Szilágyság, 1993. július-december (3. évfolyam, 20-46. szám)
1993-07-02 / 20. szám
A megyei RMDSZ lapja Kiadja a Tulipán Kft 1991. július 2. 21*. számára ISO lej Nem áll szándékomban tovább nyújtani a kémen Aranyos legelő ügyét de úgy érzem, kötelességem tudósítani az olvasót (és a hivatalosságokat is — remélem ők is olvassák lapunkat) erről mindaddig, amíg nemcsak szerződések, iratok vélemények szintjén, hanem ténylegesen, a valóságban is rendeződik a két falu közötti nézeteltérés Az ügy teljes jogi lezárásáig álljanak itt újabb fejlemények: Június 14 -én, hétfőn, kiszállt a faluba a megye vezetősége: leontin Baden prefektus úr, Stefanescu Mihai, a Megyei Tanács Állandó Bizottságának tagja, velük volt Kossu Valér úr is, a Kataszteri Hivatal igazgatója Szoboszlai Attila polgármester az ügy iratait, a megye vezetősége pedig a kataszteri térképet teregette ki az asztalra. Végül is mindenki elismerte, hogy a kérdéses terület Kémeré. A kataszteri térképről az is kiderült, hogy az a terület, amit Alsókaznacs lakossága vitat, tulajdonképpen Kárásztelek határához tartozik. Hogy miért mégis Kémer határára vetettek szemet, örök titok marad számomra. Esetleg folytatás a 2. oldalon miai KÉMEK úgy gondolkodtak, mint egyesek a megyei Tanácstól, akik véleménye szerint túl nagy a kémeri határ és túl kicsi az onnan 18 km-re fekvő alsókaznarsi (az sem számít, hogy a két helység között még van két falu). A polgármester bebizonyította (?!), hogy a kémesi háziállatok száma szerint, a falu nem tudja nélkülözni a legelőt. $tefanescu úr kérésére, hogy azért juttassanak valamit a kaznacsiaknak, csak egy lehetett a válasz: erről csak a másnapi tanácsülés dönthet. Másnap, kedden, ezt megszavazták. Beleegyeztek , ha legelő bérbeadásába Szerdán kijött a Kataszteri Hivatal két mérnöke és az ippi polgármester, és kimérték a területet, amely végül is 12 ha lett; meghúzták a két terület határaként a barázdát. Utána Ippra mentek, megírták és lepecsételték a szerződést, amely szerint Reiner 1 évre bérbead Ipp községnek 12 ha legelőt 50.000 lejes évi bérleti díj fejében, (azaz szinte ingyen). Úgy gondolták, ez mindenki számára megoldás. Igen ám, de vasárnap (június 20.án) a kaznacsiak kivonultak a legelőre, megfenyegették pásztorokat, hogy a kútba dobaják őket, a polgármesternek pedig eltörik a lábát stb (azóta sem mer ippon az apósa háza előtt parkolni a kocsijával). Hétfőn a kémeri pásztorok nem mertek kimenni a legelőre. Alsókaznacs lakosai semre sem méltatják a figyekés község közötti szerződést, továbbra is ott legeltetnek, ahol akarnak akár a búzatáblában is. Ki teremthet itt rendet? Tessék...? Hogy rendőr? Hát igen, úgy tudom van a faluban. Ki is ment a hely- J. L. IV. TORDASZENTLÁSZLÓI KÓRUSTALÁLKOZÓ Idén 25 énekkar vett részt a hagyományos tordaszentlászlói kórustalálkozón. Sok élményszámba menő produkciót hallhattak az érdeklődők, ugyanakkor sok stagnáló énekkart is, akik a tavalyi és tavalyelőtti találkozón is ugyanígy, ugyanezekkel az énekkari számokkal szerepeltek (remélhetőleg) ugyanígy fognak jövőre is. Esetükben nem is az előrelépés a fontos, hanem megmaradás, az együvétarto azás tudatosítása Egyáltalán nincs erdélyi magyar közösségünk, közművelődésünk abban a helyzetben, hogy bármilyen együttes produkcióját is elmarasztaljuk, sőt minden együttes, közösség bíztatást érdemel, valahogyan erősíteni kell önbizalmukat, kitartásra, munkára ösztönözni őket. E szomorú valóság akkor válik még nyilvánvalóbbá, ha szétnézünk kissé a kalotaszegiek házatáján. ..letérünk az országútról, és benézünk Magyargyerőmonostorra, Magyarvalkóra, Kalotaszentkirályra, Ketesdre, Farnasra, Váralmásra, Báborra, és még sorolhatnók az egyre inkább elöregedő, lélekszámban egyre fogyatkozó református anyaszentegyházakat. A gyönyörű árpádkori monostoroknak, vártemplomoknak épült, minden kövével keresztény emberi sorsok információit hordozó szénhelyeink egyre erőtlenednek, fakulnak. Avagy Kós Károly által összegyűjtött és közkinccsé, tett hatalmas kalotaszegi kulturális örökség lassan most csak az Egyesült Európát fogja gazdagítani, nem az ősök örököseit, önpusztító nemzet a magyar, és találékony. Az önpusztításnak is, akárcsak a díszítő művészeteknek, technikának, tudományágaknak. A finom árnyalatait fedezi fel és egyre tökéletesíti. Kalotaszegen azévszázados egykézés a rátartiság, a minden áron minél nagyobb földterület szerzés, hogy „ki az első legény, ki az első leány / leggazdagabb a faluban” divatja mostanira meghozta szomorú eredményét: bedeszkázott ablakú házak (paloták), begyepesedett udvarok, üres (edő) templomok, elárvult szószékek és parókiák, néma iskolaudvarok, üres tantermek, 1-2 konfirmandus, gazda nélkül maradt szántók, erdők, kaszálók és megannyi jele az elmúlásnak Pedig, de szép magyargyerőmonostori tempalom, a várfallal, a beépített őskeresztyén és pogánykorból származó dombot műveivel, parókiája, a partikulusa, a régi sírkövek, a kopjafák, az ősök mindenütt jelen levő nyoma, emlékezetük. És milyen szép az 12R1-ben épült magyar valkói templomerőd. Minden köve történelmi emlékeket idéz, megnyert és elveszített csatákat, találdozást, reformációt, festett mennyezetet, milleniumi óraszerkezetet, magyar művelődéstörténetet, (Jékely Zoltán regényt írt itt a papilakon) és román-magyar hagyományos együttélést. Magyarvalkón, évszázadok kétnyelvűek az emberek. óta Együtt éltek, építettek, harcoltak, egymást menekítették a könyörtelen történelemben. Tordaszentlászlón (is) kevés volt a fiatal. Hol vannak a holnap erdélyi magyar kult- GASPAR ATTILA 1992. június 2* folytatás a 2. oldalon 1>8. július 2.-án született Nagysomkton és ]!)7»i október 27.-én halt meg SZILÁGYI DOMOKOS erdélyi magyar költő. Most lenne 5» éves. Alig 38 évesen vetett véget életének. (HARMINCKÉT SOR A BOLDOGSÁGRÓL) Buldog jövő! — gondoltaink — e már, feleim, arra, hogy mit is jelenthet, mit jelent ez? — Mindig csak az álló jelenhez mérünk, és hát képzelünk JOBBAT (s még azt is lemondón! — : „hisz rosszabb úgysem lehet!“ —) — — igényeink, sajnos, csak a VALÓ szerint alakulnak-----------a sose rest agy máris, lám, kétkedni kezd. Ide hat, aki volt már boldog! hadd lám, mennyi ideig tartott? egy órát? egy napot? hetet? kibírt-e ugyan éveket? Igen: KIBÍRT? — mert idegek, rághatatlanok kellenek ehhez is, mint a szenvedéshez! hogy bele ne rokkanj, hogy élhess! s teherbírást — mert hát teher ez is, és CSAK cipelni kell, ha jólesik is. — Mielőtt fölhúznók hát azt a jövőt, hagyjunk egy csöpp időt, gyarlók, mi, amely alatt meg tudjuk szokni, edző-kúrát, átmenetet — bizony, edződni, emberek, edződnünk kell még ehhez is! (mivelhogy nincs rózsa tövis nélkül). — S ki nektek most így ír — mert épp akadt fölös papírja — hiszi, hogy majd ezt is kibírja az ember — mert sokat kibír. SZILÁGYI DOMOKOS Történelemszemléletünkről egy évforduló kapcsán Négyszázhatvan évvel ezelőtt született Báthori István, (1533) —1586), az erdélyi fejedelemség választott vezetője és Lengyelország nagyhírű Krakkóban történt nem királya. rég, mesélte valaki, hogy a rosszul parkolt kirándulóbusz súlyos pénzbírságát megenyhítette az a tény, hogy a rendőrt ,.figyelmeztették“ Szilágysomlyóra, a város kiemelkedő személyiségére, Stephanius Báthorira. Vajon mennyit tudunk mi róla, tetteiről, szellemi örökségéről? És ha nem felejtettük el, úgy akkor, hogyan nemkértünk vele kapcsolatban, áz Ialában történelmi múltunk felderítésével kapcsolatban? A sok hamis beállítás után, nagyjaink utóélete, ma és méginkább holnap, beépül e életszemléletünkbe? Tudunk -e mentesek lenni az egyoldalúságtól, a vonalasságtól? Szilágy Somlyón, szeptemberben. A Báthori-tudományos ülésszak és az emléktábla avatása, reményeink szerint, (a Báthori István Alapítvány) a legtöbb kérdésre választ ad majd. Ez a pár sor nem pótolja Önök búvárkodását a Báthori Istvánnal kapcsolatos irodalomban, történelmi írásokban. Csupán néhány gondolatot próbál, újból a „mélyvízbe“ dobni, hogy gondolkozzunk el róluk, talán segít valamelyest megérteni a mai „történelmi, de zűrzavaros időket“. Rúthont hosszú időn keresztül foglalkoztatta az ifjak nevelése, egy erdélyi főiskola felállítása Unokaöccsének, Zsigmondinak a pallérozását komolyan vette,elkészíttette a későbbi fejedelmet. A rendelt órában a fejedelemhez és az udvarhoz menjen, az fejedelmet, a tanúságra (azaz tanulságra!) avagy a szentségek hajlására... és az udvarban szorgalmatosan meglásson mindent“, írja egyik levelében. Másutt előírta, hogy az ifjú halljon idegen országokról, hadi dolgokról (a középkorban vagyunk!) és a vitézkedésről „. A király elvárta, hogy az ifjú közelében olyanok legyenek, akik látott, hallott, tudós és sokat tapasztalt emberek volnának, kiknek erkölcsi szava, cselekedete, magatartása minden, jó erkölcsre, tudományra és külső dolgokra való okosságra óránként való példa lenne “. Ha arra gondolok, hogy mit hoz a jövő számunkra, évtizedek múlva, vajon „lefordítva“ az ezredforduló kihívásaira népünkkel, nemzetiségünkkel szemben, úgy minden ferdítés és erőszakos párhuzamosság nélkül hozzánk is szólnak „intelmei“. A kolozsvári akadémia felállítása, gazdag könyvtárának felállítása (saját költségén), elsősorban, szellemi örökségének maradandó értékei, kivételes politikai felkészültsége, padovai tanulmányai, többnyelvűsége (jól beszélt latinul, németül — írja Pierre Lescalpier 1574-ben, mikor fogadta őt Gyulafehérvárott) és egész személyisége a középkori Erdély és Lengyelország kimagasló uralkodói közé emelték Igaz a fenti megállapítás még akkor is, ha magatartásának, intézkedéseinek nem mindig csak pozitív töltésük volt, hanem károsak is lehettek, mint például a fiatal protestáns tanok elterjedésére, megkapaszkodásra, meggyökerezésére nézve. De az elmondottakhoz még az önálló Erdély hozzátennénk megerősítését célzó törekvéseit, a Habsburgokkal szembeni kiállását (János Zsigmond korai halála után vagyunk!) úgy bátran mondhatjuk, hogy 1571 és 1586 között jó kezekben volt népünk sorsa. Nem feledkezett el „Erdélyországról“ lengyel királyi minőségében sem. Erről tanúskodnak gondoskodó, féltő levelei a Diétához és a család tagjaihoz, illetve más erdélyi megbízottakhoz. Szilágysomlyó iskolaváros volt és ma is az. Báthori István szellemi öröksége, reméljük beépül a város és a megye lakóinak életvitelébe mindennapjaiba. Végső soron é* a miénk Ne hagyjuk veszendőbe menni! Kérjük, hogy segítsenek céljaink valóraváltásában. Szilágysomlyó : 1993. június 20.-án. JÓI KITS ATTILA