Színházi Élet, 1913. február 16–23. (2. évfolyam, 7. szám)
1913-02-16 / 7. szám
2. oldal SZÍNHÁZI ÉLET geít is. Az ő életében csak epizodikus jellegű lehet ez az egyptomi kiruccanás. S mikor megígéri Cleopatrának, hogy Antoniust elküldi Egyptomba, mintegy finom előjátékát adja kedves előkelő gesztusokkal Shakespeare hatalmas drámájának. Ezt a szelíd nagylelkű, de a romantikus hőst, aki babérral fedi el kopaszodó fejét és szereti az árpakását, Caesart — Gál Gyula fogja alakítani. Szinte testére szabott szerep a kitűnő művésznek, aki oly jól tudja a fölényt valami kedves, jóindulatú humorral vegyíteni. Mert Shaw nem ismer absolut hőstípust: minden alakja intellektuális, több oldalról látott, s a színésznek ugyancsak kemény dió az ilyen több síkra tört szerepet egységesen megjátszani. Épen ilyen nehéz a Váradi Aranka szerepe. A gyermekleányt játszó, Cleopatrát, aki Caesart bácsinak szólítja, s akiben mégis megvannak már mindazok a hatalmas szerelmi képességek, melyekkel Antoniusnak átka lesz. Jelentős szerepet kap Somlai mint Ruffio, Egyptom helytartója, akiben főleg az angol természetet gúnyolja Shaw. A darab kiállítása is pompás, korhű díszletek és jelmezek fogják elkápráztatni a közönséget, így főleg feltűnést fog kelteni Caesar találkozása a sphinxxel, mikor nagy monológja után bámulva vesz észre a csodaszép mákvirágok közt egy szunnyadó leánykát — Cleopatrát. S a többi szín is élénk, ragyogó — egész a búcsúig mikor Caesar gályái eleveznek Egyptomból. Shaw, aki darabjainak német előadásairól gúnnyal ír egy hosszabb tanulmányában, talán meglepődnék ha látná a Nemzeti Színház kitűnő előadásait. Sajna, ő hazánkat nagyon kevéssé ismeri, s mint ahogy néhány évvel ezelőtt tréfásan megjegyezte Hevesi Sándornak, Magyarországról csak annyit tudok, hogy ez az a föld, ahol Shaw Bernát darabjaiból Shaw soha egy fillért sem lát. Azt hisszük azonban, ezek a viszonyok megváltoztak azóta. HA ELEGÁNS KÖNYVEKET AKAR, KÉRJE BARTA TjT MODERN S Ä SÁNDOR X KÖNYVKÖTŐMESTER ILLUSZTRÁLT ÁRJEGYZÉKÉT MELY ÉPPEN MOST JELENT MEG. esseè