Petőfi Sándor összes költeményei 1. (Budapest, 1953)
1843 - Az utósó alamizsna
4 Petőfi I. Mint a róna, hol születtem, Lelkem útja tetteimben Egyenes! Szavaimmal egy az érzet, Célra jutni álbeszédet Tétovázva nem keres. És az ég szivem földébe, Drága fádat ülteté be, Szerelem ! Koszorúba fűzöm ágit, Koszorúm szerény virágit A hazának szentelem. Kecskemét, 1843. március AZ UTOSÓ ALAMIZSNA A költő és a sorsharag Egy anyaméhből született; Ikertestvérek voltak ők, Együtt bolygók az életet. Fa, mint most, akkor is virult, Árnyában sok megnyugodott; De használt a költőnek is : Ágáról tört koldúsbotot. S ezek valának társai: Koldúsbot és a sorsbarag . Elhagyja minden hűtlenül, Csak e kettő, mi hű marad. 41