Szikra, 1948 (1. évfolyam, 1-32. szám)
1948-05-01 / 1. szám
Hol végződik Bevi és Ernest Bevin nevét az európai munkások a második világháború előtt még nem nagyon ismerték. Bevin az angol szakszervezeti mozgalomban kezdett először dolgozni s törtetésével, hangoskodásával elérte, hogy elnöke lett a szállítómunkások szakszervezetének. Ezt a helyet felhasználta az 1926-os nagy angol sztrájk letörésére és elárulására. Minden eszközzel rombolta a szakszervezeti egységet hangosan és hevesen védte a munkások részköveteléseit, hogy azután suba alatt elárulja alapvető érdekeiket. — Hű maradt angol szakszervezeti mozgalom vezetőinek hagyományához, számtalanszor eladta a munkásosztályt a burzsoáziának. A ,,munkásarisztokrácia soraiba tartozott és minden eszközt felhasznált a baloldali erők elleni harcában. A munkáspárt választási győzelme után Bevin lett a külügyminiszter. Miniszterségének 2 és fél éve alatt sem hazudtolta meg múltbeli tevékenységét. A munkáspárt választási ígéretei között szerepelt, tartós őszinte barátság a Szovjetunióval, megszilárdítása a békének. Az ígéretekről hallgattak s egészen mást cselekedtek. Az angol külpolitika semmiben sem tért el a régi, burzsoá kormányok külpolitikájától. Alázatosan kiszolgálták az amerikai imperialistákat, támogatták a világreakciót, a görög monarchofasizmust, Palesztinában megakadályozták a békés fejlődést, a világ minden részén harcoltak a demokratikus népi erők ellen. Az Egyesült Nemzetek szervezetében Bevin és társai minden alkalommal szolgailag követték az amerikai gazda parancsait, áskálódtak a Szovjeta nácizmus feléledését^HH^ elé. Nem az angol nép ^^Halitikája ez, hanem az angol flHSTikai finánctőkéé, a nagyista monopóliumoké, az flHEittrösztöké. Uszít és áskálódik flHpi demokráciák ellen, Magyarodig ellen is. Szerinte a népi^^^kráciákban nincs szabadság, H^^Eikkor Spanyolországban, országban, ahol a hős hazafiak ezeit mészárolják le, szabadság van. Nyugati atonai szövetséget épíett ki amerikai gazdája parancsára, kapcsolatokat létesít Franco Spanyolországával, Salazar Portugáliájával. Nem csodálatos tehát, hogy Churchill, az angol reakció vezére többször biztosíttatta teljes távorjutásáról Bevinis kijelentette hogy teljes mértékben egyetért Bevin politikájával Bevin, mint politikai figura, nullával egyenlő — mondották. Nincs véleménye elvtelen és tartalmatlan demagóg, aki mást sem tud, lakáshoz illően, minthogy urait amerikai gazdáit utánozza, parancsaikat teljesítse. Bevin nevétől undorodik a forradalmi munkásosztály és az angol proletariátus is mind nagyobb számban fordul szembe Bevinnel és politikájával, amely szerves része az imperialista, fegyvercsörtető, háborúra uszító tábor terveinek. Az angol munkáspárt soraiban mind többen támadják Bevint, aki elvakult ellensége a haladásnak, a forradalmi proletariátusnak, a Szovjetuniónak és a népi demokráciáknak. Ideig-óráig ágálhat még a porondon, de a munkásosztály elkerülhetetlenül kiveti magából az árulóit. L. P PÉNTEKTŐL - , , • ' *év 1 péntekig Három esztendőn keresztül gondokkal terhes várakozással néztünk a tavasz elé- Milyen időt hoz és ennek következtében milyen lesz a termés, mennyi kenyérre számíthatunk ebben az évben. A gond és félelem csak fokozódott, mert eleinte bizony a föld megművelésével is baj volt. A háborúutáni első években a parasztnak nem volt állatja, szerszáma és ereje megfeszítésével, vasszorgalommal érte csak el, hogy a városi dolgozónak egy falat kenyere, egy tányérkára való főzeléke, vagy néhány deka kukoricalisztje legyen. Akkor még fokozta a gondokat a Nagy Ferenc-féle reakció is, mely parasztsztrájkra izgatott, hogy ezzel szétrombolja a két nagy dolgozó osztály, az ipari proletariátus és a parasztság szövetségét. Azóta három esztendő telt el és sok kis, de jelentős változások között megváltozott a magyar demokrácia egész arculata is. A népi demokrácia a munkás kezébe adta a gyárat, megerősítette a földet a paraszt tulajdonában, az értelmiségnek döntő szerep jutott a tervgazdálkodásban. Ezek az eredmények bizosították azt, amiről Nógrády Sándor államtitkár sajtóértekezletén beszámolt, hogy az idén biztosítva van a kenyerünk. A tavaszi vetések nagyrészt befejeződtek, ahol még nem, ott is teljesítik az előirányzatot. Nógrády államtitkár számszerű adatokkal is szolgált. Árpában az előirányzott vetésterület 819.000 katasztrális hold, ebből április 20-ig 751.000 holdat bevetettek. Azóta bizonyára a többi terület nagy részét is bevetették. Zabból az előirányzott 350.000 hold helyett 391 000 holdat vetettek, cukorrépából 170.000 hold előirányzatból 144.000 holdat, takarmányrépából az előirányzott 140 000 katasztrális hold bevetéséből már csak 1000 hold vár bevetésre, míg a kapások, kukorica és burgonya vetése most van folyamatban. Mindehhez hozzájárul, hogy az őszi vetés is jól áll, a téli fagyok alig okoztak kárt. Ezideig a csapadék is jelentősen segítségünkre volt, így ebben az évben jelentősen jobb terméseredményre számíthatunk, mint 1938- ban az utolsó békeesztendőben. Természetes, hogy a jobb élet kialakítását nagy mértékben a dolgozó osztályok vezetőjének, 9 munkásosztálynak köszönhetjük. A centenáriumi munkaverseny előre nem látott mértékben növelte a termelést. Az államosítás óta a munkás meggyőződött, hogy valóban övé az ország, magának építi, aminek bizonyítéka a népi demokráciának legutóbbi óriási eredménye, amiről Karczag Imre számolhatott be a sajtó képviselőinek. Ez az eredmény megszűnt a NIK deficitje. Az államosított nehézipari vállalatoknak nincs többé szükségük állami támogatásra, sőt májusban az eddig kapott kölcsönből félmillió forintot visszafizetnek. És nemsokára elérik, hogy nyereségre termelnek. Mindez bizonyítja, hogy jobb kézben van a gyár a munkásnál, mint a tőkésnél A nyugati sugallatra terjesztett rémhírek, melyeket itthon az ellenzéki pártok oly szívesen terjesztettek, megdőltek. Bebizonyítottuk, hogy a termelés növeléséhez nincs szükség a nagyüzemek magántulajdonban hagyására, sőt, éppen az államosítás fokozza az üzemben az egyéni kezdeményezést is- Vájjon elképzelhettük volna, ha Csepel még ma is a Weiss- és Chorin-családok tulajdonában van, a munkásújítók ugyanilyen eredményt értek volna el? A válasz egyszerű: nem! Mert a monopolkapitalisták nem adnának öt- és tízezer forintos Kossuth-díjakat a munkásoknak, hanem egész egyszerűen az észszerűsítésekből származó hasznot a munkásság fokozott kizsákmányolására használták volna fel-Ahogy a munkásság most önmaga számára dolgozik, még egy jelentős eredmény született- A vasasok vállalták, hogy a hároméves tervet két és félév alatt teljesítik és amihez ma már a többi szakma is csatlakozott. A dolgozók országának felvirágoztatása tehát jelentős mértékben halad előre olyannyira, hogy Rákosi Mátyás vasárnap Csanád megye parasztjainak kijelenthette: rövidesen megkezdjük az új, ezúttal ötéves terv kidolgozását De a gazdasági eredményeken túl, jelentős politikai eredményeket is elkönyvelhetünk, amiről Rákosi Mátyás szintén beszélt. Budapest hat nagyüzemében szám a Magyar Dolgozók Pártja, mely valóban a dolgozók osztályainak élcsapata lesz. Biztosítják ezt azok a határozati javaslatok, melyeket, az üzemek küldöttei elfogadtak. Vállalják ezekben a határozati javaslatokban a termelés fokozását, a marxista-leninista elmélet szemináriumokban való elsajátítását és a munkás-paraszt szövetség további kiszélesítését. Most már egész biztos, hogy a Magyar Dolgozók Pártját semmiféle fondorlat nem tudja majd megingatni, még az egyházi reakció sem, amely pedig elevenen működik. Elsősorban az ifjúság felé nyújtja most ki csápjait- Éket akar verni a haladó, demokratikus cserkészmozgalomba, sőt legújabban az ifjúmunkás mozgalomba is. A katolikus tömegeket azonban már nem lehet félrevezetni. Naprólnapra világosabban látják, hogy számukra csak egy lehetséges életforma van: a népi demokrácia. Ebből következik, hogy mindinkább szembekerülnek „illetékes egyházi hellyel“, mely nem más, mint maga Mindszenty prímás és legbelsőbb környezete. Legutóbb utasították vissza „illetékes egyházi hely“ aknamunkáját, mely a demokrácia és az egyház megbékélése ellen irányul. Ebben a mesterkedésben nem riadnak vissza a legsötétebb eszközöktől sem- Hajléktalan katolikus tanoncokat akarnak utcára tenni, mert részt kérnek a népi demokrácia építéséből és tevékenyen hozzájárulnak a hároméves terv sikeres végrehajtásához. Az elkövetkező időkben az ilyen reakciós mesterkedések ellen a magyar nép egységes táborba tömörül. Ez a tömörülés azonban nemcsak védekezés a demokrácia ellenségeivel szemben, de építő front is. Az újjászervezett Függetlenségi Front, mely magába foglalja majd a magyar nép összes értékes elemét, egy új Magyarország építésén fáradozik: a szocialista Magyarországon. És nem utolsó sorban ebben az építő munkában jelentős szerepe van a dolgozó ifjúságnak is, mely eddigi tetteivel is bebizonyította: méltó utóda negyvennyolc nagyjainak, Petőfinek, Kossuthnak, Táncsicsnak. Várkonyi Tibor: hat délután a munkásság óriási lelkesedésétől kísérten megalakult az egységes munkáspárt, a katolikus tanoncotthonok Választások Olaszországban Politikai esemény már rég nem kavarta fel annyira a világ közvéleményét, mint a közelmúltban lezajlott olasz választások. A két szembenálló tábor, nevezetesen a Demokratikus Népfront egyfelől, s különböző féléi egész fasiszta pártok másfelől, már hosszú hetek óta készültek a sorsdöntő párbaj megvívására. Ez a párbaj a Népfront számára eleve hátrányos feltételek mellett indult. Az államapparátus, a rendőrség és csendőrség, a hivatalos állami politika propagandaszervei De Gasperiék birtokában voltak és ezt a már amúgy is hátrányos helyzetet tetézte az a speciálisan olasz helyzeti körülmény, hogy a vatikáni prédikációk nagyobb eredményt könyvelhettek el, mint más országok választási kampányában. Ismeretes a pápa beszéde, melyben — teljesen illetéktelen módon beleavatkozva Olaszországnak, mint szuverén államnak belügyeibe — meghatározta azt a három pontot, melyet minden katolikusnak — szerinte — szem előtt kell tartania a választások napján. Az első pont értelmében halálos bűnt követ el az, aki tartózkodik a szavazástól, mivel ezzel arra enged következtetni, hogy a szegények szociális igazságáért nem hajlandó semmit sem tenni. A második pont szerint a választás teljesen szabad. A harmadik pont szerint azonban a választás — úgy látszik — mégsem teljesen szabad, mert aki kommunistákra vagy azok szövetségeseire — magyarul: a Népfrontra — szavaz, vagy aki a kommunistákat, vagy azok szövetségeseit választási hadjáratukban támogatja, halálos bűnt követ el. Eszerint a Vatikán — úgyis, mint pápai állam — pontosan megszabja, az olasz népnek, hogy kire adja szavazatát. Nem áll egyedül e téren. Az Egyesült Államok még hevesebben, még agresszívebben avatkozott bele a választási kampányba, ami a békére áhítozó olasz nép megfélemlítésében, légierődök és csatahajók felvonultatásában állott — nem beszélve az olyan falragaszokról, melyek felhívták az olaszok figyemét, hogy makarónijuk amerikai lisztből készült. Magyarországra is eljutott egynémely jobboldali falragasz fényképmásolata, melyen orosz fogságban sínylődő csontvázak biztatták az otthoniakat, szavazzanak De Gasperire. Semmi különbség a fasiszta korszak és a mai „keresztény demokraták“ kortéziája között. Persze, mindez csak arra jó, hogy az egyház mamutbirtokait ne oszszák fel a döglődő olasz parasztok között, hogy a Banco Sancte Spirite — a Szentlélek bankja (a Vatikán bankját s nevezik így) — továbbra is szabadon zsákmányolhassa ki a hívőket s hogy De Gasperi, Saragat és a többi urak továbbra is jól élhessenek az agyonhajszolt proli verítékéből. Ezért lép érdekszövetségre az olasz klerikális reakció a burzsoáziával, ennek mindenféle és fajta árnyalatával — és a nyugati imperialista hatalmakkal, melyeknek piac kell. Egyszerű tehát a dolog: Olaszországot „csak" el kell adni az imperialistáknak és meg van mentve minden: nagybirtok, nagytőke, kizsákmányolási lehetőség és boldog élet a nem dolgozó kevesek számára. Ezért kellett De Gasperiéknek meghamisítaniok a valódi eredményeket. Ezért kellett a K-terv, ezért a légből kapott kommunista puccs hamis vádja, ezért kellettek az előre kitöltött szavazólapok, ezért a prédikáció, ezért a fenyegetés és a legsötétebb propaganda. És ha meggondoljuk, hogy ilyen fegyvertár ellen a Népfront 32 százalékot tudott magának kiharcolni, könnyen kiszámíthatjuk, mekkora az elnyomott olasz nép szabadságmozgalma valójában. Ez a szabadságmozgalom pedig csak erősödhet, minthogy az olasznép már nem tűrheti sokáig a rendezetlen és felháborító földbirtokállapotokat, a banktőke garázdálkodását, a munkanélküliség ijesztő növekedését — és azt, hogy április 25-én, Olaszország felszabadulásának évfordulóján a kormány az ünneplők közé lövet.. ! GŐZCSIKÓK ÉS GŐZPARI PÁK James Watt 1769-ben szabadalmaztatta találmányát, a gőzgépet. A gőz energiájának munkává történő átalakíthatósága forradalmasította az ipart. Az első gőzgépek alkalmazása nem léphette túl a bánya-, malomipar, valamint a szövő- és egyéb gyárak kereteit, de ezen belül lehetővé tette a nagyipar kialakulását. Mikor valami fejlődésnek indul, akkor azt igyekeznek más téren is hasznosítani, így volt ez a gőzgéppel is. Magánaka gőz feszítő erejének a közlekedés terén történő felhasználása nem volt új gondolat, hiszen már Newton Izsák tervezett ilyen kocsit. Menetiránnyal hátrafelé fordított fúvócsövön át kibocsátott gőz által keltett reakcióval vélte a kocsit meghajthatónak. Megoldása túlságosan nagy energiaveszteséget jelentett a gőz esetében ahhoz, hogy komolyan kivitelezhető legyen, így várni kellett addig, míg a gőz energiáját egy szellemes gépi közvetítéssel, amely a feszítőerőt dugattyú segítségével körmozgássá alakítja át, tudják a kocsi meghajtására felhasználni. Erre a célra a gőzgép már alkalmas volt. Ám az első kísérletek még nem ezt mutatták. A XVIII. század végén a fából készült síneket az öntöttvas sínek váltották fel a bányákban. Ezt követte az 1820-as nevezetes dátum, mikor Berkinshaw feltalálta a hengerelt vassín-gyártást, amely a vaspálya igénybevehetőségét lényegesen megnövelte. Kézenfekvő volt a sín és a gőzkocsi összeházasítása. Ez tette lehetővé az első gőzmozdony megszületését. Az egyenletes és vízszintes vaspályán a gőzmozdonynak nem kell viselnie és legyőznie súlyát, pusztán a súrlódást, amely itt nem túl nagy Ez magyarázza, hogy miért lehet vasúton óriási rakományokat aránylag kis lóerővel szállítani. Az első gőzmozdonyt Trevethick készítette el az angliai Dél-Walesben. Mozdonya az ottani lóvasúti pályán indult útnak. Habár a kísérlet sikerült, ezt a mozdonyt komolyabb célokra nem tudták felhasználni. A siker azonban a technikusokat munkára serkentette. Ekkortájt él Stephenson György. Szülei munkások voltak és a nyomorúságos anyagi körülmények miatt Györgynek már kora fiatalságában munkát kellett vállalnia. Iskoláztatására sem pénz, sem idő nem volt. Mint ifjúmunkás, előbb bányában dolgozik, majd aayafelügyelő lett Tehetségét a gőzmozdony kérdése foglalkoztatta. A tőkések úgy vélték, hogy Stephenson kísérletezéseinek gyümölcse növelni fogja profitjukat és így kísérleteit finanszírozták. Ezzel a tőkével épített Stephenson mozdonygyárat, ahol mérnök fia segítségével dolgozott a gőzmozdony tökéletesítésén, nem eredménytelenül. Az 1829-ben Liverpool mellett megtartott mozdonyversenyen Stephenson „Rocket“ nevű mozdonya lett a győztes, tizenkét és fél tonna terhet óránként 16 kilométeres sebességgel vontatott. Stephenson György munkásfeltaláló mozdonyának teljesítményei a mai mozdonyokhoz képest elenyészőek voltak, de jelentősége igen nagy horderővel rendelkezett. A gőzmozdonynak ő adta meg a lényeges alkatrészeit, azoknak helyzetét és egymáshoz való viszonyát olyannyira, hogy a gőzmozdony ma is szerinte van felépítve. A kazán, a gőzgép, a járóműszerkezet, a szerkocsi rendeltetése és elhelyezése ma is ugyanaz, csak méreteiben és minőségileg változtak azóta. Stephenson mozdonya nemcsak a gőzmozdony fejlődését tette lehetővé, hanem annak fejlődési határét is önmagában hordta, így a gőzmozdony nem lesz a jövő vasúti vontatója, de a vasúti közlekedés kifejlesztésében döntő része volt. -tt május Épül az ország második - nagyobb elektromos centráléja Az ország villamosenergiaszükségletének emelkedése szükségessé tette, hogy egy újabb nagyteljesítményű centrálét építsenek, amely minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Az erőmű helyének kiválasztásánál egyik főszempont az volt, hogy a silányabb minőségű szenet tudják felhasználni, anélkül, hogy azt messzire kellene szállítani. Így esett a választás a pernyepazai lignittelep környékére. Itt szakértők becslése szerint mintegy 3 milliárd tonna szén van, amelyből ISO millió tonna bányászható ki. A bányától kötélpálya szállítja a szenet az 5 km-re lévő centráléhoz, ahol az építkezés befejezése után négy darab 32.000 kw teljesítményű turbogenerátor szolgáltatja majd a villamosenergiát. A gépek hűtéséhez 32.000 m3 vízre van szükség (Budapest legnagyobb vízszükséglete óránként 12.500 m3.), ezért egy mesterséges tavat építettek másfélmillió köbméter víztartalommal, amelyet a Zagyva vízéből táplálnak. A technikai követelményeken túlmenően gondoskodnak arról is, hogy az iparközpont dolgozói a lehető legjobb körülmények között éljenek. Az erőmű lakótelepe 160, a bányáé SSD család befogadására alkalmas. 113 szobás egészséges lakások épültek fürdőszobával, villanyvilágítással. Egy-egy iskola is van a két telephez. A bányatelep eddigi kiépítése 70 millió forintba került, s a hároméves terv végéig további 60 millió szükséges, az erőmű építése pedig 230 millió forint a hároméves terv keretén belül. Üzembehelyezése után ez a centrálé fogja az északi iparvidék egész területét ellátni elektromos energiával. Fogarasi Béla: LENIN és a dialektika (Előadás, füzetes kiadásban, megjelent a Szikránál.) A marxista-leninista elméletnek még kevés oly kiváló és gondos interpretálója volt, mint Fogarasi Béla, ki ebben a rövidebb lélekzetű munkájában is aprólékos gonddal dolgozza fel anyagát. Lenin és a dialektika — széles, lehetőségekkel teli matéria a magyarázónak. F o g a r a s í egy pillanatra sem kalandozik el, pontokba foglalva tömöríti össze Lenin dialektikai téren kifejtett munkásságát, kezdve Hegel Logikájának elemzésétől a természettudományok eredményéig. Kitűnően összefogott brosúra. MÁJUS 1. a világtörténelmi események tükrében Megy, halad előre a májusi felvonulók tömege, százezrek, milliók szívében az erő és győzelem boldog tudatával. És szemünk előtt filmszerűen pereg le régi májusok, küzdelmes és gyötrelmes májusok, de győzedelmes és diadalmas májusok története. 1886 május elsején, tehát több mint hatvan esztendővel ezelőtt az Egyesült Államok munkásai nagy sztrájkot rendeztek, hogy kiharcolják a nyolcórás munkanapot. A nagytőkések brutális eszközökkel válaszoltak: halálraítéltek nyolc chicagói munkást. Az amerikai munkások erre elhatározták, hogy a munkásszolidaritás jeléül minden év május elsején munkabeszüntetéssel tüntetnek jogos követeléseik mellett. Május elseje harcokban és küzdelmekben. És évtizedeken keresztül harcos fegyver is maradt a munkások kezében. Kevéssel ezután, 1889-ben a II. International alakuló kongresszusán a világ munkásságának képviselői Május elsejét hivatalosan is a munkáskövetelések harcos napjának nyitták, amelyen a munkásság'' denütt a világon tüntet a ny órás munkanap, a jobb munkai tételek és az emberhez méltó élet'' mellett. Alighogy ilyenképen készre kovácsolódott a harci fegyver a munkásság kezében, megjelentek a történelem színpadán az árulók. Németországi megalkuvó munkásvezérek le akarták törni május elsejének harcos erejét és az eredeti elgondolást meghamisítva, munkaszünet helyett csak esti munkásgyűléseket, szórakoztató ünnepségeket rendeztek május elsején. A magyar munkásmozgalomnak dicsőségére válik, hogy nem követte a német szociáldemokrácia jobbszárnyának opportunizmusát, megalkuvó politikáját. Nálunk már 1890 óta Budapesten és az ipari városokban harcos szellemben, munkabeszüntetésekkel munkásgyűlésekkel és felvonulásokkal ünnepelték május elsejét. A három nyolcas (8 órai munka, 8 órai pihenés, 8 órai tanulás és szórakozás) követeléseinek jegyében zajlottak le nálunk a május elsejék. Sőt, a munkásság harcos mozgalma a magyar falura is kiterjedt már a múlt század kilencvenes éveiben és a falu népének elkeseredett küzdelmeket kellett vívnia a hatóságokkal, a katonasággal, amelyek minden eszközzel meg akarták akadályozni,a hogy a forradalmi szellem a falura is átterjedjen. 1892 és 1893-ban az alföldi mezőgazdasági munkások illegálisan ünnepelték meg május elsejét, és kemény harcok győzelmeként Május elsejéből, a küzdelem napjából a diadal napja lett: a föld egyhatodán a dolgozó nép önmaga ura lett és május elsejéből a sztrájk és munkásieövetelések napjából csodálatos, káprázatos ünnep. Barbusse elvtárs, a kiváló francia író így írja le a szovjet nép május elsejei nagyszerű felvonulását Moszkvában: „A Vörös Tér Moszkvának és az óriási európai, valamint ázsiai Oroszországnak a központja. A Mauzóleum a Vörös Tér központja. Köröskörül szimmetrikusan nyüzsgő tömeg kér mintha a főidő térne vissza, kaleidoszkopuszában és szélétől a felvonulás ünnepély és tárolódik, állnaki és oda tás ez, amely hajt ki hosztér egyik fen véres mlre meg a kapitalista Urali szociáldemokraták sövetségét. Berlin jobboldali szociáldemokrata rendőrfőnöke a felvonuló proletárok közé lövetett és huszonöt munkás véres holtteste maradt az utca kövezetén- Alig pergett le néhány újabb május elseje, Németországban a hatalom már a dolgozók legvéresebbkezű ellenségeinek, a hitleristáknak kezébe került. A börtönök, internálótáborok pedig megteltek munkásvezérekkel, szabadságharcosokkal De május elsejét itt, a fasiszta börtönökben is megünnepelték a szabadságharcosok• Hogyan? Julius Fucik, a nácik által kivégzett cseh kommunista író írja börtönnaplójában 1943. május elsejéről: „Most a mi reggeli félóránk következik. Ma én vagyok az előtornász- Május elseje van fiuk, kezdjük ma másképpen, hadd bámuljanak az őrök. Az első gyakorlat: egy, kettő, egy, kettő, — kalapácsütések. A másik gyakorlat: kaszáló mozdulatok■ kalapács és kasza. Némi képzelőerővel talán megértik az elvtársak: sarló és kalapács. Körülnézek ,és látom, hogy a többi mosolyog és nagy lendülettel végzi a gyakorlatokat. Megértették. Bizony fiuk, ez a mi májusi gyűlésünk és májusi fogadalmunk, hogy ha kell, a halál árán is hűek maradunk!“ Közben a moszkvai Vörös Táron évről-évre vörös katonák hatalmas sora menetel május elsején és Sztálin beszédei évről-évre egyre nagyobb győzelmekről számolnakbe. 1942 május elsején Sztálin még ezt mondja: „Országunk dolgozói a háborúra való tekintettel lemondtak azünnepi pihenésről, hogy hazánk védelme érdekében megfeszített munkában töltsék a mai napot. A dolgozók május elsejei ünnepét a és a harc napjává avat. De két esztendővel később, május elsején Sztálin márjelenthette az ünnepségeken: „Országunk népei a Vörös Hadsereg nagy sikerei közepette ünnepük május elsejét, kiseperve a szovjet földről az ellenséges szennyet." Ismét eltelt egy esztendő és 1945 május elsején ágyuszó hirdette a Szovjet Köztársaságok fővárosaiban, a dolgozók nagy ünnepén a német hadsereg és e hitlerista fenevad közeli halálát. Az első szabad május elsején a fasizmus bukását ünnepeltük, a demokrácia diadalát és a közeli békét. Azóta immár a negyedik május elsejét ünnepeljük, a demokrácia építése és egy lázas, alkotó, építő munka közepette- Mindegyik május egy-egy újabb lépcsőfoka a jobb élet, a magasabb életszínvonal felé vezető útnak. Idén, 1948 május 1-én a munkásosztállyal együtt ünnepel az egész dolgozó magyar nép és velünk ünnepel szerte az egész világon a béke, az alkotó munka minden híve: a Szovjetunió és a népi demokráciák szabad népei mellett az imperialista rabságból szabadulni vágyó emberek százmillió és a gyarmati elnyomásban sínylődő népek valamennyien. Május elseje üzen, biztat, bátorít és mindenütt a világon végső győzelmet ígér a dolgozóknak. rre kél