Szilágysági Vidéki Napló, 2001. július-szeptember (2. évfolyam, 40-52. szám)

2001-07-05 / 40. szám

Uborkaszezon előtti gondolatok Ha beköszönt a nyár, az emberek, emberkék a szabadságolási, vakációzási lehetőségeken törik a fejüket. Ki - ki meg­próbálja eldönteni, hol és hogyan dönti a szabadságot vagy szünidőben ráköszönő szabadidejét. Az egyszerű, bérből vagy munkanélküli segélyből tengődő azon gon­dolkodik el, hogy milyen munkalehetőség után nézhetne, lehetőleg egy kicsit nyu­gatabbra, valahol Európa kelős közepén. Mert ugye, ha kiszámítjuk, átszámítjuk, az­­ az összeg, amit odaát forintban vagy márkában összekuporgat egy két hónap alatt, annak ellenére, hogy legjobb esetben is csak egy harmadát teszi ki egy ma­gyarországi vagy netán német alkalmi munkás bérének, egész évi bérét keresheti meg. Munkával kipihenve magát imigyen, majd a szabadság lejártával „friss” erővel kezdheti el itt a munkahelyén a robotot éhbérért, amiből nem futja még a legalapvetőbb kiadásokra sem. Nos, hogy ez így alakult a föld­kerekség legboldogabb paradicsomában, annak okait nem napjainkban kell keresni, hanem a kilencven óta meghonosodott, tovább vitt örökségben, miszerint nemzetsértő honatyáink nem akarván kiárusítani az országot, nemet mondottak a bejönni készülő tőkének, aminek egyenes következményeként kialakult a ...sajátos pri­vatizációs folyamat", ami tulajdonképpen egy balkáni vad­kapitalizmus, azaz szabadrablásnak is felfogható felemás állapot. Mi az, ami alátámasztja ezen vélekedésemet? Először is induljunk ki szegény államelnökünk nyilatkozatából, miszerint az ő - hivatalosan elismert - gázsija 20 millió lej, amit ha átszámítunk a jelenlegi hivatalos valuta árfolyamon, kevesebb mint a németek munkanélküli segélye. Szegény elnök! Majd elsírom magam! Csak azon morfondírozom, hogy azért nem épp így van ez. Mert nem kell államelnöknek lenni valakinek drága hazánkban ahhoz, hogy bankrészvényei, meg nem tudom milyen vállalkozásai legyenek. Elegendő, ha két vagy három cik­lusban parlamenti képviselő volt valaki. Igaz, minálunk minden lehetséges a papíron. Az a fránya fehér lap mindent elbír! Tíz esz­tendő alatt, az úgynevezett átmeneti kor­szakban történtek kies tájainkon furcsa dol­gok is. Például az eddigi középosztály pénzügyileg a mélyre süllyedve megszűnt létezni. Folytatás a 5. oldalon B. Simon György Mottó „A csúszómászók soha nem botlanak meg” Butulescu A tartalomból A régmúlt istenei tudják a jövőt! 2. oldal Még nem érkezett válasz Bukarestből 4. oldal A morzsákat figyeld 5. oldal TV műsor 7-10. oldal \!\%E\ j'JAPLO) A HÍR | Zilah - 2001. július 5., II. évfolyam (26.) Ara: 3000 lej szabadárusításban 2500 lej előfizetőknek RMDSZ vezetők vádolják a Fideszt A múlt hét végi kongresszus kapcsán újra kiéleződtek a Reform Tömörülés és az RMDSZ vezetősége közötti ellentétek. A magát nemzeti-liberálisként definiáló platform megalakulása, 1993 óta belső ellenzékként könyvelhető el - a tavalyi választásokig azonban nem volt meg a kellő súlya ahhoz, hog­y betöltse fed­ óillari szerepét Tény, hogy az RMDSZ hét platformja közül az RT a leghíresebb, leginkább a szövetség vezetőivel való nyílt összetűzések kapcsán szerzett hírnevet magának. Az önmagát erdélyi Fidesznek nevező csoportot szoros szálak fűzik a­­ magyar kor­mánypárthoz­­ közösen szervezett események, hasonló életkor és személyes kapcsolatok segítették a kölcsönös szimpátia kialakulását. Az RT-ről ugyanakkor köztu­dott, hogy kapcsolatban áll olyan erdélyi személyiségekkel, akik eltávolodtak az RMDSZ­­ vezetőségétől. Tőkés László, Kincses Előd, sőt bizonyos mértékig Katona Ádám tartozik az „RT-barátok” táborába. Az elmúlt években nem volt világos, melyik utat választja a platform: tagja marad-e az RMDSZ-nek, vagy külön pártot próbál alakítani: az RT "radikálisai” az RMDSZ-től való eltávolodást, esetleges sza­kítást tartották járható útnak. Ezt az utat leginkább a székelyföldiek akarták válasz­tani, akik úgy vélték, nincs esélyük a szövet­ségen belül hatalomra jutni. Példaértékű a székelyudvarhelyi eset: Szász Jenő pol­gármester, az RT alelnöke évek óta valóságos harcot vív az RMDSZ-es tanácsosokkal, nyilvánvalóvá vált az "ők-mi”-ellentét. Ezzel szemben Toró T. Tibor, az RT régi-új elnöke a Szövetségen belüli ellenzéki csoportnak nevezte az általa vezetett platformot. Mint mondta, "a tavalyi az RMDSZ-ben maradás éve volt”. Tény, hogy a tavalyi választások sikert hoztak az RT-nek. A platform tagjai közül négy képviselő és egy szenátor került be a Parlamentbe. Toró T. Tibor megjegyezte, “helyi szinten nem lehet már nélkülünk dön­tést hozni” - főként a székelyföldi megyék­ben nőtt az RT-s polgármesterek, alpol­gármesterek és tanácsosok száma. Ez azon­ban nem jelenti, hogy javult volna a kapcso­lat az RMDSZ-elnökséggel. Hétvégi kon­gresszusukon az RT-sek élesen bírálták a szövetség vezetőit - véleményük szerint ugyanis az RMDSZ nem képviseli a ma­gyarság érdekeit. A felszólalók a kor­mánypárttal (PDSR) kötött együttműködési megállapodást ellenezték mondván, hogy az nem lehet az identitás megőrzés eszköze. Az RT-sek átlátszóság és demokrácia hiányával vádolták a szövetség vezetőit - leggyakrab­ban felemlegetett sérelem mégis kirekesztettség-érzet volt. A platform tagjai a szerint nyíltságra van szükség, és megújulás­ra. Ezért az RT folytatja a párbeszédet más platformokkal: a Katona Ádám vezette EMK-val, a Nemzetépítő Platformmal, majd a kereszténydemokratákkal és a civil szervezettekkel. Nem késett az RMDSZ-vezetők válasza sem. Markó Béla elnök megjegyezte: az RT- sek mindig "ellenzékieskedtek”, azaz bírálták a szövetség vezetőségét. Markó szerint bírálat akár jót is tehet, de csak abban az esetben, ha beható elemzésre, vizsgálatra épül. Takács Csaba ügyvezető elnök sokkal keményebben fogalmazott. Szerinte az elhangozott vádak az RMDSZ egyensúlyá­nak megbontására irányulnak, az RT-sek célja pedig a hatalom átvétele. Azt állította, hogy a Reform Tömörülést a Fidesz támo­gatja. A magyar alakulatot vádolva az ügyvezető elnök kijelentette: "a jóérzés határait súrolja”, hogy a magyar kor­mánypárt ilyen módon avatkozik más alaku­latok belügyeibe. Hunor Press Toró T. Tibor Bukarest a világ második legnagyobb magyar városa Ion Iliescu a Crans Montana-i gazdasági fórum alkalmával tartott sajtóértekezletet, ahol felvetette a stá­tustörvény kérdését is. A vezető román politikus arra a kérdésre keresett választ, miért tanúsított olyannyira engedékeny magatartást az európai közösség a törvény iránt. Szerinte ennek magyarázata abban keresendő, hogy a nemzetközi közvélemény eltorzított képet kapott Romániáról, úgy tudja például, hogy Erdély magyar terület, amelyet a románok a nemzetközi konjunktúrá­nak, Trianonnak köszönhetően foglaltak el. Ennek cáfo­latára számokat is felhozott. Kifejtette, hogy Románia 22 és fél millió lakosából 9 millió él a történelmi területeivel, a Bánsággal együtt számított Erdélyben, holott a valós szám 5-6 millió közé tehető. Még na­gyobb különbséget állapított meg a román fővárosban élő magyar lakosság számát felbecsülve. Iliescu - semmibe véve a legutóbbi népszámlálás eredményét, valamint az utóbbi választások nyomán kapott adatokat - egyenesen 300 000 bukaresti ma­gyarról beszélt, leszögezve: „Budapest után Bukarest a világ második legnagyobb magyar városa Ez mint­egy tizenötszöröse a tényleges számnak. Azt elismerte, hogy két erdélyi megyében többséget alkot a ma­gyarság, de hozzátette, azok nem a határ mentén, hanem az ország középpontjában terülnek el. Hunor Press r Álláspontunk határozott késeinek, de nem megkésettnek értékelte Mircea Geoana román külügyminiszter azt a levelet, amelyet a státustörvény kérdésében Martonyi János külügyminisztertől kapott. A román diplomácia vezetője azt követően nyi­latkozott Lisszabonban a magyar külügyminiszter le­veléről, hogy annak részleteit a román sajtó nyil­vánosságra hozta a magyar tömegtájékoztatás híradá­saira hivatkozva. Folytatás a 4. oldalon

Next