Szinészek Lapja, 1929 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1929-01-01 / 1. szám
nyugdíjas testvéreinek örömet és boldog karácsonyi ünnepeket szerezhessen. Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embernek. Dezséri Gyula A magyar színészetnek ismét halottja van. Itt hagyott bennünket egyik legkiválóbb társunk, Dezséri Gyula, a Kolozsvári színház örökös tagja, aki december hó 5-én zárta le fáradt szemeit örök nyugalomra hosszú szenvedés után. Megjárta az apostolok Golgotha-útját. Küzdött, nyomorgott, szegényül élt, szegénységben halt meg. Több mint egy félszázadon át pazar kézzel szórta tehetségének kincseit és ezekből a kincsekből neki nem jutott más, mint szavak-szavak, dicsérő, elismerő szavak halmaza és egy szerény temetés. Porhüvelyét december 8-án d. u. fél 4 órakor helyeztük örök nyugalomra a Kerepesi-úti temető halottasházából a főváros által adományozott díszsírhelyen. Temetését egyesületünk rendezte és megjelentek azon számosan régi jóbarátai, menekült társai és egy pár színész a sok közül, akik még nem feledték el Dezséri Gyulát. Mélyen megható beszéddel búcsúztatta el Kirchkopf Gusztáv, a Kolozsvárról menekült evangélikus lelkészbarátja. Egyesületünket Stella Gyula és Géczy István képviselték, ez utóbbi mondott pár bucsúszót. A Nemzeti színház igazgatósága és személyzete nevében Almási Endre, a Budapesti Színészek Szövetsége nevében pedig Faragó Ödön emlékezett meg az elhunyt pályatársról. A színészet hivatalos képviselői és még egy-két pályatárson kiind ott voltak a nagy művész temetésén Berki Lili, Szirmai Imre és Papp János, akik minden elhunyt pályatársunk temetésén megjelennek, hogy leróják a kegyelet adóját. Szeretett bajtársunk, öreg komédiás, nyugodjál békében ! A rendező nevelésének problémája Írta: Németh Antal (Herlin). A rendezés a magyar színházi kultúra legelhanyagoltabb területe ... Az átlag színházba járó közönség nincs tisztában a rendező működési körével, feladatával , és ami még nagyobb baj: színházvezetőink előtt sem a legvilágosabb ez a kérdés. A rendező a színpadi előadás művész-organizátora és mint ilyen, — ha valóban az — alkotóművész! Ő a színpadi előadás karmestere, aki egy egységes művészi principium alapján hangsúlyról-hangsúlyra, mozdulatról-mozdulatra, ritmusban, hangvonalban felépíti az egész előadást. Rajta keresztül válik művészi és szuggesztíven ható egységgé: az író, a szülész, a dekoratőr, a világosító, stb. munkája. Ilyen alkotó-rendezők, hogy csak a legnagyobbakat említsük: Alexander Tairoff (Moszkva), Alexis Granovszky (Aloszkva), Sztaniszlavszky (Aloszkva), Leopold Jessner (Berlin), Erich Engel (Berlin), Jürgen Fehling (Berlin), Reinhardt (Berlin), Erwin Piscator (Berlin), Heinz Ililperth (Berlin), Fitoeff (Páris), Hraghaglia (Róma), stb. (x-az utóbbi időben Alagyarországon oatározat, mely szerint a nyugdíjba beszámítandó évek attól az időtől kezdődnek, amidőn az első befizetés történt. Felkérték Weninger Vince mathematikust a nyugdíjkiszámítás munkálataira, majd helyette Lazsánszky Antal lépett akcióba. A harmadik színészkongresszus (1873) A továbbiak során (1873.) oly természetű események, amelyek most már történeti múlttal bírnának, nem fordultak elő (az eddigieket is csak azért vettük tollhegyre, hogy a detailok is megörökíttessenek, mellyel a történetíró igazolja objektivitását) és így a későbbi időkben felmerült mozgalmakból is csak azokat fogjuk kiemelni a feledés homályából, amelyek az általános érdeklődés közprontjába sorozhatók. így mindjárt egyik mozgalmas eseménye Egyesületünk múltjában a harmadik kongresszus, amelyet 1873. április 9-én tartottak meg, melyen bejelentették a tisztikart, név szerint: elnök: Cziháry József, alelnök: Feleky Miklós és gróf Zichy Antal, pénztáros: Benedek József, titkár: Rajkay F. István. Bejelentették többek között, hogy a nyugdíjvagyont a Magyar Földhitelintézetnél helyezték letétbe és hogy a vagyon 1873. április havában: 3973 frt. 19 kr. Elfogadták Lazsánszky Antal mathematikus tervezetét a nyugdijszázalék lefizetését, illetőleg, — tárgyalásra tűzték ki a szinészkebelzet alapszabálytervezetét is. — Kimondták azt is, hogy jövőben a kebélzet hivatalos címe: »Magyar Színészek Egyesülete« lesz. Június 24-én a Nemzeti Színház épületében rendkívüli gyűlést tartottak, negyedízben, melyen ismét szőnyegre került az alapszabályok megvitatása, ezt nagy figyelemmel kísérték, minek bizonyítéka, hogy másnap folytatniok kellett a tanácskozást és ekkor is pontról-pontra szóltak hozzá a tanácstagok. Ezen az ülésen egyben szóba került egy egyesületi szaklap megindítása is, de alaphiány miatt ettől az ideális szándéktól el kellett állniok és így A Színpad maradt meg továbbra is a színészek szaklapja, mely érdekes változáson ment keresztül, amennyiben 1873. július 28-tól (29. szám) ez év végéig Bercsényi Béla szerkesztette (augusztus 1-től Vas u. 19. alatt). Ez évben közel 900 színész működött az országban. 1874., 75. és 76-ban oly kaliberű események, amelyek miatt kongresszust kellett volna összehívni, nem fordultak elő, ennek folytán csak 1877-ben volt a fővárosban újra színészkongresszus. Ez időben elég változatos a színigazgatók névsora is, így kiragadjuk például az 1876-ik évben működő színigazgatókét: Aradi Gerő, Aranyosi Gyula, Balogh Alajos, Balogh György, Biró Sándor, Bokody Antal, Bokor József, Baross József, Cholnoky Jenő, Csabay Imre, Csóka Sándor, Debreceni színházi bizottság, Follinusz János, Gáspár Jenő, Gerő Jakab, Homokay László, Zlubay Gusztáv, Jakabffy Gábor, Károlyi Lajos, Kétszery József, Kolozsvári országos választmány. Kőszegsy Endre, Krecsányi Ignác, Lászy Vilmos, Mannsberger Jakab, Marossy Károly, Miklósy Gyula, Nagy Lujza, Nagy Mihály, Némethy Györgyné, Nyéky János, Nyiri György, Bolgár Gyula, Soós Mihály, Szabó Antal, Szathmáry Károly, Szegedi Mihály, Sztupa Andor, Szuper Károly, Temesváry Alajos, Tímár János, Tolnay Gyula, Várady Ferenc, Várnay Fábián, Völgyi György. E névsor tehát eléggé tekintélyes. 45 igazgató Nagymagyarország kultúráját hirdette Északon és Délen, Keleten és Nyugaton, élvezték a dicsőséget, de egyben viselték a szenvedés keresztjét is... Mindegy ... Nevük tündöklik a krónika könyvében és természetes, hogy akik érdemeket szereztek a magvetésben, azok- SZIXÉS,SOK LAIMA