Szikra, 1949 (2. évfolyam, 1-56. szám)

1949-10-21 / 46. szám

Pubek Mih­ályi l­é­pr­omtváns Horváth István? Csákány látván? Reményfi Károly? ! Ki a legjobb a fiatal lakatos élmunkások között ? A Szovjetunióban minden szak­mának megvan a maga legjobb mun­kása, akit a szakmában ismernek és mintaképül választanak. Mikor mi el­kezdtük tavaly a munkaversenyt, ná­lunk is úgy indult, hogy az egyéni versenyzés lesz a legelterjedtebb for­ma. Nálunk is felbukkant akkor a legjobb esztergályosok, öntök neve, akiket kezdtek megismerni és utá­nozni. Lassanként azonban az egyéni ver­seny teljesen háttérbe szorult. Pél­dául itt senki sem , tudná megmon­dani, hogy mondjuk, ki a legjobb textilmunkás, aki az egyéni versenyben a legjobban kiemelkedett, mondotta Rákosi elvtárs, a Nagybudapesti Párt­­választ­­ány augusztus 31-én megtar­tott értekezletén. A fiatalok már sokat gondolkoztak ezen­, hogy ismerhetik meg azokat, akiket valóban mintaképül választhat­nának maguknak a munkában. Eddig nem tudták eldönteni, vájjon ki lehet az, akit mindannyian a legjobbnak ismernek el. Felkerestünk néhány fiatal élmun­kás lakatost és érdeklődtünk hogyan állanak ezzel a kérdéssel. A Magyar Optikai Műveknél dolgo­zik mint lakatos Pubék Mihály. El­ismerte, hogy a fiatalok között ő az, aki a legjobb, hiszen az élmunkás­­jelvényt is azért kapta. — Már négy éve dolgozom a szak­mában, de nem is gondoltam arra, hogy ki lehet a lakatos szakma hőse. Szeretném már megtudni, hogyan le­hetne ezt? — tette fel a kérdést. A Bányagépipar Nemzeti Vállalat­nál géplakatos Néger István, őt úgy ismerik, mint a gyár egyik legjobb szakemberét. Sokszor mennek el hoz­zá öreg lakatosok tanácsot kérni, vagy megnézni, hogyan dolgozik Már sok esetben bebizonyította, hogy méltó az élmunkás jelvényre. A termelésben mindig 140—150 százalékot ér el, de még soha nem gondolt arra, ki lehet a legjobb. — Sok jó szakembert láttam már dolgozni, mind nagyon szép munkát adott ki a kezéből, de még nem tu­dom, váljon ki lehet az, akitől példát vehetnék, vagy a munka hősének nevezhetném. — mondja. A Csonka Gépgyár tanulói Horváth Pistát szokták felkeresni, ha valami­lyen vitás szakmai kérdésben nem látnak tisztán. Pista mindig készsé­gesen segít valamennyin. Elismert tény, hogy Pista a fiatalok között a legjobb, pedig csak 17 éves. Pista nagyon kíváncsi volt, mikor megkér­deztük: tudja-e, ki a lakatosok között a legjobb. — Nem, nem tudom, ki a legjobb, de nagyon szeretném megtudni. Meg is fogom tudni, még­pedig hamarosan — volt a válasz. *­­ A Láng Gépgyárban is van két élmunkás lakatos ifjúmunkás. Mind- a kettőjükre büszkék a fiatalok, de a kettő közül nem tudják, melyik az első. Reményfi Károly és Csákány István elvtársak már régen szerették volna megkeresni a szakmájuk leg-­­­jobbját, de eddig csak kettesben vi-­­­tatkoztak, és nem tudták eldönteni.­­ De­ nemcsak a budapesti üzemek problémája ez, az egész ország szak­emberei, gépmunkásai szeretnék meg­ismerni a szakmájuk hősét. Pubek Mihály, Néger István, Hot- S­váth István, Csákány István és Ke­­­­ményfi Károly elhatározták, hogy egy héten belül összeülnek, összehív­ják a többi gyárak legjobb élmunká­­sait és megbeszélik, ki a lakatos­­szakma ifjú hőse. Már vésik az új címer sugaras csillagát... Ifjúmunkások a negyedik győztes hídcsata hősei között Izzu­mu... süvítenek a légkom­presszoros fúrógépek, a félig lebontott ácsolatok, vaslapok tömkelege, kábelek drótok között. A fehér pillérek oldalain sötétzölden sustorgó Duna felett rohamléptekben készül a Lánchíd. A túloldalon, a budai parton a Vár megtépázott falai né­mán figyelik a lázas sürgés-forgást, a vékony ködtől borított pesti oldal felől a Parlament ablakai villognak. Rásüt az üvegre a későőszi nap, úgy csillog­­nak,­mint boldog, elégedett ember sze­­mei. Az utolsó simításokat végzik a Lánchíd újjászületett testén a dolgo­zók százai. Harminc méter magasság­ban a pilléreken a köztársasági címer sugaras csillagát vésik. — Nyolc óra helyett napi 10 órás munkaidőt vállaltak a dolgozók, csak­hogy novemberre elkészüljön a híd... — mondja Grams Rezső ifjúmunkás és egy pillanatra átadja a hatalmas fúró­gépet társának. Olajos kezével hátra­tolja fején sapkáját és elégedetten hozzáteszi: — Én is azon vagyok, hogy a napi 750—800 járatteljesüm­ényt el­érjem. Kihúzza magát, nagyot szív a dunai ízeiből, megroppannak izmai: — Na­gyon kell vigyázni ezeknél a nyolc­milliméteres lemezeknél, könnyen bele­törik a fúró. Ilyenkor csak arra kell gondolni: a mi tulajdonunk ez is... akkor nincsen törés. Megfordul, körülnéz, figyeli a mun­ka zaját. Azután hirtelen elkomorul az arca: az Erzsébet-híd roncsain pihenj meg szeme. Alig nyolcszáz méterre az épülő Lánchídtól, béna karjait a vízbe ereszt­ve, rozsdásodik a fasiszták által felrob­bantott Erzsébet-híd. Grams Rezső sze­mei többet mondanak a szavaknál. Visszaemlékszik arra, amikor még egy hidunk sem volt, amikor a dolgozók vették kezükbe sorsukat, amikor éhez­ve, fázva nekifogtak a hidak, a romok felépítéséhez. Egymásután támadtak fel hullámsír­­jukból. A Kossuth-híd volt az első megnyert ütközet, aztán sorban jöttek a többiek: Szabadság-híd, Margit-híd. Szélben, esőben, fagyban és perzselő napsütésben dolgoztak kemény munká­val hosszú hónapokig a sebzett vas­óriások testén. De örömmel, szívós el­szántsággal versenyeztek az idővel, mert tudták: ez már a nép tulajdona lesz, az ő tulajdonuk. — És most már nemsokára kész lesz a Lánchíd is ... — mondja Grams Re­zső. — Két tenyerünkkel építettük fel, két kemény öklünkkel védjük meg. El­pusztul, aki bűnös kézzel hozzá mer nyúlni, úgy jár, mint Rajk és hitvány bandája. Jól tudja munkatársával, Balog Pa­lival, mit akartak Rajk és imperialista megbízói, ismét rombadönteni mind­azt, amit a dolgozók verejtékükkel épí­tettek fel. Nyomor és véres elnyomás — ez volt Rajk sötét ábrándja. Szertefoszlott Elűzték Gravis Rezső és dolgozótár­sai, miként a vaslemezbe mélyedő fúró sivítása a pillanatnyi csendet. A S'Zl'UC’n’ előfizetési árai: 1 hóra . . 2.— Fi V4 évre . . 6.— „ ‘/2 évre . * 12.— „ 1 évre . . 24.— „ Postacsekkszám: 47.903 ­válása . LORKÓ ILONKA ÉLMUNKÁS-ÉLMUNKÁS? Az ország gyáraiban, üzemeiben az élmunkások mind a termelés, mind a politikai munka területén a dolgozók élén járnak. Az ország munkássága büszkeséggel néz az élmunkásokra, a fiatalok példaké­püknek tekintik őket. Ám nem lehet példaképül állítani a salgótarjáni Acélgyár fiataljai elé Lorkó Ilona ifjú élmunkást. El­hanyagolja a termelést, elhanya­golja a politikai munkát. Tavaly október 17-én lett élmun­kás. Akkor még a SZIT ben dolgo­zott. Azóta bizony sok idő telt el és amint ő mondja, nem érzi jól magát „a taknyosok között”. Lorkó Ilona azt mondja, hogy a termelésben egy százalékot sem veszített. Arra nem gondol, hogy az ország sok élmunkása már kétsze­resére emelte termelését. Mozgalmi munkáját állítása szerint a párt­­szervezetben végzi. Hidvégi elv­társ nagyüzemi párttitkár erről így vélekedik: — Lorkó Ilonát nem is tudom mikor láttam utoljára a párt­­helyiségben ... Mit szólnak ehhez azok az él­munkások, akik valóban példaként állanak a magyar ifjúság előtt. Így néz ki az az élmunkás, aki­nek felébe szállt a dicsőség, a be­csületes ifjúmunkásokat taknyosok­­nak tekinti. Dolgozó népünk, hazánk kommunista fiataljai megvetéssel tekintenek a szocializmus építésé­nek gátlóira. Lorkó elvtársnő is kö­zéjük kerülhet, ha továbbra is el­hanyagolja a munkát. Lehet javítani a hibákon, van rá lehetőség. De szívós kitartó munk holyan lehet segédmunkásból szakmunkás, művezető szaktechnikus ? Országszerte megindulnak az átképző tanfolyamok tanfolyamon való részvételére? Az előadókat kevés kivételtől elte­kintve maguk az üzemek jelölik ki. Az oktatás két részből, elmé­leti órákból és gyakorlati ki­képzésből áll. A jelentkezők gyakorlati szakképzését a munkaidő alatt nyeri el. Az elméleti oktatás átlag heti hat órát vesz igénybe és nemcsak szak­irányú ismereteket nyújt, de álta­lános üzemi ismereteket, társadal­mi ismereteket, számtant, stb., st­b. Egyegy tanfolyam átlagosan két­száz órás, azaz körülbelül hét­nyolc hónapig tart. A tanfolyamra jelentkezett se­gédmunkás a tervek szerint a tanfolyam elvégzése után okirat jellegű bizonyítványt kap, amelynek értéke a segéd­levéllel egyenlő. A szakoktatás teljesen díjmentes, a jelentke­zéshez semmiféle irat felmuta­tására nincs szükség. A tanfolyamon résztvevő segéd­munkások a tanfolyam tartama alatt a szokásos bérezésben része­sülnek. A gyakorlat azt mutatja, hogy, miután a tanfolyamot hall­gató segédmunkás fokozatosan el­sajátítja a szakmunkások tudását, munkamódszereit, már a tanfolyam első heteiben köny­­nyűszerrel növeli term­elési át­lagát s ezzel egyenes arány­ban keresete is körülbelül húsz­­huszonöt százalékkal emelkedik. A tanfolyamot végzett segéd­­munkás teljes jogú szakmunkás­nak számít. A gyakorlati idő letöl­tése után jelentkezhet a szakmun­kások részére hirdetett tovább­képző tanfolyamra- A körülbelül négyszáz órás tanfolyam elvég­zése uttán művezetői képesítést nyer. Mint művezető, résztvehet a művezetők felső­fokú tanfolyamain s elnyerheti a mérnöki hatáskörrel bíró szaktechnikusi állást. A népi demokrácia így segíti a segédmunkásokat, hogy a legérté­­kesebb munkát végző, s annak megfelelő bérezésben részesülő szakemberek lehessenek-Az ötéves terv szakmunkás­szükségletének biztosítására irá­nyuló törekvések már most olyan intézkedéseket léptetnek életbe, amelyek igen nagy lehetőségeket nyitnak meg a munkásfiatalok előtt. Ezen intézkedések egyik leg­fontosabbika az, amely lehetővé teszi, hogy segédmunkásokból szakmunkások, később műveze­tők, majd szaktechnikuso­k vál­janak. A segédmunkás átképző tanfo­lyamok az ország minden terüle­tén, a legfontosabb iparágakban már megkezdték működésüket. A tanfolyamokat az illetékes szak­minisztériumok irányítják. Az a segédmunkás, aki szakmunkás akar lenni, jelentkezik üzeme ok­tatási felelősénél. Az oktatási fe­lelős a jelentkezést tudomásul ve­szi, továbbítja az illetékes szakmi­nisztériumnak, amely engedélyt ad a tanfolyam megtartására, illető­leg az egyes segédmunkásoknak a Hogyan fogadták a Szabad Nép bírálatát a Ruggyanta-gyár fiataljai — Láttad már a Szabad Nép­ét? — A mait? Még nem. — Olvasd el, azt mondják rólunk írtak. — Te már olvastad? — Még nem. Most megyek érte. Tisza Jóska és Kiss Laci a SZIT-iroda felé futnak. „Várjon mit írtak rólunk? Mit üzen nekünk a Párt központi lapja?” — Ez jár a fejükben. Közben a SZIT-szobához értek. Kopognak és belép­nek az ajtón. — Szabadság! Adjatok egy Szabad Nép­et — mondja izgatottan Tisza Jóska. A SZIT-helységben néma csend. Nagy Gábor SZIT- titkár, Szeibert Irén kultúros és még néhány ifjúmun­kás szótlanul ülnek az asztal körül. — Na mi az? Mi bajotok van? — Szól álmélkodva Tisza Jóska. Az asztal mellé lép, kezébe veszi a nyitott újságot. A negyedik oldalon ezt olvassa: „Jelszó tartalom nélkül. Ifjak, akik nem követik pédaképüket” — mondja hangosan a címet. Leüt, belemerül az olvasásba. A „Táncsics SZÍT otthonban" kártyáznak, ponyvát olvasnak a fiatalok. A termelés területén sem állják meg helyüket. Az ifi-brigádok feloszlottak, nincs egyéni verseny, nincs részletterv. A vége felé már hangosan olvassa. — JDe elég a hibák felsorolásából. Látható, hogy a gyár fiataljai nem követik példaképüket a Komszo­­mol­, nem követik Pártunk Útmutatását.” — Na ez szép. Ezt jól megkaptuk — mondja Jóska és leteszi a Szabad Nép­et az asztalra. — Igaza van a kritikának — töri meg a csendet Nagy Gabi. — De most ne sírjunk, hanem lássunk munkához. Másnap reggel vezetőségit tartottak. — A kritika — mondta Nagy Gabi — teljesen ránk illik. A VIT után egész a mai napig sok hibát követ­tünk el. Itt most gyökeresen mindent át kell szervez­nünk. Ma este összehívjuk a műhelytitkárokat, meg­beszéljük a termeléssel, kapcsolatos kérdéseket és újra megalakítjuk a brigádokat. Ezért én vagyok a felelős. — A legjobban dolgozó ifjúmunkásokat szét kell osztani a brigádokban, hogy meg legyen a fegyelem, a munkához való jó viszony — szót közbe Kiss Laci. Mindannyian hozzászólnak. Kezükben ott van az irányt mutató, építő kritika a Szabad Nép­ből. Elha­tározzák, hogy a tanulóiskolából összeszedik a pony­varegényeket és helyette az üzem könyvtárát bocsájt­­ják az iskola rendelkezésére. A szabad pártnapokra ezentúl a műhelyeken keresztül fogják mozgósítani a fiatalokat. Az üzem vezetőségével kidolgozzák a rész­lettervet, hogy minden ifjúmunkás tudja mi a feladata a tervben. A Szabad Nép iránymutatása alapján kijavítják a hibákat, amelyek a SZIT-szervezet teljes szétbomlá­sára vezettek volna. A Párt kritikája nem talált süket fülekre. A Ruggyanta fiataljai tanultak belőle, pótol­ják a mulasztottakat. Helyt állnak a mozgalmi mun­kában úgy, hogy a Terv kölcsön jegyzésében is meg­állták helyüket. A Szabad Nép ezt üzente nekik Tiétek a jövő, tiétek ruggyantáinké isi öntudatos munkával alakítsátok újjá szervezeteteket! A vezetőségi ülés után Nagy Gabi tollat, ceruzát vett elő. — Válaszoljunk a Szabad Népnek, írjuk meg, hogy a VIT után elhanyagoltuk munkánkat, de most újra kezdjük, élőbről kezdünk mindent. Mindannyian hozzászólnak a levélíráshoz. A válaszban fogadalmat tettek a gyár fiataljai nevében a Pártnak, Rákosi elvtársnak, hogy a kritiká­ból tanulva ezentúl jó munkát végeznek 9­7I 2.

Next