Színházi Élet, 1913. május 3–10. (2. évfolyam, 18. szám)
1913-05-03 / 18. szám
4. oldal Sim lAZ! ÉLET leányra maradt. A vidám életű törvénytelen özvegynek természetesen legelső dolga volt, hogy egy törvényes férjet vásárolt egy márki képében. Ezek a darab előzményei. Időközben a márkiné — akinek férje vidéki magányban él — alaposan hozzálátott a vagyon pusztításához s könnyelműségében nem csak a maga részét költötte el, hanem a leánya öröksége felét is. Erős érdeke tehát hogy a leánya számára olyan férjet találjon, aki nem fog vagyoni elszámolást követelni tőle. Mégis alkuszik egy gyanús államtitkárral aki 700000 koronáért hajlandó is feleségül venni leányát. Tervezgetéseit azonban alaposan megrontja maga a leány aki Angliában volt nevelőben és ott megismerkedett egy francia úrral s most, hogy mindketten visszatértek Párisba, hiába való az asszony minden ellenkezése, fiatalok egybe akarnak kelni. Mi a kor a márkiné semmiképpen nem akar beleegyezni a leánynak eszébe jut az apja, akit ő igazi apjának hisz. Elutazik hozzá vidékre s a züllöttnek hitt, csak névként szereplő apa hozza rendbe mindnyájuk dolgát. Ezt az érdekes mesét mondja el szellemesen és kedvesen a két francia szerző. A párisi Theatre Vaudevillenek volt nagy sikerű bemutatója s hogy az lesz a Nemzeti Színházban arra biztos és sokat igérő kilátást is nyújt a szereposztás, amely még kevésbé szellemes és kevésbé érdekes darabokat is föltétlen nagy sikerre tudna vinni. A pénteki bemutatón melyet a közönség szives szeretettel fogadott, megint teljes szépségében éhezhettük Cs. Alszeghy Irma grandiózus művészetét. Ő játszotta a márkinét, s ezer finomsággal invencióval és ötlettel tudta szimpatikussá tenni e léha és könnyelmű asszony-figurát. Várady Aranka, Pethes, Horváth Jenő és Bartos méltó partnerei s a fiatal szerelmes szerepében nagyon tehetséges Lugosi. Csathó Kálmán a rendező és Salgó Ernő a fordító mindenben hozzájárultak ahhoz a meleg fogadtatáshoz, amelyben a darab részesült. Minesz, ha már irásra vetemedik, az vagy előlegnyugtát, vagy lemondást jelent. Ez utóbbira nézve Sto 1l Károly, a Királyszínház kitűnő főrendezője tudna bővebb felvilágosítással szolgálni, tekintve, hogy a délelőtti próbák alkalmával nem egyszer jut birtokába efajta írásműveknek, így legutóbb Latabár és Nádor Jenő tisztelték meg levelükkel a népszerű főrendezőt, aki azonban ezúttal nem vonta szigorú ráncokba homlokát, hanem jóízű kacagással tette el azt a dokumentumot, hogy a két túltemperementumos művész egyszere szerezte a főfájást" és a „rettentő „borzasztó gyomorgörcsöt." A dolog tudniillik úgy történt, hogy Latyi és Nádor valamelyik éjszakán túlságosan bele felejtettek a pezsgős pohárba. Már reggel fél hét volt, odakint egyre világosodott, de a két művész fejében is Stol Károly levelei.