Szigetvári Hirlap, 1942. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1942-01-03 / 1. szám

Szigetvár, 1942. január 3. Az ifjúság országos vezetője Szigetvárért. Vitéz Béldy Alajos altábornagy szemléje a szigetvári leventék felett. Az ifjúság a jövő. Aki az ifjúságot kormányozza, a jövőt kormányozza. A magyar ifjúság kormányosa, vitéz Béldy Alajos altábornagy, néhány pihenő órára jött Szigetvárra. Két nemzetet formáló erővel nézett szembe Szigetvár falai között: a múlttal és a jövővel. A múlt megszólalt elötte lép lennyomon. Hangtalanul. Átitatódott wie, mint a hívő malasztal, az élet reménnyel- Amikor a múlt el- mondott neki mindent szóba- állt a jövővel, az ifjúsággal. Ott álltam mellette. Belenézem a szemébe. Megízleltem a hangját. Amikor a leventék előtt állt, amikor kis bajtársaihoz szólt — érezjem, bajtárs szól a óhajtársához, apa a fiához, ember az emberhez. A ruhája katonaruha volt — de legbelül több volt egy katonánál, több egy embernél. Legbelül maga volt a szeretet. Az ifjúság beszélő, szemlélő, simogató szeretete. Az én öreg katonaszívem is megdobbant erre a szeretetre. Mert tudom, aki szeretettel kormányoz, rossz kormányos nem lehet. A szemle dec. 30-án délután négy órakor volt a polgári fiúiskola tornatermében. Az iskola előtt leventezenekar, díszszakasz tisztelgés. Ahogy szokás — és úgy folytatódott, hogy a szokatlanságtól fátyolos lett az ember szeme. Néhány őszinte szó a leventékhez. Csak annyi, amennyibebelefért, hogy a leventének meg kell tartani a hét levente-törvényt, fegyelmezettnek kell lennie és ki kell munkálnia a maga hősi életszemléletét. Azután néhány kérdés. — Ahány, mind egy új világ új emberének, még inkább új életszemléletének a kérdése. Kinek nincs cipője? Kinek nincs télikabátja? Ki evett mi vagy tegnap csak kenyerét? Ki evett ma vagy tegnap csak levest? Kinek az apja halt meg a mai és kinek a világháborúban? A megrendítő kérdésekre megrendítő, néma válaszok remegőn feltartott karokkal. Mintha minden tartott kar belenyúlt volna a jövőbe, a nehéz magyar jövőbe egy másik kéz után. Hogy megfogja, el ne eressze. Sok könnyből húzott itt az Isten mesgyét a ma és a hollnap közé. Amelyen a magyar ifjúság lép át az új Európa új Magyarországába. Amíg a csapat felsorakozott ,a díszmenethez, a levente - birkózók mutattak be néhány párral szebbnél-szebb birkózást. Azután díszmenet az iskola előtt. Utána látologatás a leventeotthonban. Végül a lőtér megszemlélése. A tornateremben Sáfrán Gyula, a leveneotthonban Vetring István levente üdvözölte vitéz Béldy Alajos altábornagyot, aki néhány meleg szóval köszönte meg az üdvözlést. Vitéz Béldy Alajos altábornagy néhány látogatást tett Szigevár vezető férfiéinál. A Szigetvári Hírlap szerkesztőségét gróf Festetics Domonkos országgyűlési képviselő társaságában látogatta meg. Itt tudtuk meg, hogy először jár Szigetron, melynek történelmi levegője valósággal hatalmába kerítette. Itt tudtuk meg, hogy bár pihenni jött egy-két órára, nem tudta megállni, hogy ebből a pihenésből ne adjon néhány órát az ifjúságnak, melynek vezetését a nemzet bizalma az ő kezébe kehezte. Itt tudtunk meg sok egyebet, amit egy rövid beszámoló keretében nem lehet elmondani, de amit megfelelő alkalommal közlünk a nyilvánossággal. Befejezésül még csak két dolgot örökítünk meg. A szigetvári ifjúság tesz az első az országban, amelynek elküldi az iji ifjúsági mozgalom zászlóját és egyéb jelvényeit. Azért, mert Szigetvár ifjúsága példát kell hogy mutásson az ország fiatalságának, hogyan kell lelkileg és testileg előkészülni az új magyar holnapra. Ez az elsőség Szigetvár ifjúságának eljegyzése a magyar jövővel. A másik dolog, amiről nem tudunk hallgatni, h a díszmenet után történt. Az egyik leventecsapat utolsó soraiban lépked feszesen egy vékony, kéknefázott levente. Kisbabáiban. Vitéz Béldy Alajos altábornagy magához hivatja a fiút. A fiú dideregve áll meg előtte. Ez a rövid párbeszéd peregte előttünk: — Hogy hívnak, fiam? Megmondja a nevét. — Nincs meleg kabátod? — Nincs. — Édesapád van? — Meghalt. — Édesanyád él? — Él. — Hány testvéred van? — öt. Oda fordul a kegyelmes Szabó zászlós úrhoz. Rövid a parancs, amit kiad: — Ez a fiú a számlámra egy télikabátot kap. És míg ezeket halkan mondja, végigcirógatja a libabőrös gyereket, akinek tágra nyílik a szeme, megremeg az ajka. És két nagy melegítő könnycsepp bugygyan ki a szeméből. A szemlén eddig azt nézték, ami kívül volt. Ma a tengelyükben fordulnak meg: azt keresik, ami belül van. A szigetvári szemle mélyebben járt: megfogja, ami legbelül van. Nem is lehet elfelejteni. IV. évfolyam, 1. (145.) szám. Szerkeszti Szerkesztőség és kiadóhivatal Előfizetési ár Egy hónapra 1 pengő. PÉTER JÓZSEF Szigetvár, Zrínyi tér 5. Telefon 134. A szigetvári kaim egyházközség megválasztotta képviselőtestülete tagjait. Népes közgyűlések egyhangúlag fogadták el az eredeti névsort. A szigetvári szent Rókusról elnevezett róni kát. egyházközség december 29-én Bencze Ernő esperes-plébános elnöklete alatt látogatott gyűlést tartott, amelyen megválasztották az egyházközség képviselőtestületének 21 rendes és 12 póttagját. A gyűlésen Bencze Ernő plébános ismertette a választás előzményeit. Bejelentene, hogy az egyházközség tanácsa a jelölőbizottság javaslata alapján állította össze a képviselőtestület rendes és póttagjainak névsorát. A névsort közszemlére lették ki, ellene felszólalás nem történt, más névjegyzéket nem nyújtottak be, ezért a tanács névjegyzékbe felvetteket megválasztottaknak jelentette ki. A névsor felolvasásakor a gyűlés meleget ünnepelte a képviselőtestület a tagjait. Balizfalvy Ödön dr szolgabíró ismertette az akció katolika feldatait és azokat a módokat, melyekkel e feladatokat Szigetvára meg akarják valósítani. Az ismertetés nagy sikert aratott. B. U. É. K. Irta: Festetics Domonkos. Az óév elmúlott. Senki se mondhatja, hogy könnyű, gondtalan esztendő maradt mögöttünk. Háború, nélkülözés, szenvedés nyomta rá bélyegét az elmúlt esztendőre. Országok, világok változtak meg hetek alatt. Döntő, nehéz idő nehezedett a világra s egy új korszak körvonalai bontakoztak ki a viharfelhők árnyékában. A Léke napsugara még nem tört át a felhőkön. Nélkülözésekkel teli idők következnek. Nekünk, maroknyi magyarnak, csak egy célunk lehet. Kovácsolódjunk össze erős, egységes nemzetté. Hozza közelebb a nélkülözés és — ha a sors úgy rendeli — a közös szenvedés, a gazdagot a szegényhez. Ha valaha, ma élő valóság az a gondolat, hogy a népek csatája végeztével a magyar csak akkor lehet komoly tényező, ha egységes és erős. Nemzetiségeinket nemcsak a velük kötött egyezségek és az ezekből kisugárzó jog és kötelesség teszi jó honpolgárrá. Sajátos magyar életformánk és nemzeti jótulajdonságaink is kell, hogy erre döntő befolyástés vonzóerőt gyakoroljanak. — Ha nemzetiségeink jobb magyarrá válnak, mi is jobban tudjuk teljesíteni szentistváni küldetésünket. Hogy ez a hivatás mennyire európai jelentőségű, azt ezer év történelme és a mai idők bizonyítják legjobban. Kelet kapujában — mint mindig — most is csak a magyar a biztos pont. Régi barátaink, ha a világnak ezt a részét megrostálják, maradéktalanul csak ránk számíthatnak. Dél-somogy népe a magyar végeken különösen kihangsúlyozott feladatot kell, hogy telejsítsen. Különös feladatokat sikerrel csak különös adottságokkal lehet megoldani. A végek népe csak úgy felel meg feladatának, ha egységesé, új élet szemléletére a most kibontakozó világot befogadó lelkére és szellemi képességeire a nemzet vakon bízhatja a déli várakat. Ahol meg kell torpannia mindennek, aminek nem szabad ideszüremkednie a magyarság sorai közé. A várra nemcsak lakat, hanem kulcs is. Amely akkor nyit kaput, ha arra érdemes gondolat, vagy annak hirdetője akar bejutni a falvakonbelül. Ha ezeket a gondolatokat latolgatjuk, gondoljunk az új esztendőre, mely még előttünk áll, amelyhez kerületem minden magyar testvérének minden jót kívánok.