Szentesi Napló, 1943. június (24. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-18 / 136. szám

15 12illés Királyi Ügyészség Szeged ^ Szerkesztőség: Petőfi-u. 2. Telefon: 41. . .Előfizetési árak: Egy hónapra 8.20 F. Kiadóhivatal: Petőfi-u. 2. Telefon: 53. JÚNIUS 18. PÉNTEK negyedévre 9.20 P. Egyes szám árai JS Nyomda: Petőfi-u. 1. Telefonszám: 53.. . 1 '• hétköznap 12 fillér, vasárnap 20 fülért mmmek , Háborúban álló nemzet nagy és csöndes ünnepre készült fel ma. .Ez az ünnep nem hívságos cifrálkodásban, hanem a lélek és a szívérzéseiben összpontosul, amikoraz országnak a népe kormányzónk hetvenötödik születésnapja alkalmából felsorakozik a legelsőmagyar ember előtt. Komoly kor jáz már, hiszen az emberi élet határához közel jár, éppen ezért aggódó féltéssel tekintünk minden nap, minden óra elé, amelykormányzónkra és nemzetünkre iár. Ebből a hosszú életből eredményes és nemzetünkre hasznos mimika tekint vissza ránk, hiszen ha az utolsó huszonhárom évnek történelmi lapjait hajtjuk vissza, akkor felmérhetetlen nagyságban látjuk magunk előtt azokat az örökké élő szolgálatokat, amelyeket miértünk, Magyarországért tett. Háborús időkben, amikor mindenki egyforma erőfeszítésére és áldozatára van szükség, a példaadás, a tetteinknek mások előtt való bizonyságtétele az, amely meggyőz valamennyiünket arról, hogy érdemes és szükséges az áldozatokat vállalnunk, hiszen nem a mi ideig-óráig tartó életünk, de a nemzet örökkévalósága a fontos. Horthy Miklós, Magyarország kormányzója ennek a háborúnak folyamán a legelső példát mutató férfi volt. Előljárt, mint mindenben akkor is, amikor saját fiát adta oda, aki a szovjet bennünket legázolni induló irdatlan tömegei ellen felvette a harcot. Horthy Miklós, aki egy hosszú és küzdelmes élet fáradalmai után éppen le akarta tenni mindnyájunkért viselt terhét, hogy jöjjön a fiatal nemzedék és vegye át ennek az országnak további irányítását, az öröm helyett gyászba borult s miképpen előljárt eddig a politikai bölcseség, nemzetszeretet útján, most hirtelen az élre lépett, az áldozatvállalás legnehezebb terhének hordozásában is. A legelső magyar ember, legelső lett az áldozatot hozók között, példát mutatott azoknak a sátor?***nek, akik később követk őt. Ezért a magyar nemzet ma, amikor a hetvenötödik születésnap küszöbén felsorakozik köszöntésre előtte, csak néma hódolattal áll meg és adja át szíve minden forró érzését, hogy ne zavarja azt a csendet, azt a fájó gyászt, amely kormányzónk lelkében még él. Az egész nemzet ma ünneplőbe öltözött lélekkel áll vitéz nagybányai Horthy Miklós előtt s szeretettel, hűséges ragaszkodással nyújtja át agyát, dolgos két kezét, építő akaratát, a hetvenötödik születésnap hajnalán. Valahonnan belülről feszíti szívünket egy érzés, amelyet nem tud senki más, egyetlen más nemzet sem érezni a földön, csak mi magyarok, akik ez annyi tengersok szenvedés után egyszer már eljött meglátogatni a reménység. Teremtő Isten, aki mellettünk állasz és álltál ezer esztendő óta, aki hányszor, de hányszor láttál bennünket vérbe-könnybefutva ázni, néha a félhalottként fekvő ország felett, a teremtő Isten, aki láttál bennünket lemondóan, kétségbeesve, hitünket veszítve, a homályos „mi lesz velünk” kérdésével ajkunkon, aki láttál bennünket aléltságunkból lassan ébredezve, — most lásd meg e nemzetet, amikor hittel, bizalommal felsorakozik egy hálatelt köszönetre Horthy Miklós születésnapján. Ezelőtt huszonhárom évvel utat mutatott a nemzetnek és ezen a huszonhárom küzdelmes éven át, amikor az egykori fővezér haja is megfehéredett már, — valljuk be magunknak — sokszor elfáradtunk, elcsüggedtünk volna, ha nem áll mellettünk s az ország élén az erős akaratú, acélos hitű férfi. Élete legjavát, legértékesebb gondolatait adta nekünk, hogy azok nyomán új élet fakadjon itt, ezen az ősi földön. Történelmének talán soha nem voltak ilyen veszélyes évei, napjai, mint éppen Horthy Miklós kormányzásának idején. Minden összezsúfolódott alig két évtizedre. Annyi vészetlen komoly eseménye volt, amennyi régebben egy évszázadra is elegendő lett volna. S e sok, nehéz és sorsdöntő probléma közepette biztosan vezette a nemzet hajóját, noha háborgó hullámok nemegyszer elnyeléssel fenyegették. S ma, bár harcban állunk, mint nemzetünk történelmének folyamán oly sokszor, mégis érezzük, hogy erősek vagyunk s velünk már nem teheti senki sem többé azt, amit akar, mert itt állunk lélekben megedződve, erős hadsereggel s ha ennek a világháborúnak végeszakad, akkor mi is ott fogunk ülni a béketárgyalások zöld asztalánál, hogy felemelkedettségünknek nyomasztó súlyával részt kérjünk az európai úljárendezésből s egyben számonkérjük a múlt bűneit, a húszesztendős szenvedést. Ez a szenvedés keserves volt, de egyben tanulságos is. Saját szenvedéseink tüzében jutottunk el oda, ahová Horthy Miklós nélkül sohasem értünk volna el. Ez a felemelkedés és megtisztulni akarás makacs hite volt. Sokan tagadták, hogy valaha is el tudjuk érni nemzeti céljainkat és talán sikerült volna is örökre be nem gyógyuló sebet ütni lelkünkön, tátongó léket testünkre s elöntött volna a szennyes áradat, amely megfojtani készült, ha a kormányrúdnál nem Horthy Miklós áll. S jöttek viharok, pusztító szelek, kísértük és álbarátok, de ő csak ott állott szilárdan, keményen és onnan. Tőle merítettünk erőt, ha úgy éreztük, elfáradunk. Tekintetéből a magyar föld ereje sugárzott és mágnes módjára vonzott minden magyart egy táborba. Kormányzása alatt a nemzet hitben, erőben és területben meggyarapodott. Ma már ott állunk Európa első nemzetei között ismiét és Horthy Miklós neve örökre egybeforrt nemzetével, mert a hosszú és nehéz utat, csak az ő vezetésével tudtuk megjárni. Ma az egész ország, minden magyar a világon ünnepel. Nem hivatalosan, hanem szívből és őszintén. Az alföldi falvak és tanyák népe éppolyan áhítattal ejti ki Horthy Miklós nevét, mint egykoron Kossuth Lajosét. De nem akad ebben az országban egyetlen magyar ember sem, aki ne küldene ma egy fohászt az Egek Urához, ő érte, Horthy Miklósért. És nem akad egyetlen egy sem, aki ne várná parancsszavát, a sorakozóra szóló kürtjényet, hogy felinduljon azon az úton, mintegykor Szegedről, hogy megtartsuk mindazt, ami a miénk és megvédjük magunkat bárki támadásától. Megyünk, ha hív, egyet csak előre, mint mindig, ha ránk szakadt a veszedelem, az élet, vagy halál kérdőjele. Megyünk, mert ahová vezet, ott utódaink jobb, szebb élete mosolyog felénk. Ez a mi születésnapi köszöntőnk. Hűség és engedelmesség. • Kelenváry László. V . HORTHY MIKLÓS