Színházi Élet, 1913. augusztus 31. – szeptember 6. (2. évfolyam, 27. szám)

1913-08-31 / 27. szám

2. oldal SM­M ELET Az uj Földesúr. A Magyar színház újdonságához, (Szerző a darabjáról.) Igen tisztelt Szerkesztő Úr! emmi jussom hozzá, hogy mint szerző nyilatkozzam „Az uj földesúr"-ról. „Az uj földes­úr" ugyanis a Jókai Mór re­génye, de egy csöppet se az én dara­bom, mert amikor Beöthy László — s annak már vagy öt esztendeje — há­rom regény között „Az uj földesúr" dra­matizálására is pályázatot hirdetett, azzal a föltett szándékkal láttam hozzá a munkához, hogy nem Jókait fogom legyőzni, ami az őrültséggel határos, hanem le fogom győzni önmagamat s a dramatizált uj földesúrnak nincs egyet­lenegy sora sem, amely nem Jókai tol­lából került volna ki. Én beértem a szintealkalmazás, az átültetés, a jele­netezés munkájával s oly kitűnőnek ta­láltam a Jókai regényét, hogy eszembe sem jutott, hozzákölteni, átgyúrni, át­formálni. Jókainak van egyik másik ki­tűnő regénye is : „Az arany ember", amelyet ő maga dramatizált s mely az Ember tragédiája mellett a Nemzeti Színháznak ma is legvonzóbb műsordarabja. (Eddig majd­nem 200-szor adták.) Ez a dramatizá­lás lebegett a szemem előtt, azzal a különbséggel, hogy ma már nem lehet félreszólásokkal és monológokkal dol­gozni a komolyabb természetű művek­ben, mert a közönség ez irányban kissé nehézkesebbé vált. Egyébként a drama­tizált Földesúrban — remélem — min­dent meg fognak találni, amit öt felvo­násban, három óra alatt a regény dús­készletéből el lehetett helyezni és ha Ön tévedésből megtett is szerzőnek, én igazán csak annyiban vagyok az, mint némely zeneszerzők, akik a mu­zsikájukat nem írják, hanem csakugyan szerzik. Ezt a darabot én is így szerez­tem Jókaitól s annyit mondhatok, hogy ebből a forrásból még nagyon sokat le­he­tne szerezni, ,­­ Lovászy — amikor nősül­­ t L­ovászy Károlynak, a mult • f­egg, héten volt az esküvője B ÍEJSá Nagyváradon, ahol a „Sza­badság" című lapnál dolgo­zott. Az esküvő előtti éjszakán belo­pódzott a szerkesztőségébe, (még egy­szer, utoljára) és a lapba a következő kis hirt csempészte be. Életuntak. Lovászy Károly, a tehetsé­ges fiatal író és hirlapiró öngyilkossági szándékból az anyakönyvvezető elé vetette magát. Életbenmaradásához kevés a remény.

Next