás tisztelete és értékelése nyer kifejezést a kormányzat részéről is, mely méltó helyre állíttatta, amikor városunknak adományozta. Ma, amikor ez alkotások előtt állunk meg ünnepi érzésekkel, ma, amikor a köszönet szavát rebegjük mindenki felé, akinek csak parányi segítő része is volt abban, hogy a tervek,vágyak, elgondolások tető alá kerüljenek: ma, amikor büszkén nézünk a magyar, főleg városunk tervező és építő munkásaira, kiknek tudását és keze nyomát hirdetik e díszes hajlékok, különös tisztelettel és megbecsüléssel hajlunk meg ama férfiú előtt, aki sorainkból magas és sokoldalú vezető állásba jutva, városunk szeretetét vitte magával s nem szűnt meg azóta is szíve melegét árasztani felénk, sőt nap-nap után támogatással sietett hozzánk, ha ennek szükségét éreztük. Tollunk, szavunk talán gyenge annak kifejezésére, milyen értékét érezzük ennek az odaadó szeretetnek, de a halvány szót kipótolja az érzelmek gazdagsága, mellyel nagyrabecsült személye felé fordulunk, különösebben e mai ünnepnapon is. Szentes ma ünnepel! Fejlődéstörténelmének fontos és kimagasló dátuma a mai s úgy érezzük, hogy a mai nap után újra erősebben, újra lüktetőbb ütemben, megizmosodva kezdjük el a hétköznapok sorát a jövő felé. Ismét atengelyhatalmak döntenek a magyar-román kérdésben A Popolo di Roma berlini tudósítója beszámol Pop Valér berlini és Manoilescu római utazásáról. Ezt a két utazást berlini körökben kapcsolatba hozzák a magyar—román bizottsági tárgyalások pillanatnyi felfüggesztésével. Azt mondják, hogy ismételten várható a tengelyhatalmaknak olyanfajta döntése, mint amilyen a bécsi volt, ha a két fél a függő kérdésekben nem tud megegyezni. ------------ Délkelet-Európában nagy események várhatók A délkeleteurópai tér mind nagyobb érdeklődést vált ki Olaszországban. A sajtóban észrevehetően szaporodnak a délkeleteurópai hírek és az értesülések napról-napra jobban arra utalnak, hogy Délkeleteurópában különböző fajtájú események várhatók. Mindenekelőtt meg kell említeni, hogy a török nagykövet a napokban visszaérkezik Rómába, ahonnan néhány héttel ezelőtt jelentéstételre utazott haza a török fővárosba. Beszámol az olasz sajtó arról is, hogy berlini politikai körökben igen nagy sajnálkozással vették tudomásul a balkáni angol ügynökök megélénkült működését, főként azt, hogy Jugoszláviában fejtenek ki igen erős tevékenységet. Az utóbbi napokban Belgrádban s egyéb jugoszláv városokban is igen nagy menyiségben osztogattak nyomtatványokat, amelyek A londoni rádióban kijelentés hangzott el, hogy a következő télen újabb tengeralattjárótámadás várható az angol haditengerészeti és kereskedelmi hajózás ellen. A hajótér-veszteségről legutóbb közölt számok azt bizonyították, hogy a német hajógyárakban sok új tengeralattjáró készül és hogy Németország a nehézségek mellett is ki tudta képezni az új zenhangja a tengelyhatalmak ellen irányul. Az egyik város környékén felállított német menekülttábor ellen is fel akarták izgatni az angol ügynökök a környékbeli lakosságot. Az Intelligenc Service óriási összegek felett rendelkezik, legutóbb 750 ezer dinárt bocsátottak rendelkezésére. Berlinben kifejezik azt a reményt, hogy a jugoszláv kormány nem tűri tovább az angol ügynökök káros működését. Beszámolnak az olasz lapok a bolgár sajtóban tapasztalható változásról. Szófiai távirataik megemlítik, hogy a bolgár sajtó naprólnapra nagyobb teret szentel a görögországi és törökországi eseményeknek, azt a meggyőződését fejezi ki, hogy ma már csak ennek a két országnak kell tisztáznia a politikáját a tengellyel szemben.geralattjárók legénységét. Ez a figyelemreméltó beismerés — állapítják meg illetékes német körökben — azt a tényt hangsúlyozza, hogy Németország helyzete a tengeren nemcsak az északfranciaországi kikötők igénybevételének lehetőségével javult. . . Német tengeralattjáró-támadás készül Anglia ellen