Szilágyság, 2019. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

2019-03-22 / 11. szám

Közéleti és közművelődési hetilap • 2019. március 22. • XXX. évfolyam 11. szám • Ára: 2 lej, előfizetőknek: 1,7 lej A nemzet megmaradása csak összefogással, akarattal válhat valóra Harangszóval, elcsendesedéssel, főhajtással kezdődött az ünnepi megemlékezés a zilahi reformá­tus belvárosi templomkertben március 15-én délután, ahol több generáció, fiatal és idős vett részt, hogy méltó módon emlékez­zenek meg az 1848-49-es forra­dalomra, a szabadságharcban elesett hősökre. A szózat eléneklése után Püsök Sán­dor Csaba lelkipásztor hirdetett igét, s kihangsúlyozta az 1848. március 15-i esemény fontosságát, mondván, még Petőfi Sándor is bejegyezte ezt a jelentős napot a naplójába, írván: „Ma született a magyar szabadság!” Ez a nap nagy öröm volt 171 évvel ezelőtt a pesti fiatalok számára, mert végre elérkezett a várva várt szabadság, és mindig nagy öröm szabadságra ébredni. A 17. század végi, 18. század eleji Európa nemzetei abban az időben mind ezt óhajtották: a sza­badságra virradást, a függetlenséget. A szabadságra ébredés kora volt ez akkor, amikor a vágyból tett lett, először egyik helyen, aztán a következő fővárosban, és egyik nemzet a másika után indult el a forradalomba, szabadságharcba, az önkény, szolgaság, zsarnokság ellen. „171 év után milyen arcot mutat Eu­rópa?” - hangzott el a kérdés. Vajon ma ugyanazok az értékek? Ugyanazok a vá­gyak Európa nemzetének lelkében, szívé­ben mint egykoron?... A szabadság iránti vágy azóta sem változott. Az 1848-as forradalomnak három üzenete van. Az első: a szabadságot, a személyi vagy közösségi jogokat, me­lyek megilletnek. Isten és ember előtt ki kell harcolni, küzdeni kell érte, mert nem adják ajándékba, nem adják in­gyen, nem adják jussul, még alanyi jogon se, tehát küzdeni kell érte. A másik üzenet: a győzelem. A forra­dalomba, a szabadságharcba úgy in­dul el az ember, hogy győzni kíván. Küzdeni úgy indul el a harcos, a huszár, a tüzér, hogy győzni akar. Győzni azért a szent célért, amiért hadba indult: a szabadságért, azért, ami Isten s em­ber szerint jár neki. Az emberek nem veszíteni indultak hadba, ők győzni akartak. A harmadik, s utolsó üzenet: a jó értelembe vett büszkeség. Az, hogy olyan nemzethez tartozunk, legalábbis annak valhatjuk magunkat, amelynek szabadságharcos hősei vannak, ezért emlékük legyen áldott. - mondta Püsök Sándor Csaba lelkipásztor. Az igehirdetést követően a gyüle­kezetek képviselői, a kormány képvise­letében jelenlévő személyiségek, a poli­tikai pártok, közéleti személyiségek, alapítványok, egyesületek és magánsze­mélyek helyezték el koszorúikat a templomkertben lévő emlékműnél, amelyet a zilahi cserkészek és a 15. Má­tyás Huszárezred szilágysági képviselői vettek körül. Az ünnepi műsor a Szakszervezetek Művelődési Házában folytatódott, ahol a nagyszámú érdeklődő közönség mi­att a terem zsúfolásig megtelt, ezért a jelenlévők egy része biztonsági okok miatt egy oldalteremben elhelyezett kivetítővásznon nézhették az előadást, amit a Zilahi Református Wesselényi Kollégium két tanulója, Lugosi Zsu­zsa és Váradi Hunor konferált fel, kie­melvén: pontosan 171 éve kezdődtek el azok a magyarság számára fontos es­emények, melyekkel a magyar nemzet jelentős lépést tett a függetlensége el­nyerése és a feudális társadalmi rend felszámolása terén. „A forradalom nap­jaiban kialakult össszefogás, a szabad­ságharc hónapjaiban megszülető­ nemzeti egység ma is fáklyaként mutatja az utat, és minden március 15-én emlékeztet rá, hogy a nemzet megmaradása, felemelkedése csak széles összefogással, közös akarattal válhat valóra. A forradalom legnagyobb tanulsága számunkra megragadni a pil­lanatot és összefogni, mert ebben rejlik a legyőzhetetlenség ereje. ... A hősök, vér­tanúk neveiből merítsünk erőt, kitartást a mindennapi munkánkhoz, országunk, településünk építéséhez, ők erősíthetik meg hitünket, nemzeti önbecsülésünket, hazaszeretetünket. 1848 szelleme és példá­ja vezessen bennünket.” - mondták a fiatalok. A több mint két órás színvonalas ün­nepi műsor keretén belül fellépett a Zi­lahi Református Wesselényi Kollégium Gyermekkórusa, akiket Pünkösti Apor készített fel és kísért zongorán. Gáspár Attila felkészítő tanár citera­zeneka­ra, a Simion Barnutiu Gimnázium ta­nulói, népdalokat és Kossuth-nótákat adtak elő, ezt követően Makray L. Lász­ló Mai március című versét Pataki Ida felkészítő tanár diákja, Debreceni Máté szavalta el, amit Dénes Annamária felkészítő tanárnő Megemlékezés mű­sora követett, melyet a Simion Bar­nutia Gimnázium diákjai adtak elő. Székely Gizella, a Zilahi Református Wesselényi Kollégium tanítónő lel­kes IV. osztályos diákjai, táncosai Tűz­­tánc­ot mutattak be, majd a Höcögő Gyermeknéptánccsoport lépett fel Székely Rolland által tanított Krasz­­na-Berettyómenti tánccal, őket Boné Éva tanárnő diákja, Nagy Csenge Eliz követett, aki Kiss Judit Ágnes Szó című versét szavalta el. A Mihai Eminescu Gimnázium diákjai által előadott Már­ciusi emléklapok verses-zenés jelenetet Boros Emese, Csepei Ibolya, Nagy Beá­ta, Dobai Edit, Béczi Csilla és Süle Máté tanárok állították össze. Gáspár Enikő felkészítő tanárnő segítségével Püsök Eszter a Kék madár című dalt énekelte el, őt Szabó Kriszta kísérte gitáron, majd Szabó Katalin felkészítő tanárnő diákja Szallai Erzsébet­ Kriszta szava­lata következett, aki Ady Endre versét, Intés az őrzőkhöz szavalta el. A Terbete néptáncegyüttes az idén is ropta a tán­cot, őket Matyi István, Székely Rolland készítette fel, Bohács Brigitta és Éder Róbert koreográfájával. Ha én rózsa volnék című dalt Püsök Eszter, Szabó Kriszta és Tóth Melánia énekelte el, őket Gáspár Enikő tanárnő készítette fel, gitáron kísérte Szabó Kriszta. Ugyancsak táncra perdültek Rózsa Etelka és Rózsa Róbert Kis Kaláris és Kaláris néptánccsoportja, akiknek Major Arnold „Kisbruma” és barátai muzsikált, ezt követően Futó Fride­rika Ady Endre Hunn, új legenda című versét szavalta el, felkészítő tanárnője Szabó Katalin volt. Az ünnepi műsor köszöntőkkel zárult. Székely István, az RMDSZ tár­sadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnöke beszédében kiemelte a már­cius 15-e jelentőségét, mondván: „Ha megkérdeznénk a világ magyarjait, me­lyik a legfontosabb nemzeti ünnepünk, egészen biztos, hogy döntő többségük március tizenötödikét említené meg.... Ezt a napot mi tettük ünneppé. Forradalom­mal, szabadságharccal, áldozatvállalás­sal. Megküzdöttünk érte. Megérte, hiszen jogokat, szabadságot és méltóságot adott. Az országnak függetlenséget, kiteljesedést, a népnek felelős kormányt, közteher­viselést és sajtószabadságot. A parasztok­nak jobbágyfelszabadítást. Ez a nap adta a nemzeti zászlónk piros-fehér-zöldjét, az erő, a hűség és a remény színeit.” Váradi Hunor, a Zilahi Református Wesselényi Kollégium tanulója Or­bán Viktor miniszterelnök köszöntő beszédét olvasta fel, majd Szilágy megye prefektusa, Florin Florian, a román-magyar példaértékű jó együtt­működést emelte ki, és felolvasta a román miniszterelnök, Viorica Dancila üdvözlő szavait. A Terbete Néptáncegyüttes Matyi Ist­ván művészeti vezető és Székely Rolland koreográfus vezetésével Emlékezzünk az elesett hősökre címmel kortárs táncot adtak elő, majd a himnusz eléneklésé­­vel zárult az ünnepi műsor. Ez idő tájt a téren már osztogatták a fáklyákat, s az ünneplők zászlókkal, kitűzött kokárdákkal, fáklyákkal a kezükben indultak a Wesselényi szoborhoz, hogy nemzeti himnuszunkkal, -amelyet a zi­lahi magyar baptista gyülekezetének fúvószenekara kísért,- koszorúkkal, főhajtással róják le tiszteletüket Szilágy megye eme nagy személyisége előtt. Eme felemelő pillanatokban érezni lehe­tett, ahogy mint egykoron a hősök lelke úgy a jelenlévőké is eggyé vált. Amint az előadáson elhangzott, a hősök emléke legyen örökké áldott, mert gyönyörű volt, amit megálmodtak. Köszönet il­­leti a szervezőket: a Zilahi RMDSZ-t, a Szüágy Társaság Kulturális Egyesületet, és a Szilágyság Kulturális Egyesületet, amiért mint minden évben, az idén is támogatták eme színvonalas megem­lékezést. K.M.

Next