Szikra, 1950 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1950-01-06 / 1. szám

A „TUDOMÁNYOS” GYILKOSOK A Szovjetunió tengermelléki ka­tonai kerületének bírósága a múlt hét végén mondotta ki ítéletét Habarovszkban a baktériumháborút előkészítő és a batériumfegyvert al­kalmazó japán tömeggyilkosok fe­lett. A per borzalmas fasiszta gaz­tettekre derített fényt. A vádlottak vallomásából kiderült, hogy­ Hiro­­hito japán császár parancsára 1936 elején a japán militaristák hozzá­kezdtek a baktériumháború előkészí­téséhez. Mandzsúria területén két titkos alakulat létesült a baktérium­háború előkészítésére és alkalmazá­sára. Mint hitleri mintaképeik, a japán fasiszták is a „tudományt” állították tömeggyilkosságaik szol­gálatába. A kutatások során nem­csak állatokon, hanem élő embere­ken is folytattak kísérleteket. Erre a célra külön fogházat rendeztek be 300—400 ember befogadására. Ka­­vasima vádlott elmondotta, hogy alakulatukban évente legalább 600, összesen mintegy 3000 ember halt meg a pestis-, tífusz-, paratifusz és más baktériumokkal történt fertőzés, valamint a mesterséges fagyaszta­­tások következtében. Kiderült to­vábbá, hogy a baktériumfegyvert többízben alkalmazták a Kína ellen folytatott háborúban: Nimbo város térségében 1940-ben, Csanda város környékén pedig 1941-ben. Ennek a két támadásnak a következtében a lakosság között pestisjárvány tört ki. Nisii vádlott elmondotta, hogy 1941-től kezdve, amikor a hitleri Németország megtámadta a Sz­ov­­jeuniót, a japán bakteriológiai ala­kulatok egyre inkább a szovjet ha­tár környékére helyezték át tevé­kenységüket, megfertőzték a határ­széli vizeket és előkészültek egy Szovjetunió elleni baktériumhábo­rúra. A japán militaristák ugyan a Szovjetuniót tekintették főellensé­güknek, de tömeggyilkos terveik nem csupán Kína és a Szovjetunió ellen irányultak. Jamada vádlott be­vallotta, hogy bár a baktériumfegy­vert elsősorban a Szovjetunió, a Mongol Népköztársaság és Kína el­len szándékozták alkalmazni, terv­be vették annak felhasználását az USA és Nagybritannia ellen is. Be­ismerte ezt az ügyész kérdésére Ka­­rasava vádlott is. Hogy minderre mégsem került sor, hogy a bakté­riumfegyver tömeges alkalmazása csak az állatias japán uralkodó­klikk eszeveszett tervezgetése m­a­­maradt, az egyedül és kizárólag a Szovjetuniónak, a Szovjet Hadse­regnek köszönhető, amely felszaba­dította Mandzsúriát, megsemmisí­tette a japán Kvantung-hadsereget és vele együtt a bakteriológiai ala­kulatokat is. Mint az európai had­színtéren , Távol-Keleten is a szo­cializmus országának fegyveres ereje mentette meg az emberiségét, a fasiszta töm­eggyilkosok vadálla­­tias tervétől. A bűnösöknek azonban csak egy része ült a vádlottak padján. A ja­pán fasiszták és militaristák egy tekintélyes csoportja m­a­ is Japán életének irányítói közé tartozik. •Hogy mást ne­ mondjunk: Hirohito császár, aki személyesen adta ki ,­a parancsot a bakteriológiai alakula­tok megszervezésére, vagyis, aki­nek jóváhagyásával készültek azok a tervek, amelyek Amerika ellen is irányultak — ugyanez a Hirohito az USA kegyelméből ma is trónján ül. A többiek is élvezik az USA kormányának legteljesebb bizalmát és támogatását. Japán teljhatalmú amerikai gauleiterjének, MacArthur­­nak, noha egy pillanatig sem állott szándékában a japán fasizmus és militarizmus felszámolása. Sőt el­lenkezőleg, éppen az ő védnöksége alatt szervezkednek újjá a fasiszta­­militarista erők. A japán rendőrség (amely, több, mint kétszerese a há­ború előttinek) az amerikai meg­szállók gépesített és tankalakulatai­val megerősítve folytatja terror­­hadjáratát a haladó népi mozgal­mak ellen. A japán nagytőkés kö­rök MacA­rthurra támaszkodva foly­tatják a kíméletlen kizsákmányo­lást. Megnyilvánult az amerikai támo­gatás a japán tömeggyilkosok irá­nyában is. Miközben a habarovszki per tartott, MacArthur főhadiszállá­sának hivatalos képviselője kijelen­tette, hogy a főhadiszállás kémiai osztálya „teljesen lenyomozta az ügyet”, és „semmit sem talált”, ami arra mutatna, hogy a japánok bak­tériumfegyvert alkalmaztak volna." Egészen természetes, hogy az ame­rikai imperialisták támogatják ja­pán elődeiket. Hiszen az amerikai monopolkapitalizmus hajszálponto­san ugyanazt tervezi a keletázsiai térségben, mint amit a japán — azzal az egy különbséggel, hogy amerikai csillagos lobogó alatt. S még a módszerekben sincs döntő különbség. Az amerikaiak ugyanúgy tömeggyilkos eszközökkel akarják megvívni a háborút, mint a japán fasiszták. És itt nemcsak az atom­fegyverre gondolunk! A Washington Post című amerikai lap még 1948 februárjában jelentette, hogy az amerikai főváros közvetlen közelé­ben baktériumfegyver-kísérleti állo­más van. Alig két évvel a második világháború befejezése után, 1947 őszén ennek az állomásnak lőteret jelöltek ki, hogy tapasztalatokat sze­rezhessenek a repülőgépről történő fertőzésekkel kapcsolatban. Forres­­tal, az USA hadügyminisztere, mi­előtt megbolondult, kijelentette: „Szükséges a baktériumfegyver te­rén végzett kutatások folytatása, hogy az USA a jövőben alkalmaz­hassa a baktériumfegyvert”. A habarovszki per tehát nem pusztán a japán háborús bűnösök bandája, a fasiszta rendszer e szü­löttei felett mondott ítéletet. Azok ellen a sötét erők ellen is irányult, amelyek újabb merényletekre készül­nek az emberiség ellen. Ez a per figyelmeztette a béke és a haladás híveit az egész világon: ,,Legyetek éberek! Az új háború gálád terveit meg kell hiúsítani.” Továbbmenőleg azonban a tiaba­­rovszki per derékban törte ketté azt az amerikai kísérletet, amely a Ja­pánnál való­ különbéke megkötésére irányul. A Wall Street­ urai — fü­tyülve a potsdami egyezményre és a Távolkeleti ..Bizottság határoza­taira — olyan békeszerződést sze­retnének ma kötni, amelyben sem a Szovjetunió, sem­ a­­Kínai Népköztár­saság­ nem szerepel, mint aláíró­ fél. Habarovszk után vajmi kevés esély van egy ilyen békeszerződésre. A per messzehangzóan hirdeti az egész világ számára, hogy mit kö­szönhet a békeszerető­ emberiség a Szovjetuniónak, amely megfékezte és térdre kényszerítette­­a japán mi­­litarizmust. Senki sem lehet meg­közelítőleg sem olyan jogos, hogy ítélkezzék a­­japán fasizmus felett és alakítsa a japán nép további sorsát, mint az az ország, amelynek had­ereje megmentette a világot Hiro­hito császár „bakteriológiai” fene­vadjaitól. Ennek az ismételt hang­­súlyozásával a habarovszki per újabb csapást mért az imperialisták távolkeleti­­terveire, az ítélet pedig, amely a Szovjetunióban kiszabható legszigorúbb büntetéssel,­25 évi ja­vító munkatáborral sújtotta a tö­­meggyilkosokat, újabb figyelmezte­tés az új háború szerzői és tervezői számára. És figyelmeztető a japán nép szá­mára is, hogy fokozza küzdelmét az amerikai háborús uszítók és japán cinkosaik ellen. A japán nép ugyan jól tudja, milyen sorsot szánnak neki a háborús uszítók. „Ha Japán kü­lönbékét köt — mondotta nemrégi­ben Nozaka elvtárs, a Japán KP. egyik vezetője —, nemzetközi viszá­lyokba fogják berántani, amelyek­ből csak szenvedés­­­árulna a japán népre.” S a­­ japán nép nem a­karja vállalni az ágyútöltelék szerepét. A Kommunista Párttal az élen, széles népi arcvonal áll szemben Mac­Arthur és Joshida japán miniszter­­elnök népellenes politikájával. Tud­ják,,, hogy ellenük küzdve, a békéért harcolnak. A militarista, fasiszta japán ural­kodó-klikk és az amerikai gyarma­tosítók ellen küzdő Japán P­ommu­­nista Párt egyre szélesebb tömeg­­befolyásra tesz szert. Következetes békeharcra és a dolgozók érdekei­nek rendíthetetlen védelmezése szerzi meg számára a tömegek tá­mogatását. Bár a Párt hosszú időn át illegalitásba volt szorítva és csak 1945-ben lépett a nép színe elé, erői mégis rohamosan növekednek. Ma már 150.000 tagja van és az 1949. évi országgyűlési választásokon ,több mint hárommillió szavazattal , megkilencszerezte korábbi képviselői­­ mandátumainak számát. A Párt be­­­­folyása növekszik a szakszerveze­­­­tekben is. MacArthurék és Joshidáék­­ minden terrorja sem tudta megaka­­­­dályozni, hogy a szakszervezetek, ne kommunista vezetőket válasszanak. A­ szakszervezeteken belül közös harc érleli a munkásosztály egysé­ges pártja megteremtésének feltéte­leit: a japán Szociáldemokrata Pár­ton belül egyre több és több hang követeli a kommunistákkal való egységet. Fejlődik a munkás-paraszt szövetség is: a haladó Földműves Párt közös politikai arcvonalat al­kot a Kommunista Párttal. A japán dolgozókat béke- és szabadságküz­delmükben fellelkesíti a kínai nép történelmi győzelme­­ a kínai MacArthurok és kínai Joshidák el­len. Qfánmtutkánk ! A stjúm­­atiká slámpák ! Munkaversennyel előre az első ötéves terv sikeréért! A sztálini műszak lelkesedésével kezdték meg az ötéves tervet ifjúmunkásaink A diadalmas sztálini műszak nem­csak szokatlanul magas százalékokban, jó műhelyátlagokban mutatkozott meg — emléke ott él az ifjúmunkások lel­kében, új győzelmekre, új eredmé­nyekre serkenti a fiatalokat. Névtelen, száz, százhúsz százalékos átlagmunkások egyetlen éjszaka több­­ezerszázalékos teljesítménnyel az élre kerültek. Gengeniczky, Bauer József, Nyéki most már úgy érzik: az ered­mény kötelez, nem eshetnek vissza. Gengeniczky János az ötéves terv első hónapjában meg akarja kétszerezni teljesítményét. — Jól szervezett munkával, ötletes újításokkal meg is valósítom ígérete­met — mondja. Nyéki Tibor, a Danuvia NV fiatal vasesztergályosa ezer-ezerháromszázas átlaggal dolgozik. — Alább már nem is adom — ígéri. A győriek változatlanul az élen ha­ladnak. Horváth Ede, a magyar ifjú­munkások büszkesége a sztálini mű­szak óta másfélezer százalékra teljesít. Jakab Sándor és Kék Zoltán, a másik két országos hírű győri esztergályos ifjúmunkás is szorosan a nyomában van. A budapesti I. számú Autójavító NV-nél is a sztálini műszak lendületé­vel folyik tovább a verseny. Több fia­tal szerelő ért el a héten ezer száza­lékon felüli eredményt. A diósgyőr, vasgyár nemesacél üze­mében a sztálini műszak után tűnt ki magas százalékával Cippercz Éva. A budapesti Láng-gyárban Rásó József fiatal sztahanovista öntő méltó ver­senytársra talált. Pluhár József öntő­tanuló ezerháromszáz százalékos tel­jesítményt ért el. A sztálini műszak tapasztalataival fokozza tovább teljesítményét a csepeli Papírgyár ifjúmunkása, Horváth Kató. A sztálini műszak­­alatt kipróbált egy­szerű újítása, amellyel néhány óra alatt megkétszerezte eredményét, fé­nyesen bevált. Az építőiparban dolgozó ifjúmunká­sok is nagy lendülettel folytatják a versenyt. — Ma már az ötéves tervért dolgo­zunk — mondja Benedek Pál kőmű­ves. — Ezért igyekszem teljesítmé­nyemet tovább emelni. Benedek Pál a sztálini műszak óta másfélezer százalékot teljesít. Kozma István és Kiss István napi teljesítmé­nye a kétezer-kétezerötszáz százalék körül mozog. , A budapesti Egyesült Izzóban a sztálini munkafelajánlások alatt emel­kedett ki nagyszerű eredményével Lucz János ifjúmunkás esztergályos. A sztálini műszak alatt elsajátította a gyorsvágást, ma már ezerhárom­­száz-ezernégyszáz százalékot teljesít. De sok ü­temben nőtt meg azoknak az ifjúmunkásoknak a száma, akik a sztálini műszak óta öt-tíz vagy húsz százalékkal emelték teljesítményüket és lassan, de biztosan haladnak a ma­gasabb teljesítmények felé. A Csonka­gépgyár, a MÁVAG hídműhely, m­oz­­donymű­hely, az Ikarus, az Istvántelki főműhely, a II. számú Autójavító nemzeti vállalat, a Ruggyanta, a Cse­peli Varrógép és Kerékpárműhely, a Láng­öntöde, a Hofherr-öntöde és sze­relde, az Orion, a MAVAUT-szerelő, a Varta akkumulátor, a Péti Nitrogén, a martfűi Cikla ifjúmunkásai közül mind többen és többen érik el a sztá­lini műszak óta a százötven, százhet­ven százalékos átlagot. Nagyon jó eredményeket mutatnak fel az iparos­tanulók. Gengeniczky, Godán, Pluhár példái bebizonyították, hogy a már százalékban dolgozó, másodéves ipa­rostanulók is képesek sztahanovista eredményeket elérni. Azóta a WM, a Csonka-gépgyár, a Ganz Hajógyár iparostanulói közül sokan emelkedtek fel a kétszáz-kétszázötven százalékra. A magyar fiatalok a legtöbb jelentős üzemben a sztálini műszak lelkesedé­sével és lendületével kezdték meg az ötéves terv nagy korszakát. Gyerekek ellen is harcolnak Titóék! Görög Fiatal levele börtön­ Jugoszláviából Ma már az egész világ előtt nyil­vánvaló, hogy Tito és cinkosai fa­siszta gyilkosok, hazaárulók, bör­tönőrök bandája, amely tűzzel-vas­­sal üldözi a szabadság, az emberi haladás, a béke híveit. Módszereik: hazugság, kémkedés, gyilkosság, erőszak. Szinte­­óráról órára újabb és újabb bizonyítékok kerülnek nap­világra kegyetlenkedéseikről, gaz­tetteikről. Néhány nappal ezelőtt levél érke­zett Magyarországra. ■ Jugoszláviá­ban fogvatartott görög fiatal írta itt élő honfitársának. A levél beszámol arról, hogyan gyalázták meg Titóék a menedékjogot, hogyan éltek vissza a­ jugoszláv területen élő görög fia­talok, gyerekek kiszolgáltatott hely­zetével. „Amíg nálatok, Magyarországon saját anyanyelveteken végezhetitek a gimnáziumot, írja a levél, addig Tito és Rankovics pribékjei elkerget­ték tanárainkat, szétzüllesztették ta­nulóköreinket.” Titóék először a tanulás lehetősé­gétől fosztották meg, azután kény­szermunkára akarták hurcolni a Ju­goszláviában élő görög fiatalokat. A gyerekeket különválasztották idő­sebb testvéreiktől. A kicsik kétség­­beesetten tiltakoztak, mire az UDBA emberei revolverrel támadtak a gye­rekekre s erőszakkal szállították el őket egy Belgrád melletti kolos­torba. Gondosan vigyáznak arra, hogy a görög fiatalok ne kaphassa­nak híreket a szabad világból, tilos rádiót hallgatniok, idegenekkel érintkezniök. „Bennünket, EPON-istákat nem tudtak megtörni, — írja a levél — mert valamennyien fiai vagy fivé­rei vagyunk a szabadsághősöknek, akik vérüket ontották a nép ügyé­ért. Sohasem leszünk hajlandók el­árulni a nép harcosainak kiontott vérét. Biztosíthatjuk, hogy mindig hívek maradunk legendás EPON- unkhoz, bármilyen körülmények közé kerülünk is." A görög fiatal levele rámutat Titóék aljasságára, de megmutatja azt is, hogy a jugoszláv nép hóhé­rai nem tudják megtörni a szabad­ság, a béke híveinek ellenállását.

Next