Színház, 1997 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1997-10-01 / 10. szám

RAJNAI EDIT SZÍNHÁZFOGLALÓ, 1945 EGY VÁLLALKOZÁS VÉGJÁTÉKA A történet, amelynek néhány dokumentuma is olvasható az alábbiakban, s amely a magyar polgári „színházcsinálás” első kor­szakának végjátékát reprezentálja, 1911- ben kezdődött. Ekkor alakult meg a Wert­heimer Orfeum Részvénytársaság, melynek igazgatósági tagjai között a Nagy Magyar Com­pass című pénzügyi és kereskedelmi évkönyve­ket lapozgatva ott találunk négy Wertheimer test­­vért, Elemért, Aladárt, Lajost és Károlyt. A Wert­­heimer-vállalkozás megalakulása évében meg­vásárolta a Paulay Ede utca 35. szám alatti Fried­mann Orfeum épületét (napjainkban itt az Új Színház játszik), amely Kristálypalota néven né­hány évig még orfeum maradt, így indult útjára Budapest harmadik színházi vállalkozó családja. (Az első család a Faludiak. Faludi Gábor - a dinasztia alapítója­­ 1896-ban nyitotta meg a Vígszínházát. Művészeti igazgatónak a kolozsvár Péchy Erzsi és Galetta Ferenc a Revü Színház 1920-as A kislány című előadásában 11 színidirektort, Ditrói Mórt kérte fel. Faludi fiai, Jenő, Miklós és Sándor a színházi vállalkozás és a színházvezetés fortélyait édesapjuk mellett ta­nulták meg, és tapasztalataikat az 1910-es évektől egészen az 1930-as évek végéig számos budapesti színház bérlői, igazgatói vagy művé­szeti titkári posztján kamatoztatták. A második a Rákosi-Beöthy család. Másfél évvel a Vígszínház alapítása után, 1897 októbe­rében nyitották meg első vállalkozásukat, a Ma­gyar Színházat az Izabella (ma Hevesi Sándor) téren. Rákosi Jenő, a Budapesti Hírlap főszer­kesztője, húga, Rákosi Szidi, a Nemzeti Színház színésznője és Rákosi Szidi fia, Beöthy László­­ jó néhány tőkéstársat megnyerve ötletüknek­­ alapították a főváros második magánszínházát. A Rákosi családból Beöthy László vált a korszak kiemelkedő színházszervezőjévé. Nemcsak vál­lalkozó volt, hanem színházainak, a Magyar és később a Király Színháznak az 1920-as évek közepéig -ha a körülmények engedték - művé­szeti irányítója is.) Wertheimerék 1919-ben úgy kapcsolódtak be a fővárosi színházi vállalkozásokba, hogy 1911- ben megszerzett orfeumukat operettszínházzá alakították. Az új színházat, a Revü Színházat a színházirányítás iránt talán leginkább érdeklődő fiú, Elemér vezette 1921-ig, pénzét, szervező­­készségét egyaránt befektetve a vállalkozásokba. A Wertheimer család tagjai közül ő lett a két világháború közötti évek színházalapítóinak egyi­ke. Az 1920-as években három budapesti szín­házban próbálta ki színházszervezői képességeit. 1925-től az Andrássy út 69. szám alatti kis szín­házat (jelenleg a Budapest Bábszínház épülete), 1922 decembere és 1925 májusa között az Apol­ló Színpadot, 1922-től 1924-ig pedig a margit­szigeti Sziget Színpadot igazgatta. Wertheimer azonban inkább pénzembere és szervezője, semmint művészeti vezetője volt színházainak. így, amikor 1929-ben újabb vállal­kozásba kezdett, üzleti partnereit a művészvilág­ból, illetve a színházak üzleti holdudvarából vá­lasztotta. Heltai Jenő, Lengyel Menyhért, Bródy Pál és Marton Sándor - a Párizsban és New Yorkban ma is működő színpadi kiadó alapítója - nemcsak tőkéstársai, hanem művészeti-szak­mai tanácsadói is voltak. Ők öten bérelték ki a Belvárosi Színházat (ma Katona József Színház), amelyet az 1931—32-es évad végéig igazgattak. A Magyar Színház és az Andrássy Színház­ a háború előtt A Rákosi—Beöthy család által alapított Magyar Színház épülete 1931 őszén árverésre került. Ekkor már csak emléke élt hajdani fénykorának.

Next