Csokonai Vitéz Mihály összes művei (Budapest, 1942)

HÁTRAHAGYOTT KÖLTEMÉNYEK - A bor ital mellett

620 A BOR ITAL MELLETT. Nyelvesnek barátom, hogy sok borral élek, Kurvanynyok, hiszen én velek nem cserélek. Nekem terek gyanánt nincsen a lételem. Van borom, pecsenyém, egy-két tál ételem. Senki sem ruházza rám a Sobrák nevet, Faszak­ságomért huncsut a ki nevet. Alább írt sem jár a nyakamra ám senki. Ki tart adósának, ki húz a gyepre ki? Azért hogy nem kapok a gyűlevész kincsen, Még­is, jó barátom, semmi bajom sincsen. Azért, hogy a bankót nem gyűjtöm rakásra, Hiszem a jó istent, még sem szorít másra. A régi magyarság is eleget itt t­ett, Még is a ki munkált, az koldussá nem lett. Hanem hogy a német a Dunán áttúszott, A sok bolond módi országunkba csúszott. Maskarává tette a szép magyar dámát, Azólta nem tudjuk a pankrátok számát. Ha a szegény Zrínyi már ma feltámadna, Magyar emberekre csak itt s ott akadna. A gárdának fénye itt s ott sugározott, De hogy a némettel együtt bogározott , Az ugorkafán is narancsot keresett, Megbotlott a lába s a porba leesett. A Fáy, Patay-ház is gazdagabb volt, Míg a magyar szokás belőle ki nem halt. Az öregek minden névnapon báloztak, Ettek-ittak még is nem bankrotíroztak. Vagy talám csak szégyen annyi borral élni, Szégyenebb, barátim magunktól kímélni. Árpád nem szégyelte locsolni a torkát, Mert maga meghitt a v­nya Hubát, Horkát, Szerencsen mindnyájan együtt ivogattak, Az áldomás közbe nagyot kurjantottak. Ugyanott Etele Gyulával végtére, Egy nemeset is járt a Lehel kürtjére.

Next