Színházi Élet, 1913. február 10–17. (2. évfolyam, 6. szám)
1913-02-10 / 6. szám
22. oldal SZINHÁZI ÉLET Összehasonlítás. Pár héttel ezelőtt emlékeztünk meg arról a kutyamacska barátságról, amely a Magyar Színház két kedves művésze, Huszár és Vágó közt fönnáll. A két kitűnő férfiú állandóan vitatkozik, amiből természetesen egész sorozata támad az ugratásoknak. A helyzet azonban nem túlságosan tragikus, ami a következő történetből is kiviláglik, amikor egy délelőtt Huszár a kutyájával együtt jelent meg a színházban. A kutyus vidáman ugrándozta körül terebélyes gazdáját, sőt egyszeregyszer a kezét is megnyalogatta. Huszár egészen elérzékenyedett a kutya hűségén és így sóhajtott föl: — Te csak szeretsz engem, kutyuskám, nem úgy, mint az a Vágó ! Hivatalos elismerés. A Faun huszonnyolcadik előadása előtt, mint ismeretes, Odry hirtelen megbetegedett és szerepét Kürthy György vette át. A beugrás nagy és megérdemelt sikerrel járt, Kürthy pompásan játszotta meg új szerepét, csak akkor fogadott el kissé, amikor előadás közben a Nemzeti Színház pecsétjével ellátott hivatalos levelet kézbesítettek neki a színfalak mögött. A fiatal művész izgatottan tépte föl a levelet, amelyben a következő sorok állottak : Igen tisztelt Művész úr ! Fogadja a mai előadáson produkált művészi alakításáért őszinte és igaz elismerésemet. Nem habozom elismerni, hogy Ön a Nemzeti Színház fiatalabb generációjának ama tagjai közül való . . . Itt az első oldalnak vége szakadt és Kürthy gyorsan fordított át a másik oldalra, ahonnét átütött az aláírás nagy B. betűje, amely minden bizonnyal Bánfit jelentett. Kürthy tehát boldogan fordított a másik oldalra, ahol egy csomó kedves és elismerő bók után nekilátott az aláírás kibetűzésének. Ekkor azonban egy kicsit leesett az álla. Aláírásul ugyanis ez állott: Baranics, házfelügyelő. Az csak természetes, hogy a levelet Horváth Tutyu követte el. Szenzációs siker. A művészház mostani kiállításán a Színházi Élet pompás karrikaturistája, Major Henrik is kiállított néhány rendkívül kvalitásos képet. Igen nagy sikere is volt a képekkel, de azért barátai mégsem állhatták meg, hogy el ne kövessenek vele egy kis tréfát. A napokban szembekerült Major egy úrral, aki sugárzó arccal üdvözölte a művészt. — Gratulálok ! — mondta — Az egész kiállításon csak a te képeidet lehet megnézni . . . Major meghatottan mosolygott, mire a gratuláló úr kiegészítette a mondatot. — Tudniillik a többi képek előtt állandóan sok ember áll. A prolongáció. Janovics Pálnak, a kitűnő újságírónak tavaly nagyon megtetszett Nagy Endre egy nagy pecsétgyűrűje. Föl is húzta az ujjára, hanem a gyűrű lötyögött rajta, nagyon bő volt. — Csak hizz bele — biztatta Nagy Endre Janovicsot, — akkor megkapod tőlem a gyűrűt. Ugy látszik, hogy Janovics komolyan vette az ígéretet és tavaly óta állandó hizlaló kúrát tartott. A kúrának meg is lett a kívánt