Szikra, 1948 (1. évfolyam, 1-32. szám)

1948-05-01 / 1. szám

Hol végződik Bevi­ és Ernest Bevin nevét az európai munkások a második világháború előtt még nem nagyon ismerték. Bevin az angol szakszervezeti moz­galomban kezdett először dolgozni s tör­tetésével, hangoskodásával el­érte, hogy elnöke lett a szállító­­munkások szakszervezetének. Ezt a helyet felhasználta az 1926-os nagy angol sztrájk letörésére és elárulására. Minden eszközzel rombolta a szakszerve­zeti egységet hangosan és hevesen védte a munkások részkövetelé­seit, hogy azután suba alatt elárulja alapvető érdekeiket­. — Hű maradt angol szak­­szervezeti mozgalom vezetőinek hagyomá­nyához, számta­lanszor eladta a munkásosztályt a burzsoáziának. A ,,munkásarisztok­rácia soraiba tar­tozott és minden eszközt felhasz­nált a baloldali erők elleni harcá­ban. A munkáspárt vá­lasztási győzelme után Bevin lett a kül­ügyminiszter. Minisz­terségének 2 és fél éve alatt sem hazudtolta meg múltbeli tevékenységét. A munkáspárt választási ígéretei kö­zött szerepelt, tartós őszinte barát­ság a Szovjetunióval, megszilárdí­tása a békének. Az ígéretekről hall­gattak s egészen mást cselekedtek. Az angol külpolitika semmiben sem tért el a régi, burzsoá kormányok külpolitikájától. Alázatosan ki­szolgálták az amerikai imperialis­tákat, támogatták a világreakciót, a görög monarchofasizmust, Pa­lesztinában megakadályozták a békés fejlődést, a világ minden részén harcoltak a demokratikus népi erők ellen. Az Egyesült Nemzetek szervezetében Bevin és társai minden alkalommal szol­­gailag követték az amerikai gazda parancsait, áskálódtak a Szovjet­a nácizmus feléledését^HH^ elé. Nem az angol nép ^^Halitikája ez, hanem az angol flHSTikai fi­nánctőkéé, a nagy­ista mo­nopóliumoké, az flHEittrösztöké. Uszít és áskálódik flHpi demokrá­ciák ellen, Magyarodig ellen is. Szerinte a nép­i^^^k­ráciákban nincs szabadság, H^^Eikkor Spa­­nyolországban, országban, ahol a hős hazafiak ez­­eit mészárolják le, sza­­badság van. Nyugati atonai szövetséget épí­­ett ki amerikai gazd­­ája parancsára, kap­csolatokat létesít Franco Spanyolorszá­gával, Salazar Portu­gáliájával. Nem csodálatos tehát, hogy Chur­chill, az angol reakció vezére többször biztosít­­tatta teljes távor­­jutásáról Bevini­s kijelentette h­ogy teljes mér­tékben egyetért Bevin politikájá­val Bevin, mint po­litikai figura, nullá­val egyenlő — mondot­­ták. Nincs véleménye elvtelen és tartalmat­lan demagóg, aki mást sem tud, lakáshoz illően, minthogy urait amerikai gazdáit utánozza, parancsaikat teljesítse. Bevin nevétől undorodik a for­radalmi munkásosztály és az an­gol proletariátus is mind nagyobb számban fordul szembe Bevinnel és politikájával, amely szerves része az imperialista, fegyvercsör­tető, háborúra uszító tábor tervei­nek. Az angol munkáspárt sorai­ban mind többen támadják Be­­vint, aki elvakult ellensége a ha­ladásnak, a forradalmi proletariá­tusnak, a Szovjetuniónak és a népi demokráciáknak. Ideig-óráig ágálhat még a porondon, de a munkásosztály elkerülhetetlenül ki­veti magából az árulóit. L. P PÉNTEKTŐL - , , • ' *é­v 1 péntekig Három esztendőn keresztül gon­dokkal terhes várakozással néz­tünk a tavasz elé- Milyen időt hoz és ennek következtében milyen lesz a termés, mennyi kenyérre számíthatunk ebben az évben. A gond és félelem csak fokozódott, mert eleinte bizony a föld megmű­velésével is baj volt. A háború­utáni első években a parasztnak nem volt állatja, szerszáma és ereje megfeszítésével, vasszorga­lommal érte csak el, hogy a városi dolgozónak egy falat kenyere, egy tányérkára való főzeléke, vagy néhány deka kukoricalisztje le­gyen. Akkor még fokozta a gon­dokat a Nagy Ferenc-féle reakció is, mely parasztsztrájkra izgatott, hogy ezzel szétrombolja a két nagy dolgozó osztály, az ipari proletariátus és a parasztság szö­vetségét. Azóta három esztendő telt el és sok kis, de jelentős változások között megváltozott a magyar demokrácia egész arculata is. A népi demokrácia a munkás kezébe adta a gyárat, megerősítette a föl­det a paraszt tulajdonában, az ér­telmiségnek döntő szerep jutott a tervgazdálkodásban. Ezek az ered­mények bizosították azt, amiről Nógrády Sándor államtitkár sajtó­­értekezletén beszámolt, hogy az idén biztosítva van a kenyerünk. A tavaszi vetések nagyrészt be­fejeződtek, ahol még nem,­­ ott is teljesítik az előirányzatot. Nógrády államtitkár számszerű adatokkal is szolgált. Árpában az előirány­zott vetésterület 819.000 katasztrá­­lis hold, ebből április 20-ig 751.000 holdat bevetettek. Azóta bizo­nyára a többi terület nagy részét is bevetették. Zabból az előirány­zott 350.000 hold helyett 391­ 000 holdat vetettek,­­ cukorrépából 170.000 hold előirányzatból 144.000 holdat, takarmányrépából az elő­irányzott 140­ 000 katasztrális hold bevetéséből már csak 1000 hold vár bevetésre, míg a kapások, kukorica és burgonya vetése most van folyamatban. Mindehhez hozzá­járul, hogy­ az őszi vetés is jól áll, a téli fagyok alig okoztak kárt. Ez­­ideig a csapadék is jelentősen se­gítségünkre volt, így ebben az évben jelentősen jobb termésered­ményre számíthatunk, mint 1938- ban az utolsó békeesztendőben. Természetes, hogy a jobb élet kialakítását nagy mértékben a dolgozó osztályok vezetőjének, 9 munkásosztálynak köszönhetjük. A centenáriumi munkaverseny előre nem látott mértékben nö­velte a termelést. Az államosítás óta a munkás meggyőződött, hogy valóban övé az ország, magának építi, aminek bizonyítéka a népi demokráciának legutóbbi óriási eredménye, amiről Karczag Imre számolhatott be a sajtó képviselői­nek. Ez az eredmény­ megszűnt a NIK deficitje. Az államosított nehézipari vál­lalatoknak nincs többé szükségük állami támogatásra, sőt májusban az eddig kapott kölcsönből félmil­lió forintot visszafizetnek. És nem­sokára elérik, hogy nyereségre ter­melnek. Mindez bizonyítja, hogy jobb kézben van a gyár a mun­kásnál, mint a tőkésnél­ A nyugati sugallatra terjesztett rémhírek, melyeket itthon az ellenzéki pár­tok oly szívesen terjesztettek, meg­dőltek. Bebizonyítottuk, hogy a termelés növeléséhez nincs szük­ség a nagyüzemek magántulajdon­ban hagyására, sőt, éppen az álla­mosítás fokozza az üzemben az egyéni kezdeményezést­ is- Vájjon elképzelhettük volna, ha Csepel még ma is a Weiss- és Chorin-csa­­ládok tulajdonában van, a mun­kásújítók ugyanilyen eredményt értek volna el? A válasz egyszerű: nem! Mert a monopolkapitalisták nem adnának öt- és tízezer forintos Kossuth-díjakat a munkásoknak, hanem egész egyszerűen az ész­­szerűsítésekből származó hasznot a munkásság fokozott kizsákmányo­lására használták volna fel-Ahogy a munkásság most ön­maga számára dolgozik, még egy jelentős eredmény született- A vasasok vállalták, hogy a három­éves tervet két és félév alatt teljesítik és amihez ma már a többi szakma is csatlakozott. A dolgozók orszá­gának felvirágoztatása tehát jelen­tős mértékben halad előre oly­annyira, hogy Rákosi Mátyás va­sárnap Csanád megye parasztjai­nak kijelenthette: rövidesen meg­kezdjük az új, ezúttal ötéves terv kidolgozását De a gazdasági eredményeken túl, jelentős politikai eredménye­ket is elkönyvelhetünk, amiről Rákosi Mátyás szintén beszélt. Budapest hat nagyüzemében szám­ a Magyar Dolgozók Pártja, mely valóban a dolgozók osztá­lyainak élcsapata lesz. Biztosítják ezt azok a határozati javaslatok, melyeket, az üzemek küldöttei el­fogadtak. Vállalják ezekben a határozati javaslatokban a terme­lés fokozását, a marxista-leninista elmélet szemináriumokban való elsajátítását és a munkás-paraszt szövetség további kiszélesítését. Most már egész biztos, hogy a Magyar Dolgozók Pártját semmi­féle fondorlat nem tudja majd megingatni, még az egyházi reakció sem, amely pedig elevenen működik. Elsősorban az ifjúság felé nyújtja most ki csápjait- Éket akar verni a haladó, demokratikus cserkész­mozgalomba, sőt legújabban az ifjúmunkás mozgalomba is. A ka­tolikus tömegeket azonban már nem lehet félrevezetni. Napról­­napra világosabban látják, hogy számukra csak egy lehetséges élet­forma van: a népi demokrácia. Ebből következik, hogy mind­inkább szembekerülnek „illetékes egyházi hellyel“, mely nem más, mint maga Mindszenty prímás és legbelsőbb környezete. Legutóbb utasították vissza „illetékes egy­házi hely“ aknamunkáját, mely a demokrácia és az egyház megbé­kélése ellen irányul. Ebben a mes­terkedésben nem riadnak vissza a legsötétebb eszközöktől sem- Haj­léktalan katolikus tanoncokat akarnak utcára tenni, mert részt kérnek a népi demokrácia építésé­ből és tevékenyen hozzájárulnak a hároméves terv sikeres végrehaj­tásához. Az elkövetkező időkben az ilyen reakciós mesterkedések ellen a magyar nép egységes táborba tömörül. Ez a tömörülés azonban nemcsak védekezés a demokrácia ellenségei­vel szemben, de építő front is. Az újjászervezett Függetlenségi Front, mely magába foglalja majd a magyar nép összes értékes elemét, egy új Magyarország építésén fá­radozik: a szocialista Magyaror­szágon. És nem utolsó sorban eb­ben az építő munkában jelentős szerepe van a dolgozó ifjúságnak is, mely eddigi tetteivel is bebizo­nyította: méltó utóda negyven­nyolc nagyjainak, Petőfinek, Kos­suthnak, Táncsicsnak. Várkonyi Tibor: hat délután a munkásság óriási lelkesedésétől kísérten megalakult az egységes munkáspárt, a katolikus tanoncotthonok Választások Olaszországban Politikai esemény már rég nem ka­­varta fel annyira a világ közvélemé­­nyét, mint a közelmúltban lezajlott olasz választások. A két szembenálló tábor, nevezetesen a Demokratikus Népfront egyfelől, s különböző fél­éi egész fasiszta pártok másfelől, már hosszú hetek óta készültek a sors­döntő párbaj megvívására. Ez a párbaj a Népfront számára eleve hátrányos feltételek mellett in­dult. Az államapparátus, a rendőrség és csendőrség, a hivatalos állami po­litika propagandaszervei De Gaspe­­riék birtokában voltak és ezt a már amúgy is hátrányos helyzetet tetézte az a speciálisan olasz helyzeti körül­mény, hogy a vatikáni prédikációk nagyobb eredményt könyvelhettek el, mint más országok választási kampá­nyában. Ismeretes a pápa beszéde, mely­­ben — teljesen illetéktelen módon beleavatkozva Olaszországnak, mint szuverén államnak belügyeibe — meghatározta azt a három pontot, melyet minden katolikusnak —­­ sze­rinte — szem előtt kell tartania a választások napján. Az első pont ér­telmében halálos bűnt követ el az, aki tartózkodik a szavazástól, mivel ezzel arra enged következtetni, hogy a szegények szociális igazságáért nem hajlandó semmit sem tenni. A máso­dik pont szerint a választás teljesen szabad. A harmadik pont szerint azonban a választás — úgy látszik — mégsem teljesen szabad, mert aki kommunistákra vagy azok szövetsé­geseire — magyarul: a Népfrontra — szavaz, vagy aki a kommunistákat, vagy azok szövetségeseit választási hadjáratukban támogatja, halálos bűnt követ el. Eszerint a Vatikán — úgyis, mint pápai állam — pontosan megszabja, az olasz népnek, hogy kire adja szavazatát. Nem áll egyedül e téren. Az Egye­sült Államok még hevesebben, még agresszívebben avatkozott bele a vá­lasztási kampányba, ami a békére áhítozó olasz nép megfélemlítésében, légierődök és csatahajók felvonulta­tásában állott — nem beszélve az olyan falragaszokról, melyek felhív­ták az olaszok figyemét, hogy ma­karónijuk amerikai lisztből készült. Magyarországra is eljutott egynémely jobboldali falragasz fényképmásolata, melyen orosz fogságban sínylődő csontvázak biztatták az otthoniakat, szavazzanak De Gasperire. Semmi különbség a fasiszta korszak és a mai „keresztény demokraták“ korté­­ziája között. Persze, mindez csak arra jó, hogy az egyház mamutbirtokait ne osz­­szák fel a döglődő olasz parasztok között, hogy a Banco Sancte Spirite — a Szentlélek bankja (a Vatikán bankját s nevezik így) — továbbra is szabadon zsákmányolhassa ki a hívő­ket s hogy De Gasperi, Saragat és a többi urak továbbra is jól élhessenek az agyonhajszolt proli verítékéből. Ezért lép érdekszövetségre az olasz klerikális reakció a burzsoáziával, en­nek mindenféle és fajta árnyalatával — és a nyugati imperialista hatal­makkal, melyeknek piac kell. Egy­szerű tehát a dolog: Olaszországot „csak" el kell adni az imperialisták­nak és meg van mentve minden: nagybirtok, nagytőke, kizsákmányo­lási lehetőség és boldog élet­­ a nem dolgozó kevesek számára. Ezért kellett De Gasperiéknek meghamisítaniok a valódi eredmé­nyeket. Ezért kellett a K-terv, ezért a légből kapott kommunista puccs hamis vádja, ezért kellettek az előre kitöltött szavazólapok, ezért a prédikáció, ezért a fenye­getés és a legsötétebb propa­ganda. És ha meggondoljuk, hogy ilyen fegyvertár ellen a Népfront 32 százalékot tudott magának ki­harcolni, könnyen kiszámíthatjuk, mekkora az elnyomott olasz nép szabadságmozgalma valójában. Ez a szabadságmozgalom pedig csak erő­södhet, minthogy az olasz­­nép már nem tűrheti sokáig a rendezetlen és felháborító földbirtokállapotokat, a banktőke garázdálkodását, a mun­kanélküliség ijesztő növekedését — és azt, hogy április 25-én, Olasz­­ország felszabadulásának évforduló­­ján a kormány az ünneplők közé lövet.­­. ! GŐZCSIKÓK ÉS GŐZ­PA­RI PÁK James Watt 1769-ben szabadal­maztatta találmányát, a gőzgépet. A gőz energiájának munkává történő átalakíthatósága forradalmasította az ipart. Az első gőzgépek alkalmazása nem léphette túl a bánya-, malomipar, valamint a szövő- és egyéb gyárak k­ereteit, de ezen belül lehetővé tette a nagyipar kialakulását. Mikor valami fejlődésnek indul, akkor azt igyekeznek más téren is hasznosítani, így volt ez a gőzgép­pel is. Magának­­a gőz feszítő erejének a közlekedés terén történő felhaszná­lása nem volt új gondolat, hiszen már Newton Izsák tervezett ilyen kocsit. Menetiránnyal hátrafelé for­dított fúvócsövön át kibocsátott gőz által keltett reakcióval vélte a ko­csit meghajthatónak. Megoldása túlságosan nagy ener­giaveszteséget jelentett a gőz eseté­ben ahhoz, hogy komolyan kivitelez­hető legyen, így várni kellett addig, míg a gőz energiáját egy szellemes gépi közvetítéssel, amely a feszítő­erőt dugattyú segítségével körmoz­gássá alakítja át, tudják a kocsi meghajtására felhasználni. Erre a célra a gőzgép már alkal­mas volt. Ám az első kísérletek még nem ezt mutatták. A XVIII. század végén a fából készült síneket az öntöttvas sínek váltották fel a bányákban. Ezt követte az 1820-as nevezetes dátum, mikor Berkinshaw feltalálta a hengerelt vassín-gyártást, amely a vaspálya igénybevehetőségét lénye­gesen megnövelte. Kézenfekvő volt a sín és a gőz­­kocsi összeházasítása. Ez tette lehe­tővé az első gőzmozdony megszüle­tését. Az egyenletes és vízszintes vaspályán a gőzmozdonynak nem kell viselnie és legyőznie súlyát, pusztán a súrlódást, amely itt nem túl nagy Ez magyarázza, hogy miért lehet vasúton óriási rakományokat arány­lag kis lóerővel szállítani. Az első gőzmozdonyt Trevethick készítette el az angliai Dél-Wales­­ben. Mozdonya az ottani lóvasúti pályán indult útnak. Habár a kísér­let sikerült, ezt a mozdonyt komo­lyabb célokra nem tudták felhasz­nálni. A siker azonban a technikusokat munkára serkentette. Ekkortájt él Stephenson György. Szülei munkások voltak és a nyo­morúságos anyagi körülmények miatt Györgynek már kora fiatal­ságában munkát kellett vállalnia. Iskoláztatására sem pénz, sem idő nem volt. Mint ifjúmunkás, e­lőbb bányában dolgozik, majd aayafel­ügyelő lett Tehetségét a gőzmozdony kérdése foglalkoztatta. A tőkések úgy vél­ték, hogy Stephenson kísérletezései­nek gyümölcse növelni fogja profit­jukat és így kísérleteit finanszí­rozták. Ezzel a tőkével épített Stephenson mozdonygyárat, ahol mérnök fia segítségével dolgozott a gőzmozdony tökéletesítésén, nem eredménytele­nül. Az 1829-ben Liverpool mellett meg­tartott mozdonyversenyen Stephen­son „Rocket“ nevű mozdonya lett a győztes, tizenkét és fél tonna terhet óránként 16 kilométeres sebességgel vontatott. Stephenson György munkásfel­találó mozdonyának teljesítményei a mai mozdonyokhoz képest elenyé­­szőek voltak, de jelentősége igen nagy horderővel rendelkezett. A gőzmozdonynak ő adta meg a lé­nyeges alkatrészeit, azoknak hely­zetét és egymáshoz való viszonyát olyannyira, hogy a gőzmozdony ma is szerinte van felépítve. A kazán, a gőzgép, a járóműszerkezet, a szer­kocsi rendeltetése és elhelyezése ma is ugyanaz, csak méreteiben és mi­nőségileg változtak azóta. Stephenson mozdonya nemcsak a gőzmozdony fejlődését tette lehe­tővé, hanem annak fejlődési hatá­rét is önmagában hordta, így a gőz­mozdony nem lesz a jövő vasúti vontatója, de a vasúti közlekedés kifejlesztésében döntő része volt. -tt május Épül az ország második - nagyobb elektromos centráléja Az ország villamosenergiaszükségletének emelkedése szükségessé tette, hogy egy újabb nagyteljesítményű centrálét építsenek, amely minden tekin­tetben megfelel a kor követelményeinek. Az erőmű helyének kiválasztásá­nál egyik főszempont az volt, hogy a silányabb minőségű szenet tudják felhasználni, anélkül, hogy azt messzire kellene szállítani. Így esett a választás a pernyepaz­ai lignittelep környékére. Itt szakértők becslése sze­rint mintegy 3 milliárd tonna szén van, amelyből ISO millió tonna bányász­ható ki. A bányától kötélpálya szállítja a szenet az 5 km-re lévő centrálé­­hoz, ahol az építkezés befejezése után négy darab 32.000 kw teljesítményű turbogenerátor szolgáltatja majd a villamosenergiát. A gépek hűtéséhez 32.000 m3 vízre van szükség (Budapest legnagyobb vízszükséglete óránként 12.500 m3.), ezért egy mesterséges tavat építettek másfélmillió köbméter víztartalommal, amelyet a Zagyva vízéből táplálnak. A technikai követelményeken túlmenően gondoskodnak arról is, hogy az iparközpont dolgozói a lehető legjobb körülmények között éljenek. Az erőmű lakótelepe 160, a bányáé SSD család befogadására alkalmas. 113 szo­bás egészséges lakások épültek fürdőszobával, villanyvilágítással. Egy-egy iskola is van a két telephez. A bányatelep eddigi kiépítése 70 millió forintba került, s a hároméves terv végéig további 60 millió szükséges, az erőmű épít­ése pedig 230 millió forint a hároméves terv keretén belül. Üzembehelyezése után ez a centrálé fogja az északi iparvidék egész területét ellátni elektromos energiával. Fogarasi Béla: LENIN és a dialektika (Előadás, füzetes kiadásban, megjelent a Szikránál.) A marxista-leninista elméletnek még kevés oly kiváló és gondos interpretálója volt, mint Fogarasi Béla, ki ebben a rövidebb lélekzetű munkájában is aprólékos gonddal dolgozza fel anyagát. Lenin és a dialektika — széles, lehetőségekkel teli matéria a magyarázónak. F o g a r a s í egy pillanatra sem kalandozik el, pontokba foglalva tömöríti össze Lenin dialektikai téren kifejtett munkásságát, kezdve Hegel Logikájának elemzésétől a természettudományok eredményéig. Kitűnően összefogott brosúra. MÁJUS 1. a világtörténelmi események tükrében Megy, halad előre a májusi fel­vonulók tömege, százezrek, mil­liók szívében az erő és győzelem boldog tudatával. És szemünk előtt filmszerűen pereg le régi máju­sok, küzdelmes és gyötrelmes májusok, de győzedelmes és dia­dalmas májusok története. 1886 május elsején, tehát több mint hatvan esztendővel ezelőtt az Egyesült Államok munkásai nagy sztrájkot rendeztek, hogy kihar­colják a nyolcórás munkanapot. A nagytőkések brutális eszközök­kel válaszoltak: halálraítéltek nyolc chicagói munkást. Az ameri­kai munkások erre elhatározták, hogy a munkásszolidaritás jeléül minden év május elsején munka­­beszüntetéssel tüntetnek jogos kö­veteléseik mellett. Május elseje harcokban és küzdel­mekben. És évtizedeken keresztül harcos fegyver is maradt a mun­kások kezében. Kevéssel ezután, 1889-ben a II. International ala­kuló kongresszusán a világ mun­kásságának képviselői Május else­jét hivatalosan is a munkáskövete­­lések harcos napjának nyit­ták, amelyen a munkásság'' denütt a világon tüntet a ny órás munkanap, a jobb munkai tételek és az emberhez méltó élet'' mellett. Alighogy ilyen­képen készre kovácsolódott a harci fegyver a munkásság kezé­ben, megjelentek a történelem színpadán az árulók. Németországi megalkuvó munkásvezérek le akar­ták törni május elsejének harcos erejét és az eredeti elgondolást meghamisítva, munkaszünet he­lyett csak esti munkásgyűléseket, szórakoztató ünnepségeket rendez­tek május elsején. A magyar munkásmozgalomnak dicsőségére válik, hogy nem kö­vette a német szociáldemokrácia jobbszárnyának opportunizmusát, megalkuvó politikáját. Nálunk már 1890 óta Budapesten és az ipari városokban harcos szellemben, munkabeszüntetésekkel munkás­gyűlésekkel és felvonulásokkal ün­nepelték május elsejét. A három nyolcas (8 órai munka, 8 órai pi­henés, 8 órai tanulás és szórako­zás) követeléseinek jegyében zaj­lottak le nálunk a május elsejék. Sőt, a munkásság harcos moz­galma a magyar falura is kiter­jedt már a múlt század kilencve­nes éveiben és a falu népének el­keseredett küzdelmeket kellett vív­nia a hatóságokkal, a katonaság­gal, amelyek minden eszközzel meg akarták akadályozni,a hogy a for­radalmi szellem a falura is átter­jedjen. 1892 és 1893-ban az alföldi mezőgazdasági munkások illegáli­san ünnepelték meg május elsejét, és kemény harcok győzelmeként Május elsejéből, a küzdelem nap­jából a diadal napja lett: a föld egyhatodán a dolgozó nép önmaga ura lett és május elsejéből a sztrájk és munkásieövetelések nap­jából csodálatos, káprázatos ünnep. Barbusse elvtárs, a kiváló francia író így írja le a szovjet nép má­jus elsejei nagyszerű felvonulását Moszkvában: „A Vörös Tér Moszk­vának­ és az óriási európai, vala­mint ázsiai Oroszországnak a köz­pontja. A Mauzóleum a Vörös Tér központja. Köröskörül szimmetrikusan nyüzs­gő tömeg kér mintha a főidő térne vissza, kaleidoszkopu­szában és szélétől a felvonulás ünnepély és tárolódik, állna­­ki és oda tás ez, amely hajt ki hosz­­tér egyik fen véres ml­re meg a kapitalista­ Urali szociáldemokraták sö­vetségét. Berlin jobboldali szociál­demokrata rendőrfőnöke a felvo­nuló proletárok közé lövetett és huszonöt munkás véres holtteste maradt az utca kövezetén- Alig pergett le néhány újabb május el­seje, Németországban a hatalom már a dolgozók legvéresebbkezű el­lenségeinek, a hitleristáknak ke­zébe került. A börtönök, internálótáborok pe­dig megteltek munkásvezérekkel, szabadságharcosokkal De május elsejét itt, a fasiszta börtönökben is megünnepelték a szabadságharco­sok• Hogyan? Julius Fucik, a ná­cik által kivégzett cseh kommunis­ta író írja börtönnaplójában 1943. május elsejéről: „Most a mi reggeli félóránk kö­vetkezik. Ma én vagyok az előtor­nász- Május elseje van fiuk, kezd­jük ma másképpen, hadd bámul­janak az őrök. Az első gyakorlat: egy, kettő, egy, kettő, — kalapács­ütések. A másik gyakorlat: kaszáló mozdulatok■ kalapács és kasza. Némi képzelőerővel talán megér­tik az elvtársak: sarló és kala­pács. Körülnézek ,és látom, hogy a többi mosolyog és nagy lendület­tel végzi a gyakorlatokat. Megér­tették. Bizony fiuk, ez a mi má­jusi gyűlésünk és májusi fogadal­munk, hogy ha kell, a halál árán is hűek maradunk!“ Közben a moszkvai Vörös Táron évről-évre vörös katonák hatal­mas sora menetel május elsején és Sztálin beszédei évről-évre egyre nagyobb győzelmekről szá­molnak­­be. 1942 május elsején Sztálin még ezt mondja: „Országunk dolgozói a háborúra való tekintettel lemondtak az­­ün­nepi pihenésről, hogy hazánk vé­delme érdekében megfeszített munkában töltsék a mai napot. A dolgozók május elsejei ünnepét a és a harc napjává avat. De két esztendővel később, május elsején Sztálin már­­jelenthette az ünnepségeken: „Országunk népei a Vörös Had­sereg nagy sikerei közepette ün­nepük május elsejét, kiseperve a szovjet földről az ellenséges szennyet." Ismét eltelt egy esztendő és 1945 május elsején ágyuszó hir­dette a Szovjet Köztársaságok fő­városaiban, a dolgozók nagy ün­nepén a német hadsereg és e hit­lerista fenevad közeli halálát. Az első szabad május elsején a fasizmus bukását ünnepeltük, a demokrácia diadalát és a közeli békét. Azóta immár a negyedik május elsejét ünnepeljük, a demo­krácia építése és egy lázas, alkotó, építő munka közepette- Mindegyik május egy-egy újabb lépcsőfoka a jobb élet, a magasabb életszín­vonal felé vezető útnak. Idén, 1948 május 1-én a mun­­kásosztállyal együtt ünnepel az egész dolgozó magyar nép és velünk ünnepel szerte az egész világon a béke, az alkotó mun­ka minden híve: a Szovjetunió és a népi demokráciák szabad népei mellett az imperialista rabságból szabadulni vágyó em­­berek százmillió és a gyarmati elnyomásban sínylődő népek valamennyien. Május elseje üzen, biztat, báto­rít és mindenütt a világon végső győzelmet ígér a dolgozóknak.­ rre kél

Next