Katolikus gimnázium, Szentgyörgy, 1880
, védszárnyuk alá venni, a gyermek szellemére és testére egyaránt kárhozatos következményű okot eltávolítani, a netalán mutatkozni készülő ferde hajlamoknak útját vágni. Valamint a repkény gyengesége érzetében támaszt keres s erőtelen indáival átfonva az erős tölgy derekát az őt fenyegető veszélyeknek bátran ellenáll : úgy van szüksége a gyermeknek támaszra, istápoló kézre, mely gondos útmutatással készítse őt elő az életben oly nagy számmal jelentkező kellemetlen eshetőségekre, hogy idővel azokkal minél ügyesebb módon küzdhessen meg. Gondolják meg a szülők, hogy a nevelésben megbízottjai a mennyei atyának, ki szigorral fog egykor cselekedetükről számot venni ; gondolják meg, hogy a gyermekkorban elsajátított gonosz hajlamokat nehezen fogja majd levethetni. Nagy Sándor macedoni királyról mondják, hogy ő, ki az egész világot le tudta győzni, a gyermekéveiben egyik tanítójától magáévá tett hibáról soha sem tudott leszokni. Soha sem volna szabad a gyermeknek olyant látni vagy hallani, mi szellemére nem hat jótékonyan, hanem inkább azon legyenek a szülők, mikép gyermekeikbe a szép, jó és igaz szeretetét beleoltsák ; ez könnyen kivihető ügyes bánásmód által , mert a gyermek gyenge nádként fog meghajolni a szülői akarat előtt. Az öntudatra ébredő gyermek hasonlít egy kijátszatlan hangszerhez, mely a szerint válik kitűnővé vagy használhatatlanná, amint egy ahhoz értő, avatott egyéniség által kezeltetik, vagy olyannak jut birtokába, kinek nagyon kevés fogalma van az említett hangszer kezelését illetőleg. Hasonlít egy darab márványhoz, melyből a művész keze remekel, a kontáré pedig oly valamit hoz létre, mely mindennek néz ki inkább, mint annak, mit faragni akart belőle. A szülők kezében van a hangszer, a márványdarab, a természet, a tapasztalás pedig megadja azt a képességet , hogyan kell a hangszert használhatóvá, a márványdarabot pedig remek szoborrá átalakítani. Ha a szülők a gyermekre alkalmazott nevelésnél észszerűen akarnak eljárni; ha gondoskodásuk nemcsak a test fejlesztésére irányul, de a kedély képzését is körébe vonja, szóval : ha oly egyént akarnak a társadalomnak adni, ki öregségük büszkesége, gyámola, társainak gyönyöre, az egyháznak támasza s a hazának méltó fia legyen , akkor oda kell törekedniük, hogy gyermekeik a rendeltetésük felé vezető utat el ne téveszszék, vagy abból a tudatlanság, rosszakarat, vagy a gyermeknek inkább a gonosz felé irányuló hajlama által ki ne vezettessenek, hogy a gyermek