Szilágysági Vidéki Napló, 2000. november-december (1. évfolyam, 1-14. szám)

2000-11-09 / 1. szám

Motto: “Maláriás vidéken nem lehet büntetlenül élni; ha nem kapom meg a maláriát, megbetegszem a kinintől. ” Németh László A tartalomból: Infláció minden mennyiségben 3. oldal Tasnádi teleház 5. oldal TV - műsorok 7-10. oldal Sport oldalak 11 -13. oldal Keresztrejtvény, horoszkóp 14. oldal NE HAGYJUK EL SZÜLŐFÖLDÜNKET! Az elmúlt tíz évben az egész országban - beleértve a Szilágyságot is - a fejlődésnek induló piacgazdaság alapjait kellett volna kiépíteni. Ez nem sikerült, mivel országunkban nem építeni, hanem rombolni tanultunk meg. Olyan igazságtalanságoknak, hazugságoknak, jogtalanságoknak, képtelenségeknek vagyunk tanúi, amelyekről azt hittük, hogy elnyelte őket a múlt. Álmodtunk egy szebb jövőről, magasabb életszínvonalról, szabadságról, a magántulajdon fejlődéséről... és még folytathatnám szép álmaink sorát. Csalódtunk álmainkban, csalódtunk választottjainkban, és kerestük a megoldást, hogy kiszabaduljunk ebből a helyzetből. Egyesek számára az volt a megoldás, hogy elhagyták országukat. Elhagyták Erdélyt és nyugatra vándoroltak, mint ezelőtt ezer évvel őseink. Istenem, ez a mi­­ rsunk? Mindig vándorolunk, (folytatás a 2. oldalon) Lőrinci Ödön Köszönöm mindenkinek, a CSAPATNAK, hogy minden nehézség ellenére kihozták az első LAPOT és ezzel a fegyverténnyel útjára indították a Szilágyság egyetlen független magyar lapját. Szeretnék bocsánatot és elnézést kérni mindazon bajtársaimtól, akiket a csapatszervezés, illetve a lapcsinálás közben akarva-akaratlanul megbántottam, vagy többet követeltem volna tőlük, mint amennyit adni akartak illetve adni tudtak. Hibámat elismerem, megkövetek mindenkit, de azt nem ígérhetem, hogy többet nem fog előfordulni, mert számomra a fő cél a lap mindenkori pontos megjelenése. Cseke S. Tibor, főszerkesztő Zilah - 2000 november 9,1. évfolyam (1) független polgári lap A HÍR SZENT, A VÉLEMÉNY SZABAD Az egyetlen lehetőség Interjú Sabin Ghermannal, az Erdély - Bánság Liga elnökével Sabin Ghermannal Kolozsváron találkoztunk először, a Mátyás szobor árnyékában. Nagyon meglepett, hogy egy közvetlen, barátságos, amolyan európaiasan lezser embert ismerhettem meg a személyében , aki rövid beszélgetés után bebizonyította számomra, hogy politikailag teljesen tisztán látja a jelenlegi helyzetet, amelyben nemcsak ő, hanem sok millió sorstársa nyomorog szerte egész Romániában. Az is feltűnt, hogy nagyon fel van készülve, minden egyes kérdésre vágja az egyenes választ, esetleg az alternatívát. Mi az Erdély - Bánság Liga fő célkitű­zése ? Legelőször is fel kell ébreszteni a népet abból a letargiából, amelybe a közel félévszázad komunista rendszer taszította. Ennek a népnek meg kell tisztulnia a szó szoros értelmében, ki kell verni az emberek agyából azt a sok komunista fixet. Mi hiszünk egy autonóm Erdélyben, mert számunkra - és hál’ Istennek egyre többen vagyunk - már tisztán látszik az alagút vége. Ez pedig egy egész Erdélyre kiterjedő adminisztratív - pénzügyi autonómia lehet. Az ilyen jellegű regionalitás majd minden európai, uniós országban létezik és néhány évtizede ezekben az országokban a regionális fejlesztés olyan folyamat lett, amely az egész európai értékrendet forradalmasította. Hogyan értékelik az emberek az ön áldozatvállalását? Természetesen az erdélyi emberek teljesen másként, mint a Kárpátokon túliak. Engem vádoltak már nemzetárulással is, amelyet, hogy érdekesebb legyen megfűszereztek állam elleni összeesküvéssel is. Az eddggi 16 perből, a Pro Transilvania Alapítvánnyal már 14 - et megnyertünk. Egyébként ezek a péfzk csak reklámot csináltak nekem és az általam képviselt szervezetnek. Ma még túl sokan riadnak meg a gondolattól, hogy­­ hirtelen minden döntés lehetősége az ölükbe hull. Sokan - akik helyett eddig a kommunista pártnomenklatúra gondolkodott - megilletődnek egy saját független életviteltől, sokan nem tudnak mit kezdeni az autonómia adta önirányítás illetve önkormányzás lehetőségével. Egy biztos, hogy ez az erdélyi nép felébredhetne már végre, mert Erdélynek és népének van jövőképe csak el kell érnünk, hogy ezt a jövőképet visszakaphassuk, azoktól, akik annyi éven át ellop­ták tőlünk. Lát -e lehetőséget, hogy ez az autonómia - kérdés a közeljövő­ben megoldódjon? Ez nemcsak az általam képviselt szervezettől függ, hanem a már sokat emlegetett társadalomtól is. Úgy látszik, hogy ennek a népnek még most sem elég rossz ahhoz, hogy merje vállalni a megvetett politikusaink által rásütötte megbélyegzést. Egy biztos, hogy Erdély autonómiája csak idő kérdése, csak (folytatás a 16. oldalon) Szalontai Sándor Földönkívüli Földnélküli Jánosok lehetünk Az erdélyi magyarság érdekeit leghatékonyabban gazdasági téren lehetne (lehetett volna) érvényesíteni. A kisebbségi érdekvédelmi szervezetek is inkább a magyarság gazdasági fellendítésével kellene, foglalkozzanak, mert az itthonmaradás legfontosabb feltétele a gazdasági jólét és az egzisztenciális biztonság. Az erdélyi magyar lakosság kivándorlása, mely a társadalom legaktívabb rétegét érinti - ez leginkább a fiataloknál és a középkorúaknál tapasztalható - elsősorban a kilátástalan gazdasági helyzet következménye. A rendszerváltás után visszajuttatott föld a gazdasági és a társadalmi fejlődés elsődleges forrása kellene legyen, mert a föld, mint biztonságos tulajdonú vagyontárgy, képes felgyorsítani a gazdasági fejlődést, már csak azért is, mert a föld tulajdonjoga piacképes árucikként kezelhető. Ezenkívül a föld birtoklása mindig is megtartó erő volt az erdélyi magyarok számára. Az erdélyi falvak lakói atavisztikus ragaszkodással művelték nadrágszíj parcellányi földjeiket. Nehezen, de megéltek belőle és röghöz kötötte őket. A jelenlegi földtörvényekkel új helyzet teremtődött a “boldog” földtulajdonosok számára. Sem fizikai, sem anyagi lehetőségek nincsenek ahhoz, hogy a visszakapott földeket megművelhessék. Vagyis, hogy megélhessenek belőle! Több mint valószínű, hogy ezek a földbirtokosok előbb-utóbb eladják, jobban mondva el fogják kótyavetyélni földjeiket. Az is valószínű - ismerve az erdélyi magyarság szegénységét -, hogy ezek a termőföldek idegen kézre fognak jutni. Erre már volt egy példa itt Erdélyben: a románok az Albina Bank “kedvezményes kamatú” hitelével vásárolták fel az erdélyi magyar ingatlanokat az első világháború előtt. Ez a folyamat ma is létezik, ezek a tendenciák ma is élnek. Márpedig, ha ez be fog következni, az eredmény végzetes lehet,hiszen az erdélyi magyar falu, a magyarság népi gyökere fog elsorvadni. Szűkebb pátriánkban közszájon forog egy olyan keserű megállapítás, miszerint Magyarország már jó néhányszor elmulasztotta “felvásárolni Erdélyt”. Ez sajnos így igaz, gondoljunk csak a Székelyföld turisztikai létesítményeire, amelyek nagy része “apró pénzért” került a regátiak tulajdonába. Jó lenne ezen mindenkinek elgondolkozni, főleg azoknak, akik azt tartják magukról, hogy kisebbségünk érdekeit védik. Mert, ha kényszerűségből is, de eladjuk magunk alól a földet, akkor még az a talpalatnyi föld sem fog megadatni nekünk, amelyen megvethetnénk lábainkat, hogy világgá kiáltsuk tehetetlenségünket. Mert, ha nem lesz földünk vagy kivándorolunk a nagyvilágba, vagy mások cselédei leszünk és bármi legyen is, a nagyon áhított magyar egyetemünket nem lesz, aki benépesítse. Cseke S. Tibor rc\0^\

Next