Színház és Filmművészet, 1955 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1955-06-01 / 6. szám
Nászutazás a a hőmérő higanyszála eléri a húsz fokot, a színházigazgatókra is rátör a nyári műsor gondja. A Déryné Színház helyzete ebből a szempontból is meglehetősen egyedülálló. A város szívétől messze, a színházjáró törzsközönségtől elszakítva kapta azt a feladatot, hogy egy ipari negyedben költségvetési tehertételek nélkül képviselje a főváros színházi kultúráját. Ha az eddig bemutatott darabokat nézzük, ezt feltétlenül tekintetbe kell venni. A jó idő beköszöntésével, a műsorgond csak nagyobb lett, de az igazgatóság a tőle megszokott bátorsággal — úgy gondolom — helyesen határozott. Dihovicsnij, szovjet író »Nászutazás« című zenés komédiáját mutatták be. Nem vagyok egészen járatlan a szovjet irodalomban, de Dihovicsnij neve számomra meglehetősen idegenül hangzott. Érdeklődni kezdtem utána, de sokat nem tudtam meg róla, bár a szovjet sajtó elég gyakran foglalkozik vele. Népszerű színpadi szerző, sokat játsszák, olyasfoma hasznos színházi mesterember, mint amilyen nálunk egykor Nóti Károly lehetett. A »Nászutazás« az ukrán színházak idei legnagyobb közönségsikere. A kritika időnként bosszúsan emlegeti, de nem a darabot marasztalja el, hanem a színházak műsorpolitikáját. Nem a maga műfajában ügyes darab ellen van kifogásuk, hanem az ellen, hogy elvette a helyet más fontosabb művek elől, mert a szovjet drámairodalmat azért mégsem a »Nászutazás« fémjelzi. Persze ezek az aggodalmak nálunk nem állnak fenn, mert a szezon végén senki sem emelhet kifogást ilyesfajta színpadi mű bemutatása ellen. A mese három fiatal tudós — Mark, Andrej és Kosztya — házasságának történetét mondja el. Dihovicsnij darabja saját műfaján belül sem korszakalkotó, néha ugyancsak elkalandozik a reális talajtól, éppen ezért lélektanilag sem tud alátámasztani számos szituációt, de a komédiában Plautus óta sikerrel használt receptkönyvet ő is ügyesen fordította hasznára. Mikor a függöny felmegy, egy iskolahajó kajütjét látjuk. Kosztya, a három fiatal tudós közül az egyik, az asztalnál ül, nagyban körmöl. Nem az óceán mélységeinek életéről ír szakdolgozatot, hanem irigyléreméltó könnyedséggel dalt kelt. Olgának szól a vallomás, akibe fülig szerelmes. Itt kaparinthatjuk kézbe a bonyodalom egyik szálát. Két barátja, Mark és Andrej, csupa barátságból meg akarja akadályozni házasságát. Mark és Nasztyenka kis összeesküvést szőnek, házastársaknak mondják magukat és a nagy szemeket meresztő Kosztyának eljátsszák a rossz házasság minden borzalmát. Közben szövődik már a másik szál is. A három jóbarát szeretne részt venni Szinyikov professzor távolkeleti expedíciójában. A terv megvalósítását Kosztyára bízzák. Kosztya nem tájékoztatja barátait tevékenységéről, ezért azt hiszik, hogy a professzor leányába, Zójába szerelmes és annak írja a regényhosszúságú leveleket. Ebből pedig nagy baj származik, mert Mark és Andrej Szitnyikovnak igen hatásosan bizonyítják be, hogy mindhárman naplopók, részegesek, haszontalan fráterek. Persze, amint ez már történni szokott, a végén kiki megtalálja a párját, a fiatalok feleségestől vesznek részt az expedícióban. Így lesz a tudományos expedíció egyben nászút is. A mese és a bonyodalom rendkívül mulatságosan, szellemesen szövődik. A közönség jól szórakozik, hajlandó elfeledkezni arról, hogy olyan gyermeteg naiv emberek, mint a három tudósjelölt, meg az öreg Szinyikov — nincsenek, így aztán néhány logikai bukfenc árán az író jól elszórakoztat mindenkit. Jó, időnként szellemes dialógus siet a színészek segítségére. Az író a siker érdekeiben általában mindent elkövet. Időnként többet is tesz, mint kéne. Az egyes szituációkat túlfeszíti, többször ismétlik fölöslegesen. Ezt bizonyítja az első felvonásban a szellemeskedőket sújtó büntetés, a harmadikban pedig a saláta véget nem érő sózása. 456