Színház, 1976 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1976-08-01 / 8. szám
Latinovits Zoltán 1931-1976 Galamb Sándortól és Lehotay Árpádtól tanulta a színészmesterséget, először műkedvelő előadásokon lépett színre, volt asztalostanonc és hídmunkás, majd építészmérnök-diplomát szerzett. Éppen két évtizeddel ezelőtt szerződtette a debreceni Csokonai Színház segédszínésznek. Ezt követően Miskolcon, a Vígszínházban, a Tháliában, Kecskeméten, ismét a Vígszínházban, Veszprémben, az Irodalmi Színpadon, a Fővárosi Operettszínházban játszott. Még a debreceni és miskolci években feltűnt ilyen nagy szerelem férfihőseként, Ruy Bias és Rómeó szerepében. Ez utóbbival hódította meg a fővárosi közönséget is. A Mario és a varázsló Cipollája, Örkény Tótékjának Őrnagya vagy Pirandello IV. Henrikjének címszerepe elválaszthatatlanok egyéniségétől, de volt Higgins a Pygmalionban, Orin az Amerikai Elektrában, Iván a Karamazov testvérekben, Bolingbroke a II. Richárdban, ifjú Nagy A tanítónőben, festő a Közjáték Vichyben című Miller-darabban, Willy Loman az Ügynök halálában, Liliom, Ványa bácsi, Pierre-Amiel a Tisztákban és Teleki László A különcben - s hosszan folytathatnánk a sort. Színészi alakításait az intuíció és a tudatosság, a szenvedély és az értelem harmóniája jellemezte, s ez tette két veszprémi rendezését is nagyszerű színházi eseménnyé. Németh László Győzelemének és Gorkij Kispolgárokának rendezőjeként is a gesztusoknak fokozott jelentőséget adó színpadi nyelv úttörője volt. Ezt a törekvését szerves egységbe ötvözte az élő magyar irodalomért, az anyanyelvért és az irodalmi hagyományokért érzett felelősséggel. Ezért bizonyult kivételes versmondónak, kivált Ady és József Attila tolmácsolásában. Két évtizedes színészi pályája külön fejezet a magyar filmművészet történetében, megszámlálhatatlan rádiós és tévébeli szerepe, előadóművészi fellépése közül is kiemelkednek a Karinthy színpad adásai és televíziós Ady-montázsa, mely legutóbb önálló hanglemezen is megjelent. Minden idők egyik legnagyobb magyar színészét gyászoljuk. Lapzárta után kaptuk halálhírét. Az itt közölt interjút még utolsó szerepe, az Operettszínházban bemutatott Bozzi úr alkalmából adta lapunknak. 22 BALÓ JÚLIA Beszélgetés Latinovits Zoltánnal 1976. február 27-én mutatták be Fényes Szabolcs-Békeffy István A kutya, akit Bozss úrnak hívtak című musicaljét a Fővárosi Operettszínházban. A várakozás izgalmát ezúttal az is növelte, hogy Latinovits Zoltán öt év után ismét budapesti színházban lépett fel. „Az abszolút főszereplő, Bozzi úr, Latinovits Zoltán. Olyasmit játszik, olyan különleges fizikai követelményeket is támasztó szerepet, amelyhez legelébb is a nagy személyiség sugárzása szükséges. Latinovits ilyen művész. Egyszeriben Bozzi úr sajátos áramkörébe von, s átélezi velünk a rövidzárlatot is: annak pokoli lehetetlenségét, hogy valaki önmaga rossz státuszszimbólumává kutyálódik . . . eszünkbe jut, Latinovits Zoltánt ismét nagy fővárosi színpadon látva és hallva: Csortos Gyula...” (Film Színház Muzsika - Dalos László) „A kutyabőrbe bújt Latinovits ahhoz a Trois Fréres-beli állatmaszkos, táncossípos ősszínészhez tartozik, aki nemcsak a játék minden elemét vette magára, hanem . . . főhivatását tekintve: varázsló volt.” (Esti Hírlap - Fodor Lajos) Latinovits Zoltán mint Bozzi ügyvéd