Petőfi Sándor összes költeményei 1. (Budapest, 1953)
1843 - Víz és bor
VÍZ ÉS BOR Le a tenger fenekére Merül a halász, Lent a tenger fenekében Gyöngyöket halász. Nékem a boros pohárnak Öbele tengerem, S gyöngy ha van tán dalaimban, Az csak ott terem. Bűnnek éje ült a földön. Jött a vízözön, A víz által a bűn éje Elseperve jön. Búnak éje ül szivemben, A bú éjjelét — Bennem a viz tehetetlen! —Csak bor mossa szét. Nyári hévben a virágszál Sanyarogva nő ; A virágot új életre kelti langy eső. Csüggedésben, tikkadásban Langy esőm a bor ; Permetegje enyhe csöpjén Vérem újra forr. 39