Szikra, 1949 (2. évfolyam, 1-56. szám)
1949-10-21 / 46. szám
Pubek Mihályi lépromtváns Horváth István? Csákány látván? Reményfi Károly? ! Ki a legjobb a fiatal lakatos élmunkások között ? A Szovjetunióban minden szakmának megvan a maga legjobb munkása, akit a szakmában ismernek és mintaképül választanak. Mikor mi elkezdtük tavaly a munkaversenyt, nálunk is úgy indult, hogy az egyéni versenyzés lesz a legelterjedtebb forma. Nálunk is felbukkant akkor a legjobb esztergályosok, öntök neve, akiket kezdtek megismerni és utánozni. Lassanként azonban az egyéni verseny teljesen háttérbe szorult. Például itt senki sem , tudná megmondani, hogy mondjuk, ki a legjobb textilmunkás, aki az egyéni versenyben a legjobban kiemelkedett, mondotta Rákosi elvtárs, a Nagybudapesti Pártválasztány augusztus 31-én megtartott értekezletén. A fiatalok már sokat gondolkoztak ezen, hogy ismerhetik meg azokat, akiket valóban mintaképül választhatnának maguknak a munkában. Eddig nem tudták eldönteni, vájjon ki lehet az, akit mindannyian a legjobbnak ismernek el. Felkerestünk néhány fiatal élmunkás lakatost és érdeklődtünk hogyan állanak ezzel a kérdéssel. A Magyar Optikai Műveknél dolgozik mint lakatos Pubék Mihály. Elismerte, hogy a fiatalok között ő az, aki a legjobb, hiszen az élmunkásjelvényt is azért kapta. — Már négy éve dolgozom a szakmában, de nem is gondoltam arra, hogy ki lehet a lakatos szakma hőse. Szeretném már megtudni, hogyan lehetne ezt? — tette fel a kérdést. A Bányagépipar Nemzeti Vállalatnál géplakatos Néger István, őt úgy ismerik, mint a gyár egyik legjobb szakemberét. Sokszor mennek el hozzá öreg lakatosok tanácsot kérni, vagy megnézni, hogyan dolgozik Már sok esetben bebizonyította, hogy méltó az élmunkás jelvényre. A termelésben mindig 140—150 százalékot ér el, de még soha nem gondolt arra, ki lehet a legjobb. — Sok jó szakembert láttam már dolgozni, mind nagyon szép munkát adott ki a kezéből, de még nem tudom, váljon ki lehet az, akitől példát vehetnék, vagy a munka hősének nevezhetném. — mondja. A Csonka Gépgyár tanulói Horváth Pistát szokták felkeresni, ha valamilyen vitás szakmai kérdésben nem látnak tisztán. Pista mindig készségesen segít valamennyin. Elismert tény, hogy Pista a fiatalok között a legjobb, pedig csak 17 éves. Pista nagyon kíváncsi volt, mikor megkérdeztük: tudja-e, ki a lakatosok között a legjobb. — Nem, nem tudom, ki a legjobb, de nagyon szeretném megtudni. Meg is fogom tudni, mégpedig hamarosan — volt a válasz. * A Láng Gépgyárban is van két élmunkás lakatos ifjúmunkás. Mind- a kettőjükre büszkék a fiatalok, de a kettő közül nem tudják, melyik az első. Reményfi Károly és Csákány István elvtársak már régen szerették volna megkeresni a szakmájuk leg-jobbját, de eddig csak kettesben vi-tatkoztak, és nem tudták eldönteni. De nemcsak a budapesti üzemek problémája ez, az egész ország szakemberei, gépmunkásai szeretnék megismerni a szakmájuk hősét. Pubek Mihály, Néger István, Hot- Sváth István, Csákány István és Keményfi Károly elhatározták, hogy egy héten belül összeülnek, összehívják a többi gyárak legjobb élmunkásait és megbeszélik, ki a lakatosszakma ifjú hőse. Már vésik az új címer sugaras csillagát... Ifjúmunkások a negyedik győztes hídcsata hősei között Izzumu... süvítenek a légkompresszoros fúrógépek, a félig lebontott ácsolatok, vaslapok tömkelege, kábelek drótok között. A fehér pillérek oldalain sötétzölden sustorgó Duna felett rohamléptekben készül a Lánchíd. A túloldalon, a budai parton a Vár megtépázott falai némán figyelik a lázas sürgés-forgást, a vékony ködtől borított pesti oldal felől a Parlament ablakai villognak. Rásüt az üvegre a későőszi nap, úgy csillognak,mint boldog, elégedett ember szemei. Az utolsó simításokat végzik a Lánchíd újjászületett testén a dolgozók százai. Harminc méter magasságban a pilléreken a köztársasági címer sugaras csillagát vésik. — Nyolc óra helyett napi 10 órás munkaidőt vállaltak a dolgozók, csakhogy novemberre elkészüljön a híd... — mondja Grams Rezső ifjúmunkás és egy pillanatra átadja a hatalmas fúrógépet társának. Olajos kezével hátratolja fején sapkáját és elégedetten hozzáteszi: — Én is azon vagyok, hogy a napi 750—800 járatteljesüményt elérjem. Kihúzza magát, nagyot szív a dunai ízeiből, megroppannak izmai: — Nagyon kell vigyázni ezeknél a nyolcmilliméteres lemezeknél, könnyen beletörik a fúró. Ilyenkor csak arra kell gondolni: a mi tulajdonunk ez is... akkor nincsen törés. Megfordul, körülnéz, figyeli a munka zaját. Azután hirtelen elkomorul az arca: az Erzsébet-híd roncsain pihenj meg szeme. Alig nyolcszáz méterre az épülő Lánchídtól, béna karjait a vízbe eresztve, rozsdásodik a fasiszták által felrobbantott Erzsébet-híd. Grams Rezső szemei többet mondanak a szavaknál. Visszaemlékszik arra, amikor még egy hidunk sem volt, amikor a dolgozók vették kezükbe sorsukat, amikor éhezve, fázva nekifogtak a hidak, a romok felépítéséhez. Egymásután támadtak fel hullámsírjukból. A Kossuth-híd volt az első megnyert ütközet, aztán sorban jöttek a többiek: Szabadság-híd, Margit-híd. Szélben, esőben, fagyban és perzselő napsütésben dolgoztak kemény munkával hosszú hónapokig a sebzett vasóriások testén. De örömmel, szívós elszántsággal versenyeztek az idővel, mert tudták: ez már a nép tulajdona lesz, az ő tulajdonuk. — És most már nemsokára kész lesz a Lánchíd is ... — mondja Grams Rezső. — Két tenyerünkkel építettük fel, két kemény öklünkkel védjük meg. Elpusztul, aki bűnös kézzel hozzá mer nyúlni, úgy jár, mint Rajk és hitvány bandája. Jól tudja munkatársával, Balog Palival, mit akartak Rajk és imperialista megbízói, ismét rombadönteni mindazt, amit a dolgozók verejtékükkel építettek fel. Nyomor és véres elnyomás — ez volt Rajk sötét ábrándja. Szertefoszlott Elűzték Gravis Rezső és dolgozótársai, miként a vaslemezbe mélyedő fúró sivítása a pillanatnyi csendet. A S'Zl'UC’n’ előfizetési árai: 1 hóra . . 2.— Fi V4 évre . . 6.— „ ‘/2 évre . * 12.— „ 1 évre . . 24.— „ Postacsekkszám: 47.903 válása . LORKÓ ILONKA ÉLMUNKÁS-ÉLMUNKÁS? Az ország gyáraiban, üzemeiben az élmunkások mind a termelés, mind a politikai munka területén a dolgozók élén járnak. Az ország munkássága büszkeséggel néz az élmunkásokra, a fiatalok példaképüknek tekintik őket. Ám nem lehet példaképül állítani a salgótarjáni Acélgyár fiataljai elé Lorkó Ilona ifjú élmunkást. Elhanyagolja a termelést, elhanyagolja a politikai munkát. Tavaly október 17-én lett élmunkás. Akkor még a SZIT ben dolgozott. Azóta bizony sok idő telt el és amint ő mondja, nem érzi jól magát „a taknyosok között”. Lorkó Ilona azt mondja, hogy a termelésben egy százalékot sem veszített. Arra nem gondol, hogy az ország sok élmunkása már kétszeresére emelte termelését. Mozgalmi munkáját állítása szerint a pártszervezetben végzi. Hidvégi elvtárs nagyüzemi párttitkár erről így vélekedik: — Lorkó Ilonát nem is tudom mikor láttam utoljára a párthelyiségben ... Mit szólnak ehhez azok az élmunkások, akik valóban példaként állanak a magyar ifjúság előtt. Így néz ki az az élmunkás, akinek felébe szállt a dicsőség, a becsületes ifjúmunkásokat taknyosoknak tekinti. Dolgozó népünk, hazánk kommunista fiataljai megvetéssel tekintenek a szocializmus építésének gátlóira. Lorkó elvtársnő is közéjük kerülhet, ha továbbra is elhanyagolja a munkát. Lehet javítani a hibákon, van rá lehetőség. De szívós kitartó munk holyan lehet segédmunkásból szakmunkás, művezető szaktechnikus ? Országszerte megindulnak az átképző tanfolyamok tanfolyamon való részvételére? Az előadókat kevés kivételtől eltekintve maguk az üzemek jelölik ki. Az oktatás két részből, elméleti órákból és gyakorlati kiképzésből áll. A jelentkezők gyakorlati szakképzését a munkaidő alatt nyeri el. Az elméleti oktatás átlag heti hat órát vesz igénybe és nemcsak szakirányú ismereteket nyújt, de általános üzemi ismereteket, társadalmi ismereteket, számtant, stb., stb. Egyegy tanfolyam átlagosan kétszáz órás, azaz körülbelül hétnyolc hónapig tart. A tanfolyamra jelentkezett segédmunkás a tervek szerint a tanfolyam elvégzése után okirat jellegű bizonyítványt kap, amelynek értéke a segédlevéllel egyenlő. A szakoktatás teljesen díjmentes, a jelentkezéshez semmiféle irat felmutatására nincs szükség. A tanfolyamon résztvevő segédmunkások a tanfolyam tartama alatt a szokásos bérezésben részesülnek. A gyakorlat azt mutatja, hogy, miután a tanfolyamot hallgató segédmunkás fokozatosan elsajátítja a szakmunkások tudását, munkamódszereit, már a tanfolyam első heteiben könynyűszerrel növeli termelési átlagát s ezzel egyenes arányban keresete is körülbelül húszhuszonöt százalékkal emelkedik. A tanfolyamot végzett segédmunkás teljes jogú szakmunkásnak számít. A gyakorlati idő letöltése után jelentkezhet a szakmunkások részére hirdetett továbbképző tanfolyamra- A körülbelül négyszáz órás tanfolyam elvégzése uttán művezetői képesítést nyer. Mint művezető, résztvehet a művezetők felsőfokú tanfolyamain s elnyerheti a mérnöki hatáskörrel bíró szaktechnikusi állást. A népi demokrácia így segíti a segédmunkásokat, hogy a legértékesebb munkát végző, s annak megfelelő bérezésben részesülő szakemberek lehessenek-Az ötéves terv szakmunkásszükségletének biztosítására irányuló törekvések már most olyan intézkedéseket léptetnek életbe, amelyek igen nagy lehetőségeket nyitnak meg a munkásfiatalok előtt. Ezen intézkedések egyik legfontosabbika az, amely lehetővé teszi, hogy segédmunkásokból szakmunkások, később művezetők, majd szaktechnikusok váljanak. A segédmunkás átképző tanfolyamok az ország minden területén, a legfontosabb iparágakban már megkezdték működésüket. A tanfolyamokat az illetékes szakminisztériumok irányítják. Az a segédmunkás, aki szakmunkás akar lenni, jelentkezik üzeme oktatási felelősénél. Az oktatási felelős a jelentkezést tudomásul veszi, továbbítja az illetékes szakminisztériumnak, amely engedélyt ad a tanfolyam megtartására, illetőleg az egyes segédmunkásoknak a Hogyan fogadták a Szabad Nép bírálatát a Ruggyanta-gyár fiataljai — Láttad már a Szabad Népét? — A mait? Még nem. — Olvasd el, azt mondják rólunk írtak. — Te már olvastad? — Még nem. Most megyek érte. Tisza Jóska és Kiss Laci a SZIT-iroda felé futnak. „Várjon mit írtak rólunk? Mit üzen nekünk a Párt központi lapja?” — Ez jár a fejükben. Közben a SZIT-szobához értek. Kopognak és belépnek az ajtón. — Szabadság! Adjatok egy Szabad Népet — mondja izgatottan Tisza Jóska. A SZIT-helységben néma csend. Nagy Gábor SZIT- titkár, Szeibert Irén kultúros és még néhány ifjúmunkás szótlanul ülnek az asztal körül. — Na mi az? Mi bajotok van? — Szól álmélkodva Tisza Jóska. Az asztal mellé lép, kezébe veszi a nyitott újságot. A negyedik oldalon ezt olvassa: „Jelszó tartalom nélkül. Ifjak, akik nem követik pédaképüket” — mondja hangosan a címet. Leüt, belemerül az olvasásba. A „Táncsics SZÍT otthonban" kártyáznak, ponyvát olvasnak a fiatalok. A termelés területén sem állják meg helyüket. Az ifi-brigádok feloszlottak, nincs egyéni verseny, nincs részletterv. A vége felé már hangosan olvassa. — JDe elég a hibák felsorolásából. Látható, hogy a gyár fiataljai nem követik példaképüket a Komszomol, nem követik Pártunk Útmutatását.” — Na ez szép. Ezt jól megkaptuk — mondja Jóska és leteszi a Szabad Népet az asztalra. — Igaza van a kritikának — töri meg a csendet Nagy Gabi. — De most ne sírjunk, hanem lássunk munkához. Másnap reggel vezetőségit tartottak. — A kritika — mondta Nagy Gabi — teljesen ránk illik. A VIT után egész a mai napig sok hibát követtünk el. Itt most gyökeresen mindent át kell szerveznünk. Ma este összehívjuk a műhelytitkárokat, megbeszéljük a termeléssel, kapcsolatos kérdéseket és újra megalakítjuk a brigádokat. Ezért én vagyok a felelős. — A legjobban dolgozó ifjúmunkásokat szét kell osztani a brigádokban, hogy meg legyen a fegyelem, a munkához való jó viszony — szót közbe Kiss Laci. Mindannyian hozzászólnak. Kezükben ott van az irányt mutató, építő kritika a Szabad Népből. Elhatározzák, hogy a tanulóiskolából összeszedik a ponyvaregényeket és helyette az üzem könyvtárát bocsájtják az iskola rendelkezésére. A szabad pártnapokra ezentúl a műhelyeken keresztül fogják mozgósítani a fiatalokat. Az üzem vezetőségével kidolgozzák a részlettervet, hogy minden ifjúmunkás tudja mi a feladata a tervben. A Szabad Nép iránymutatása alapján kijavítják a hibákat, amelyek a SZIT-szervezet teljes szétbomlására vezettek volna. A Párt kritikája nem talált süket fülekre. A Ruggyanta fiataljai tanultak belőle, pótolják a mulasztottakat. Helyt állnak a mozgalmi munkában úgy, hogy a Terv kölcsön jegyzésében is megállták helyüket. A Szabad Nép ezt üzente nekik Tiétek a jövő, tiétek ruggyantáinké isi öntudatos munkával alakítsátok újjá szervezeteteket! A vezetőségi ülés után Nagy Gabi tollat, ceruzát vett elő. — Válaszoljunk a Szabad Népnek, írjuk meg, hogy a VIT után elhanyagoltuk munkánkat, de most újra kezdjük, élőbről kezdünk mindent. Mindannyian hozzászólnak a levélíráshoz. A válaszban fogadalmat tettek a gyár fiataljai nevében a Pártnak, Rákosi elvtársnak, hogy a kritikából tanulva ezentúl jó munkát végeznek 97I 2.