Juhász Gyula összes versei (Budapest, 1959)
VERSEK - 1924 - Borok
Az asszonyok mind egyformán szeretnek. Örök varázsa int a szép szemeknek. Egy nagy falu ez a világ. Utálom. Szobámba új egekbe visz az álom ! Csak a halál bánt. Ó, meghalni nem jó. Az égben pille lesz a földi hernyó ! Te nem is éltél, csak rímet kerestél. Nincs senkinek sem szebb élete ennél ! BOROK Én ittam őket. Ifjúság borából Késő szürettel ittam, ám mohón. Éreztem, nem soká tart ez a mámor, Csak amíg önfeledten álmodom. Szegény szobákban, messze a világtól, Hol nem talált rám ellen, sem rokon, A kis falukról a nagy égre néztem S gyönyörbe ringattam száz szenvedésem. Én ittam őket. Szerelem borának Arany nedűjét szürcsölgettem én, Nehéz bor volt, mélyen keserű bánat És égető vágy és semmi remény. Ó szőke bor, mely Anna lágy hajának Színét idézted őszök éjjelén. A porba vágta sorsom a kupámat S üres lett asztala az ifjúságnak.