Színházi Élet, 1913. december 14–21. (2. évfolyam, 42. szám)

1913-12-14 / 42. szám

2. oldal SZINIUÁZI CUT Az egyszeri királyfi. Tessék elképzelni a magyar népmesék szépségét, amint tökéletes formájukban uj életre kelnek a szinpadon, s e gyöngéd és finom keretben, mely csupa báj és csuda naivitás, komoly és mély emberi problémákat szólaltatnak meg Szép Ernő darabjában. Ilyen teljesen és ilyen hűen még soha sem szólalt meg a mese a színpadon. A mesemondás és a vígjáték között még senkinek sem sikerült ilyen tökéletes kapcsolatot teremtenie, mint Szép Ernőnek, akinek ötletességétől, finom és kedves írásművészetétől­­ olyan sokat vártunk , aki most mégis saját magát múlta felül. A mese hőse a kis királyfi, aki a legfőbb emberi tulajdonság képviselője a darab­ban: a haláltól való félelemé. Magát a mesét öreg juhász meséli el ifjú juhász­gyereknek, aki elal­vóban csillagvilágos ég alatt hallgatja a szép mesét. S hogy elkezdődik a darab, mi is úgy ülünk itt, mintha csillagos ég alatt álmodozva va­lami öreg barátunk mesélne egy szép mesét arról, hogy lám milyen hiábavaló do­log félni a haláltól, a jó haláltól, amely riaszt és gyötör egész életünkön át, pedig eljön életünkben előbb vagy utóbb a pillanat, amikor magunk fogjuk kivánni jótékony kaszájának mindent befejező lendülését. Ezt példázza az ifjú királyfi élete is, aki nem tudott megmaradni gyö­nyörű országában, mert búbánatosnak érzett mindent maga körül, mert félt a haláltól. Elindult tehát kóborolni, de min­denütt a halál ott járt a nyomában, kis gyermekek közt játszik, ezüst hajú király­lán­nyal szerelmeskedik, korcsmában, te­metőben, tündérországban a halál ott jár mögötte, s ő félve menekül előle. De megjön a pillanat, amikor ő maga kéri a halált, hogy végezzen vele. Ezt mondja el Szép Ernő gyönyörű meséje, amelynek a szépségén és báján kívül legkiválóbb és legszebb ötletü szépsége a magyarsága. Mert minden izében magyar ez a mese, nemcsak a gyönyörű, igazán mesebeli nyelvénél fogva, hanem az alakjaiban is. Minden és mindenki magyar itt, még a halál is, aki zsinoros magyar dolmányt visel és jól kifent magyar bajuszt, magyar paraszt a király, csak arany korona van a fején és magyarok mind a többiek. Mintha ez az egész történet a magyar nép egyszerű fantáziájában termett volna meg. Magyar házak, magyar fák, magyar emberek, magyar gye­rekek, szóval minden magyar. És most itt még egy nagy titkot árulhatunk el. Ez azonban csak részben vonatkozik a Szép Ernő darabjára, más­részt viszont a Nem­zeti­ színház belügye. Primadonna változás lesz a Nemzetiben , még­pedig ennek a darabnak kapcsán. Mert ugyan az egy­szeri királyfit Mészá­ros Alajos alakítja, a halál Pethes lesz és a nagy Jászai Mari, és sok más kiválók Rákosi Szidi, Gyenes, is játszanak benne, a primadonna azonban mégis valaki más lesz. Valaki, aki most lép először a Nemzeti­ színház színpadjára, de aki már sikerekben gazdag múltra tekinthet vissza, ámbátor a legújabb primadonna alig ér majd fel az egyszeri királyfi övéig. A kis Szakvári Vilma az új primadonna, az új szar, aki a legnagyobb gyermek szerepet játsza a Szép Ernő darabjában, amelyben tudvalevőleg hatvan gyerek is szerepel. Egyébként nem túlzás, hogy a kis prima­donna sikerekben gazdag művészi múltra tekinthet vissza. Mindnyájan emlékezünk­­ még első színpadi szereplésére a „Bellá"­ban. Szép Ernő.

Next