Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése (Budapest, 1960)
LEVELEK PETŐFI SÁNDORHOZ - 1847 - Arany János levele Petőfihez (I)
tüntetéssel, mint Machbethet a diadalnap : vajha tévútra ne ragadtassam általa! Előbb a túlságos dícsérés a fővárosi újdonságokban, azután a Szépirodalmi Szemle, azután Yahot Imre levele s végre, mi a többiek koronája : levél Petőfitől ! . . . Hol veszek erőt, megérdemelni ezt . . . — ennek elveit a nép és költészete felől forró kebellel osztom ... hisz nekem önzésből is azt kell tennem ! Nemzeti költészetet csak azontúl remélek, ha előbb népi költészet virágzott. Mit szólna Ön hozzá, ha valaki tisztán népi szellemben és nyelven írt (komoly) eposzra vetné fejét? Chimaera lenne ez . . .? Magamról írjak: de mit? Hogyan érdekelhetnék Önt az én hétköznapjaim? — Nem épen homályosan futott iskolai pályám derekáról ábrándim színész csoporthoz vezettek, melynek művészete, mint nyakonöntés jeges vízzel, akárkit is kiábrándított volna. Két hónap telve odahagytam s szülőföldemre visszatérve, most jegyzői minőségben, hitvány évi bérért, naponkint egyremásra tíz órát hivatalban vagyok. A többi időmet részint szeretett nőm s két kis gyermekem, részint Hőmérőm és Shakespeareem társaságában töltöm el, —s talán sohasem érintik vala lábaim az írói pályát, ha a sors iskolatársamat, Szilágyi Istvánt nálam két évig mindennapossá nem teszi. De jól tettem, hogy kiléptem. Használtam általa az irodalomnak, használtam magamnak. Az irodalomnak, mert Önt egy oly szép vers írására ösztönöztem ; magamnak, mert Ön, kit annyira tisztelek, baráti jobbját nyujtá felém. Isten áldja meg Önt mindenikért. . . »Áldja meg az Isten ezen a világon, Még a másikon is, szívemből kívánom.« tisztelve szerető barátja Arany János