Kosztolányi Dezső összegyűjtött versei (Budapest, 1964)
NÉGY FAL KÖZÖTT - A Budapest ciklusból - Üllői úti fák
ÜLLŐI-ÚTI FÁK Az ég legyen tivéletek, Üllői-úti fák. Borítsa lombos fejetek szagos, virágos fergeteg, ezer fehér virág. Ti adtatok kedvet, tusát, ti voltatok az ifjúság, Üllői-úti fák. Másoknak is így nyíljatok, Üllői-úti fák. Szívják az édes illatot, a balzsamost, az altatót az est óráin át. Ne lássák a bú ciprusát, higgyék, örök az ifjúság, Üllői-úti fák. Haldoklik a sárgult határ, Üllői-úti fák. Nyugszik a kedvem napja már, a szél busán dúdolva jár, s megöl minden csirát. Hova repül az ifjúság? Feleljetek, bús lomba fák, Üllői-úti fák.