Juhász Gyula összes versei (Budapest, 1959)
VERSEK - 1908 - Dionysos borából
Piros vitorlát zárni új szeleknek, Táncolni hullámok toronyhegyén És én e csöndben, révben vesztegeljek, Árván tévedjek én? Szabad hajók a vihar éjszakáján, Mikor Szent Elmo lilás tüze ég A tenger és ég harsogó határán, Mikor villámok ujjongnak , elég ! Be irigyellek, szép halált haltok ti, Engem hazám bús véve ittmaraszt, Hínár és jég között örök közönyben Várok egy új tavaszt I DIONYSOS BORÁBÓL A szőlőhegynek ormát Újhold sarlója vágja S a fanyarzöld borostyán Bús homlokomra kúszik . .. Távol kékes ködéből Vonatok integetnek Mámorpiros szemekkel, Óbor dalol szívemben És új igékre várok. Nunc est hibendum ! Itt van Az ihlet drága perce, A röppenő, örök perc. Napóleont ilyenkor Csókolja homlokán a Nikészárnyú szerencse, Goethét a múzsa és lány, 6 Juhász Gyula 101