Szilágyság, 2019. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)
2019-03-22 / 11. szám
Közéleti és közművelődési hetilap • 2019. március 22. • XXX. évfolyam 11. szám • Ára: 2 lej, előfizetőknek: 1,7 lej A nemzet megmaradása csak összefogással, akarattal válhat valóra Harangszóval, elcsendesedéssel, főhajtással kezdődött az ünnepi megemlékezés a zilahi református belvárosi templomkertben március 15-én délután, ahol több generáció, fiatal és idős vett részt, hogy méltó módon emlékezzenek meg az 1848-49-es forradalomra, a szabadságharcban elesett hősökre. A szózat eléneklése után Püsök Sándor Csaba lelkipásztor hirdetett igét, s kihangsúlyozta az 1848. március 15-i esemény fontosságát, mondván, még Petőfi Sándor is bejegyezte ezt a jelentős napot a naplójába, írván: „Ma született a magyar szabadság!” Ez a nap nagy öröm volt 171 évvel ezelőtt a pesti fiatalok számára, mert végre elérkezett a várva várt szabadság, és mindig nagy öröm szabadságra ébredni. A 17. század végi, 18. század eleji Európa nemzetei abban az időben mind ezt óhajtották: a szabadságra virradást, a függetlenséget. A szabadságra ébredés kora volt ez akkor, amikor a vágyból tett lett, először egyik helyen, aztán a következő fővárosban, és egyik nemzet a másika után indult el a forradalomba, szabadságharcba, az önkény, szolgaság, zsarnokság ellen. „171 év után milyen arcot mutat Európa?” - hangzott el a kérdés. Vajon ma ugyanazok az értékek? Ugyanazok a vágyak Európa nemzetének lelkében, szívében mint egykoron?... A szabadság iránti vágy azóta sem változott. Az 1848-as forradalomnak három üzenete van. Az első: a szabadságot, a személyi vagy közösségi jogokat, melyek megilletnek. Isten és ember előtt ki kell harcolni, küzdeni kell érte, mert nem adják ajándékba, nem adják ingyen, nem adják jussul, még alanyi jogon se, tehát küzdeni kell érte. A másik üzenet: a győzelem. A forradalomba, a szabadságharcba úgy indul el az ember, hogy győzni kíván. Küzdeni úgy indul el a harcos, a huszár, a tüzér, hogy győzni akar. Győzni azért a szent célért, amiért hadba indult: a szabadságért, azért, ami Isten s ember szerint jár neki. Az emberek nem veszíteni indultak hadba, ők győzni akartak. A harmadik, s utolsó üzenet: a jó értelembe vett büszkeség. Az, hogy olyan nemzethez tartozunk, legalábbis annak valhatjuk magunkat, amelynek szabadságharcos hősei vannak, ezért emlékük legyen áldott. - mondta Püsök Sándor Csaba lelkipásztor. Az igehirdetést követően a gyülekezetek képviselői, a kormány képviseletében jelenlévő személyiségek, a politikai pártok, közéleti személyiségek, alapítványok, egyesületek és magánszemélyek helyezték el koszorúikat a templomkertben lévő emlékműnél, amelyet a zilahi cserkészek és a 15. Mátyás Huszárezred szilágysági képviselői vettek körül. Az ünnepi műsor a Szakszervezetek Művelődési Házában folytatódott, ahol a nagyszámú érdeklődő közönség miatt a terem zsúfolásig megtelt, ezért a jelenlévők egy része biztonsági okok miatt egy oldalteremben elhelyezett kivetítővásznon nézhették az előadást, amit a Zilahi Református Wesselényi Kollégium két tanulója, Lugosi Zsuzsa és Váradi Hunor konferált fel, kiemelvén: pontosan 171 éve kezdődtek el azok a magyarság számára fontos események, melyekkel a magyar nemzet jelentős lépést tett a függetlensége elnyerése és a feudális társadalmi rend felszámolása terén. „A forradalom napjaiban kialakult össszefogás, a szabadságharc hónapjaiban megszülető nemzeti egység ma is fáklyaként mutatja az utat, és minden március 15-én emlékeztet rá, hogy a nemzet megmaradása, felemelkedése csak széles összefogással, közös akarattal válhat valóra. A forradalom legnagyobb tanulsága számunkra megragadni a pillanatot és összefogni, mert ebben rejlik a legyőzhetetlenség ereje. ... A hősök, vértanúk neveiből merítsünk erőt, kitartást a mindennapi munkánkhoz, országunk, településünk építéséhez, ők erősíthetik meg hitünket, nemzeti önbecsülésünket, hazaszeretetünket. 1848 szelleme és példája vezessen bennünket.” - mondták a fiatalok. A több mint két órás színvonalas ünnepi műsor keretén belül fellépett a Zilahi Református Wesselényi Kollégium Gyermekkórusa, akiket Pünkösti Apor készített fel és kísért zongorán. Gáspár Attila felkészítő tanár citerazenekara, a Simion Barnutiu Gimnázium tanulói, népdalokat és Kossuth-nótákat adtak elő, ezt követően Makray L. László Mai március című versét Pataki Ida felkészítő tanár diákja, Debreceni Máté szavalta el, amit Dénes Annamária felkészítő tanárnő Megemlékezés műsora követett, melyet a Simion Barnutia Gimnázium diákjai adtak elő. Székely Gizella, a Zilahi Református Wesselényi Kollégium tanítónő lelkes IV. osztályos diákjai, táncosai Tűztáncot mutattak be, majd a Höcögő Gyermeknéptánccsoport lépett fel Székely Rolland által tanított Kraszna-Berettyómenti tánccal, őket Boné Éva tanárnő diákja, Nagy Csenge Eliz követett, aki Kiss Judit Ágnes Szó című versét szavalta el. A Mihai Eminescu Gimnázium diákjai által előadott Márciusi emléklapok verses-zenés jelenetet Boros Emese, Csepei Ibolya, Nagy Beáta, Dobai Edit, Béczi Csilla és Süle Máté tanárok állították össze. Gáspár Enikő felkészítő tanárnő segítségével Püsök Eszter a Kék madár című dalt énekelte el, őt Szabó Kriszta kísérte gitáron, majd Szabó Katalin felkészítő tanárnő diákja Szallai Erzsébet Kriszta szavalata következett, aki Ady Endre versét, Intés az őrzőkhöz szavalta el. A Terbete néptáncegyüttes az idén is ropta a táncot, őket Matyi István, Székely Rolland készítette fel, Bohács Brigitta és Éder Róbert koreográfájával. Ha én rózsa volnék című dalt Püsök Eszter, Szabó Kriszta és Tóth Melánia énekelte el, őket Gáspár Enikő tanárnő készítette fel, gitáron kísérte Szabó Kriszta. Ugyancsak táncra perdültek Rózsa Etelka és Rózsa Róbert Kis Kaláris és Kaláris néptánccsoportja, akiknek Major Arnold „Kisbruma” és barátai muzsikált, ezt követően Futó Friderika Ady Endre Hunn, új legenda című versét szavalta el, felkészítő tanárnője Szabó Katalin volt. Az ünnepi műsor köszöntőkkel zárult. Székely István, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnöke beszédében kiemelte a március 15-e jelentőségét, mondván: „Ha megkérdeznénk a világ magyarjait, melyik a legfontosabb nemzeti ünnepünk, egészen biztos, hogy döntő többségük március tizenötödikét említené meg.... Ezt a napot mi tettük ünneppé. Forradalommal, szabadságharccal, áldozatvállalással. Megküzdöttünk érte. Megérte, hiszen jogokat, szabadságot és méltóságot adott. Az országnak függetlenséget, kiteljesedést, a népnek felelős kormányt, közteherviselést és sajtószabadságot. A parasztoknak jobbágyfelszabadítást. Ez a nap adta a nemzeti zászlónk piros-fehér-zöldjét, az erő, a hűség és a remény színeit.” Váradi Hunor, a Zilahi Református Wesselényi Kollégium tanulója Orbán Viktor miniszterelnök köszöntő beszédét olvasta fel, majd Szilágy megye prefektusa, Florin Florian, a román-magyar példaértékű jó együttműködést emelte ki, és felolvasta a román miniszterelnök, Viorica Dancila üdvözlő szavait. A Terbete Néptáncegyüttes Matyi István művészeti vezető és Székely Rolland koreográfus vezetésével Emlékezzünk az elesett hősökre címmel kortárs táncot adtak elő, majd a himnusz eléneklésével zárult az ünnepi műsor. Ez idő tájt a téren már osztogatták a fáklyákat, s az ünneplők zászlókkal, kitűzött kokárdákkal, fáklyákkal a kezükben indultak a Wesselényi szoborhoz, hogy nemzeti himnuszunkkal, -amelyet a zilahi magyar baptista gyülekezetének fúvószenekara kísért,- koszorúkkal, főhajtással róják le tiszteletüket Szilágy megye eme nagy személyisége előtt. Eme felemelő pillanatokban érezni lehetett, ahogy mint egykoron a hősök lelke úgy a jelenlévőké is eggyé vált. Amint az előadáson elhangzott, a hősök emléke legyen örökké áldott, mert gyönyörű volt, amit megálmodtak. Köszönet illeti a szervezőket: a Zilahi RMDSZ-t, a Szüágy Társaság Kulturális Egyesületet, és a Szilágyság Kulturális Egyesületet, amiért mint minden évben, az idén is támogatták eme színvonalas megemlékezést. K.M.