Szilágysági Szó, 1990. július-december (1. évfolyam, 27-52. szám)

1990-07-06 / 27. szám

I­rvMyan, 27. szám 1*90. /útitis «. ________________ára 1 lej llúziók nélkül a Parlament első hónapjától Hosszú évtizedekig tartó dik­tatúra után, 19­90. május 20-án demokratikus elvek alapján meg­választottuk az ország parlament­jét. Alkotmány hiányában a vá­lasztási törvény úgy rendelkezett, hogy a parlament két­kamarás rendszer szerint működjék, vagy­is Szenátusból és Képviselőház­­b­ól tevődjék össze. A választásokon a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nagy politikai és erkölcsi győ­zelmet ért el, 41 magyar szenátor és képviselő került be a Parla­mentbe. A magyar szenátorok és képviselők első sepsiszentgyör­gyi találkozóján már meggyőződ­tem róla, hogy erkölcsileg letídtie­­tetten, szakmailag kiváló, a ma­gyarság és a demokrácia ügye mellett elkötelezett emberek fog­ják képviselni nemzetiségünk szent ügyét a Parlamentben - Szenátusi és képviselőházi tár­saimmal együtt tudatában va­gyunk, hogy nem hivatalt, hanem szolgálatot vállaltunk a romániai magyarság megmaradásáért és jövőjéért. Felelősségünk tudatá­ban egy kicsit szorongó lélekkel indultunk el a parlamenti élet felé. Az első benyomásaink nem voltak szívderítőnk, a Parlament érőn­lete előtt a rendfenntartó e­­rők farkasszemet néztek a tünte­tő tömeggel. Aggodalmaink el­múltak, amikor érzékeltük, hogy a tüntetők ellenszenve nem képviselők ellen irányul. A kö­­­vetkező napok tevékenységére rányomta bélyegét a június­­ Tis 15-i tragikus eseménysor, amely­nek két képviselőtársunk is szen­vedő alanya volt. Kialakult az a furcsa helyzet, hogy a Parlament üléstermében a képviselők meg­kezdték a demokratikus jogin­tézmények kialakítását, s ugyan­akkor az utcákon a rendfenntar­tó erők tehetetlensége miatt, a törvénytelenül cselekvő bányá­szok védtelen és ártatlan embe­reket kínoztak meg és molesztál­tak a stabilitás ürügyén. A parlamenti munka első sza­­kaszában megszerveződtek a po­litikai pártok és formációkból ál­ló csoportok (funkciók), ame­lyekre jelentős feladatok hárultak, hiszen szóvivői tesznek a pártok­nak a parlamenti vitákban. Több napi szenvedélyes vita alan a Parlament mindkét háza megvá­­­lasztotta a tisztségviselőket és elfogadta a házszabályokat, a­­melyek részletesen szabályozzák a Szen­átus és Képvisel­őtiá­z m­ű­­ködését és tagjainak jogállását. .túpius 30-árra a Képviselőt­­áz és a Szsmátus tagjai az új román állameltnök, Ion Iliescu úr beik­tatására, ünnepi ülésre ültek ös­­­sze a Román Athenaeum termé­ben A ide­ni erők ünnepi hangu­latban, állva hallgatták végig a hűségeskü szövegét. Az ezt kö­vető elnöki beszéd megpróbálta felvázolni a­­ mai romániai társa­dalmat érdeklő kérdéseket és a jövőbeni elképzeléseket. A be­széd ször­ese sajnos a régi stílus­ra emlékeztető kifejezéseket is tartalmazott és kínosan sok «<J&1 sarutért a június 13—3­5-i esemé­nyek megmagyarázására és külö­nösen a foganatosított intézk­edé­­sek igazolására. A Jú­nius Ü11-én, a szenátorok ,­­képviselők újra összegyűltek az Athenaeum impozáns épületében, hogy­­ meghallgassák Pellé Román úr, kormányalakítással megnú­­zott miniszterelnök programbe­szédét. A beszéd elég hosszú volt, nagyrészt gazdasági kérdé­sekkel foglalkozott, és csak na­gyon kevés teret szentelt a tár­sadalmunkat­­ ér­intő, más, alap­vető kérdéseknek. Voltak olyan kérdések, amiket még meg sem említett, úgy látszik, már indu­láskor jelentékteleneknek tartja Példaként megemlítem ■ — a nemzeti kisebbségek egyé­ni és kollektív jogainak, intéz­ményeinek szavatolását; — a falusi milliók életfeltéte­leit érintő földkérdés megoldását! — az új kormány álláspontját a Varsói Szerződéssel és a Köl­csönös Gazdasági Segélynyújtási Tanáccsal (KOST} kapcsolati»*« és más hasonló közérdeklődés?*­­számottartó kérdést. A program­­beszéd után ismertette korona urának névsorát és szervezet? felépítését, annak radikális átala­kításokat irányon«*­ elő. Csütör­tök­ délután ker­ült sor a kormány tagjainak titkos szavazással tüs­tént jóváhagyására. Az eljárás­nak szépséghibái is voltak a de­mokrácia rovására, mert a parla­menti szokásoktól eltérően elő­ször meg kellett volna vitatni a kormány programját, és utána dönteni a kormány összetételé­ről. Ez fordítva történt, arra hi­vatkozva, hogy az országnak sür­gősen törvényesen megválasztott kormányra van szüksége, és így a program feletti vita a jövő he­tekre halasztódott el. A Parla­ment légkörére nyomasztólag ha­tott egyes képviselők­­ nagyatrelle­­nes kirohanása. I­­z­la­via­ és N­ Oancea urak, az Erdélyi Romá­nok Nemzeti Egységpártja részé­ről felnagyítva a Csíkszeredai rendőrkapitányságon történt in­cidenst, arra akarták felhasznál­­ni, hogy a többi képviselőt meg­győzzék arról, hogy a magyar ki­sebbség a vegyes lakosságú te­rületeken meg akarja létemlí­­teni a többséget. Ezzel kapcso­­­latosan, fel­használva a sajtó ál­tal biztosítói lehetőségeket, fel i­vvni a­z an­agysá­gi magyarságot, hogy határolja el magát minden szédatőségies mrnkr iír»m­iltilőfl, tartsa tiszteletben érvényeinket, és ne adjon alkalmat provoká­­ciókra. Mi egyéni és kollektiv jogainkat és az azokat szavatoló ■ demokratikus jogtorézané«­veket törvényes úton akarjuk kivívni és meg vagyunk győződve arról, hogy ügy­ünk igazságos és győzni fog. Biztattak megválasztott képvi­­seltnkben, akik minden áldoza­tot meg fognak hozni a romániai­­ magyarság ének­kein­ek­ért. Kérem válaszlóimíft, védelmé­hogy séreünkikfcet tód i ríjanak az ft MOSZ szervezetcéhez, személ­ye­­sem hozzám­, minden pénteken dé­lelőtt a zilahi székházunkban eu­­iasítoni rendel­kezésére állók. Teleforaon iv közvettenni fordul­hatnak hozzám ff9 ®/T452T haialeu Siásstofci­. Ugyanakkor péntek déliatán Szil­ig«> somlyón. KBgkrxteé­­gy«k székházában szinten a vá­lasztóim rendelkezésére áll tél. Minden szilágyság! magyart kérek, luygy rtugliTi»«, mert nagy szükségünk «an «emzetise­­gü­nk szolidaritására és kiállása­­­ ra «egválasztoat képviselői «sel­­­lett, a s parlame­ntben együttiS hosszú és idegölő harc előtt ál­lunk .11>­ OYttA, az ItMDlSy, i»c.m­ elnöke, parlamenti képviselő F­elhívás Meg elevenen él bennünk a több évtizedes «és ai­MMHoritó diktatúra fájó esti léke. Ennél is előbb azonban az örömnek és szabadságnak az a harcban megpróbált élménye, mely Románia népét a decemberi változások idején egyesítette. Elérkezettnek látszott a társadalmi megújulás és nemzeti megbékélés ideje. Közös hitük összekapcsolta a kereszténye­ket, minden jóakaratú és békeszerető ember jobb jövőt re­mélt, megnyílt a szabadság, a jog és a demokrácia útja. Ro­mániára figyelt a világ, és támogatta, segítségére­ sietett har­cában és szükségében. A romániai magyarság kezdettől fogva, szívvel-lélekkel a forradalmi átalakulások ügye mellett állott. Együtt haj­tott a többségi román nemzettel. A nemzeti megbékélés hí­veként egy szabad és demokratikus társadalomban remélte megvsiltathatónak tényleges egyenjogúságát, biztosítható­nak alapvető jogait, nemzeti fennmaradását, identitását. A közös hazában jogot és szabadságot remélt többségnek és kisebbségnek egyará­rt. Az alig bontakozó romániai demokrácia lu­vei­vel együtt a hazai magyarságnak is keserűen csalódnia kellett az u­­tóbbi hónapokban. A múlt kísérteties visszatérése véget ve­tett a nemzeti megbékélés ígéretes folyamatának. A de­mokrácia­­ ellenségei nemzeti gyűlöletet szítottak, s szégyen­­telen manipulációk sorozatával társadalmi közéle­dségnek kiáltották ki a magyarokat. Temesvár szék­éinél Marosvá­sárhelyen tiporták sárba. Más síkon bár, ugyanez folytató­dott június közepén Bukarestben. A xenopháb magyarellenesség lényegében nem más, mint a diktatúra kihívása a demokrácia ellen, hiszen nem létez­het igazi demokrácia ott, ahol a többség elve alapján bár­mely társadalmi vagy nemzeti kisebbséget megfosztanak jogaitól. A demokrácia egy és oszthatatlan. Mindenkié* A magyaroké is. A képviselőház június 18-i ülését figyelemmel kísérve, megdöbbenéssel tapasztalhattuk az ott is uralkodó, tömény magyarellenes közhangulatot. A sokszori tapsnak akár Ceau­­sescu is ő j­ üflustne, hiszen „vetése*“ nem veszett kárba. A gyűlöletre uszító sajtó szintén elégedett lehet.­­ Mit is szól­hatott volna már ehhez a többször is elnémított Domokos Géza, vagy a szintén meg nem hallgatott SteSes Géza, az iitMííí»­­ vezetői ! Mint megbékélést hirdető keresztény és hazáját szerető romániai magyar demokrata, telei­vással for­­­dulok — demokratikus érzelm­,ó román testvéreimhez, azok­hoz a rom­­ánokhoz, akiket közös ellenségeinknek fém­y­ezetlenük, valamint tanán testvérgyházatokhoz, sikerült hogy közös erővel vessünk véget a gyűlöletnek és a széthúzásnak, «e hátráljunk meg a félrevezetések, provokációk és megfé­­rendítések elől. f«>gjunk_öss­se a viszályt és erőszakot szító antidemokratikus erők elle«! Felhívjam korm­ányzatunkat és a d«k)­ politikai erőket, hogy nyíltan és egystem­ttűen foglaljanak állást az­ ország­ban uralkodó, antiszemitizmusra emlékeztető magyarelle­nes­ség el­le­n, és zengjenek meg máskén­t a nemzeti és társa­dalmi megszt­élés érdekében,­­egy olyan — igaza — de­mokrácia érdekében, melynek áldásaiban egész országunk népe kivétel nélkül­i suftxízálaf, Közös fítekvétetekben ve­­eéje ájon mindannyiunkat az í­kí szakmentes­ség, a tündém, a dialógus, a kölcsönös m­­egér­tés, a krisztusi szeretet szel­ ÍV», június Só, S’OKKS LÁSZLÓ püspök az ItíWUSy, tisztelet­beli elnöke Kémt­ri véndíükoV Kicsengettek...­ ­Hosszan­, ünnepélyesen szólt a csengő az «skod­áktta«. Ismét befejeződött í*g» iskolai év s a tanulók egy részének elkezdődött az üdítő, pihenésre és erőgyűj­tésre alkalmas vakáció; más­­részének meg „szigorú­­ vizs­gák«* kell a­lkalm­asak-e l»r­ gm­éret tetejük: tanulmányai­k folytatására ; majd nekik is ki­jár a megérdemelt vakációzás. Tehát munkát meg pihenéul és nem búcsúzást, nem elérzéke­­nyülést, hanem újabb célok e­­lérésért­ való felhívást jelent a — a kicsengetés. Gaudeajnus — vjgadjwjjk I Ezt üzenik Kewecí ®­in. Vigadjunk, reménykedjünk, hogy egyre szsebi», értelmesebb in­yőnek nézzünk elől­e. A diá­ké­nekek andalító hangulatában ott rejtőzködik egyfajta szoron­gás is a jövőtől. Vajon álma­ink, vágyaink valóra válnak-e , láthan­gzik a búcsúb­eszéd. El­­szar­atják és k­éneklik a Szi­­lágyság halhatatlan költőgéni­­uszának, Ady Endrének Ü­zenet egykori iskolámba című versét. Valamennyi tanár a bála virá­gait kapja. Majd létesen dúl­ aj­kukon : Tavasz volt és kis fa­lunkban kinyitói M piros ró­zsa ... című diákdal. Mit kívánunk ezeknek a ta­nulóknak további éten­djukön batyustefotia ? Bárbos­a vezérli is őket a Sors és kitartó, bizako­dó akaraterejük, tanulják és járják «uardek­ter az «gaz! de­mokrácia iskoláját i IM.A« MAItti«', tagam# A választások után fáradtan és lélegzetvisszafojtva figye­ltk­ képvise­lőink paarla­­menti m­­unkáját. Keserű­ száj­­­ízzel bariyáltuk a magyarelle­nes ki­rohan­ásokat, — lassan megszokjuk őket, «r hiányoz­nának. „A kisebbségel­­lenes mozgalm­ak, rendszeres saj­tótámadások és tiasónszek­e­­naü parlamenti felszólalások ük­iá** mélyreható befolyást gya­ JOZSA i . VI/IV Folytatás a 2, «Idái««

Next