Szilágysági Szó, 1990. március-június (1. évfolyam, 9-26. szám)
1990-03-03 / 9. szám
Forradalmunk a történelem országútján Miután egy politikai berendezkedés konzervatívvá válik, erőszakkal igyekeznek fenntartani, meghosszabbítani létezését. Az erőszakkal szemben viszont a társadalom minden szintjén apró hatalom-ellenes gócok képződnek. Általában egymástól elszigetelve léteznek. Néha azonban kapcsolatba lépnek, keresik egymást, titkos és szükséges vérszerződéseket kötnek. Hallatják hangjukat, ha kell áldozatokat is hoznak a számukra szent ügy érdemben. Készülnek a nagy feladatra : a hatalom megbuktatására, majd átvételére, egy új hatalmi struktúra kiépítésére. Minden győztes hatalmas erővel fog forradalom hozzá tisztogatáshoz, a felgyűlt társaadalmi szemét sepréséhez. Legfőbb szempont : az új hatalom megerősítése. Minden új hatalmi berendezkedés törékeny, gyönge mint a koratavaszi bárány. Kímélni kell ! A nagy kérdés csak az,meddig ? Amíg megerősödik, amíg hatalmas, kemény fejű kos lesz belőle ? Akkor ki áll ellen erejének ? Az igazi demokrácia folyamat. Nem megszületik, hanem létrejön. A történelem országútján haladunk. Nem vagyunk egyedül. Körülöttünk, mellettünk mások is menetelnek. A cél azonos : bejutni Európába végre. Abba az Európába, amely nagyon rég vár bennünket. Eddig csak menekültjeinket, elűzöttjeinket fogadta be. Most népek millióit várja a közös házba.. Vigyázat ! Bezárnak minden kaput az olyanok előtt, akik hamis címkéket aggatnak homlokukra, akik hamis jelszavak alatt haladnak. Sok európai ország századok óta gyakorolja a demokráciát. Kialakultak a társadalmi együttélés normái, szabályai. Ezek alapja, legfontosabb tétele a türelmesség. Türelmesség a másik ember iránt. Ha az Európa-házban akarunk élni, lakni a következő évszázadban, nem szabad megbotránkoznunk azon, hogy a másik ember nem olyan szemű mint én, nem úgy beszél mint én, eltérőek a szokásai és népművészete. Két hónap telt el a decemberi forradalom óta. Az ország életében hatalmas erők láttak munkához, hogy behozzuk a lemaradást, hogy eltiporjuk a romlás bódító kúszónövényeit. Az emberi szíveket viszont nehéz átalakítani. Itt nincs import, nincs hosszúlejáratú kölcsön, gyors forradalmi átalakulás, nincs az emberi szív rejtekeiben fondorlatosan dolgozik a Gonosz, a világ nagy kiátkozottja. Ezt a Gonoszt érezzük néha, amint bekúszik az emberi kapcsolataink szövetébe, síkos nyelvével köpi a mérget, Hinti az ellentét magjait, amiből a gyűlölet csírázik. A Gonoszt kellene a XX. század végén itt nálunk keresztre feszíteni és nem a barátunkat, a szomszédunkat, a másképp beszélő, imádkozó embertársunkat. Ha ez sikerülne, nem kellene félnie Smaranda Knachenak,nyugodtan gyűjthetne csángó balladákat Kallós Zoltán Pusztinán, nem küldenének vissza bennünket Ázsiába, nem biztatnának éhségsztrájkra tanulókat tanulótársaik jogos követelése miatt. Forradalmunk a történelem országútján elindult. Senki ne próbálja elborlasztani a mellette és az előtte menőt. Lépjünk ritmusra, így erősek maradunk. Hisz a cél azonos : fészket rakni végre a közös és tágas Európaházba. FA/AK VS ISTVÁN Címzett: a goroszlói postás Fodor Anna goroszlói lakosként, nem csak a Szilágysági Szó, hanem más újságok előfizetőjeként jogos felháborodással panaszolta szerkesztőségi irodánkban a következőket : — 84 előfizetőt szervezett lapunknak, ám a goroszlóiak az újságokat nem kapják meg időben. Legutóbb a Szilágysági Szó február 17-i számát több mint egy hetes késéssel, 26-án kézbesítették az előfizetőknek, s akkor a február 24-i lapszámot sem kapták meg, talán azzal is várnak egy hetet ? — A lapkihordás goroszlói módja : az újságokat tartalmazó zsákokat a teherautóról lerakják az udvaron, ahol a postás lakik. A régi rendszerben is késett két-három napot a kézbesítés, most egy hétig kell várni, talán azért, mert a diktatúra híve a goroszlói postás ? Pedig az újságkihordásért kapja a fizetését. UTÓIRAT : A község polgármesterének javasoljuk : a munkáját nem teljesítő postás helyett helyben kaphatnak munkanélkülit, aki bizonyára dolgozni akar. efel DEMOKRATIKUS HETILAP A 3. oldalon MU N EL Y • Induljunk vándorútra avagy Benedek Elek Zilalon. • Víg Péter nem tud aludni. imai Biiiiiii I. év. 9. szám 1999. március 3. ára I lej A szerkesztőség címe : SZNIAGYLAGI SZÓ P ta I Decembrie Nt 7 1700 ZAI.All Február 21-én szerda délután a tanügyi kérdésekkel foglalkozó városi közgyűlésen Vida Gyula elnök úr bejelentette szándékunkat március 15.-i megünneplésére. Városi szervezetünk már készül az évfordulóra, kérjük, hogy a többi szervezetek is lehetőségeikhez mérten emlékezzenek meg a 142 évvel ezelőtti eseményekről. Február 24 és 25-én Sepsiszentgyörgyön tartották a III. országos küldöttértekezletet. A megyénkénti beszámolókból lassan összeállt 600.000-es tagságot számláló országos szövetségünk helyzetképe. Tagszervezetként csatlakozott hozzánk a MISZSZ (Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége) és a Romániai Magyar Kisgazda Párt. A továbbiakban a küldöttgyűlés munkabizottságokra oszlott. A szer . RMDSZ HÍREK) vezeti szabályzat szövegező bizottság vállalta a szabályzat kidolgozását és a szervezet pénzügyi rendszerének felállítását. Tovább folytatja munkálatait a programelőkészítő bizottság, eredményeit a sajtóban közli majd és várja a hozzászólásokat. A kongresszusig működő ideiglenes országos intéző bizottság tagjait is megválasztották. Az elnökség : Domokos Géza, Verestóy Attila, Folticska Ferenc, Formánek Ferenc, Balázs Sándor, Borbély Zsolt Attila, Antal István, Béres András, Nagy Béla, Sylvester Lajos, Zólya László. Az ideiglenes intéző bizottság az elnökségben nem képviselt megyék elnökeiből áll, a titkárság tagjai : Bi JO S LÁSZLÓ Folytatása a 2. oldalon Szentendrei Nem tagadjuk : lámpalázzal léptünk a szentendrei NEV-állomás peronjára az elmúlt pénteken. Hármunk közül Moldovanban, az NSZIT-nek a titkára valamint Horváth Florin, ugyancsak az államhatalom megyei szerve végrehajtó bizottságának tagja kíséretében alulirató, tolmácsi küldetésben — még soha nem járt egyikünk sem Budapesten. Nem a magyar főváros, Szentendre volt utunk hanem végcélja. A lámpaláz hamar elmúlt, s megszűnt a szorongás az ismerős arcok viszontláttán. Az év elején szentendrei küldöttség járt Romániában, többek között Zilahon is, hogy testvérvárosi kapcsolatot létesítsenek. Négy erdélyi város volt a jelölt, de Zilahnak Tőkés László a szószólója, közölte Krajcsovics Istvánná tanácselnökképpen Kézdivásárhely és a Meszes alatti város mellett döntött Szentendre Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága február 20-án tanulságok Február 23-án a zilahi küldöttség átvette a szenendreiek határoztatát igazoló szándéklevelet, s ennek kézbesítése után, pontosabban március 13-án Szentendrén hivatalosan megkötik és aláírják a testvérvárosi kapcsolatot „jogerőre" emelő egyezményt, okmányt. Feledhetetlen élményt és követendő tanulságot jelentett mindannyiunknak, amikor a városi tanács dísztermében Szentendre kék-sárga zászlója mellett viszontláttuk a hazára emlékeztető trikolórt. Hogyan került oda ? Erre ad választ dr. Xantus Judit szilágysági élményeiből közölt tallózónk. Lekötelező, figyelmes vendégszeretet övezte a zilahi küldöttséget ottlétekor. Annyit említek meg ezzel kapcsolatban, hogy péntek dél volt, s következett a szabad baj, a hétvégi program szomEt pedig úgy hallottuk, sok munkával jár, mert a szomszédok sem fonják kolbászból a kerítést. Bizonyára a velünk foglalkozók anyagilag is veszítettek, ám a fontosabb az, hogy miattunk távol maradtak családjuktól. Helyette a magyaros vendégszeretetet élveztük Pilisszentlászló lében, a zilahi Meszesre közeli emlékeztető szelíd erdőben, annak is a Kisrigó nevezetű éttermében. (Milyen kicsi a világ , majdnem nem tehettem eleget kötelességemnek : két zilahi, volt autóbuszsofőr , Orosz és Fazekas gyermekei kérdeztek itthoni újdonságokról). Szombaton délután is miattunk hiányoztak az apák a családi házból. Forrai Sándor, a Hazafias Választási Koalíció titkára és Maholányi Pál vitték magukkal, hogy megtekintsük a visegrádi várat, valamint Esztergomot, ahonnan részben kivonultak a „távárisok", s ott értettük meg, mit jelentett volna a megépülő nagymarosi erőmű. . Késő este pedig családi otthonukban tették még kellemesebbé számunkra a hétvégét. Forrai Sándor úr jóvoltából vasárnap délelőtt felkerestük a Művelődési Központot, ahol a Kodály tanítványról, Vujisits Tihamérról elnevezett zeneiskola ifjúsági karának műsorát fúvós-zenehallgattuk meg. A város helytörténetét kiválóan ismerő vendéglátónkkal, és kísérőnkkel keresztülkasul jártuk a külföldiektől már népes és a segesvárinál is hangulatosabb városközpont girbe-görbe, kanyargó, szűk utcáit ; ámultunk kapukon, boltíveken, tornyokon ; gyönyörködve a napfényes vasárnap nyújtotta színek fények, árnyak történelmet idéző hangulatában ; nem tud- FEJÉR LÁSZLÓ folytatása a 2. oldalon Szentendrei műemlék A tegnap is nap volt, az emberek tízezrei zarándokoltak Lupényba autóbuszokkal, teherautókkal, mindenki úgy ment, ahogy tudott. Már nem is tudom, miért haragudtam meg már a reggeli órákban, de mérges voltam, amikor a dilzsai bánya adminisztrációs épületéből a kapu felé tartottam. Arra lettem figyelmes, hogy a kapu előtt hárman vagy négyen részegen óbégatnak, hogy ők be akarnak menni a bányához, azaz az irodákba, hogy igazságot tegyenek. Olyan emberek voltak, akik nem becsülték meg magukat, és így kikerültek a munkából. Szegény kapus hadakozott velük, többen nézték, élvezték a dolgokat, de nem szóltak közbe. A rendzavarókat még egy Pintea Vasile nevű nyugdíjas segédbányász is tüzelte.Gondolhatni, hogy milyen munkaerő volt, ha egész életében nem tudott bányásszá válni. Egy új ember a bányánál 2—3 év alatt elnyeri a bányász státust, ha igyekvő, és helyén van a szíve, feje. Pintea tüzelte a bandát: — Te — mondta az egyiknek —, ha nem enged be a kapus, törjétek össze a parkolóban a főnökök autóit ! Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy olyan emberek is vannak, akik a zavarkeltéssel akarnak érvényesülni. Jó, a rendzavarok törték össze az autókat, nem épen maradtak, az embereket pedig útnak indítottam szép szóval hazafelé. Nemsokára nem is tudták, hogy köszönjék meg, meg lehet érteni, hogy miért. .. Az autóm a parkolóban volt, hamar akadt még két útitársam, s irány : Lupény ! Az úton autóbuszok, mindenféle járművek s minden irányból, a végcél : Lupény. Az utcákon emberek, a kiraki jelszavak és a „Grande“képei sehol, én sem láttam, amelyik még azt előző nap, ahogy mondták, lánccal volt felkötve egy lámpaoszlopra. Az autómat Lupény alsó felében (akkor még megvolt az alsó kolónia, talán „80 ház“-nak hívták, ma már teljesen a földdel egyenlőre letarolva), egy félreeső utcában parkolva hagytam. S onnan a bánya felé letrek, tízezrek, hányan ?. Ezt nem lehet megállapítani. Emberek ember mellett. Mindenki hangosan beszél. Mindenki valamit akar. Egyik azt mondja, hogy hiába, eldöntött dolog : a bányászok csak 55 éves korukban Folytatása a 4. oldalon Zsil völgyéből jötték. •• LÁSZLÓ KÁROLY ERVIN riportsorozata (f.)