Színházi Élet, 1913. december 14–21. (2. évfolyam, 42. szám)
1913-12-14 / 42. szám
2. oldal SZINIUÁZI CUT Az egyszeri királyfi. Tessék elképzelni a magyar népmesék szépségét, amint tökéletes formájukban uj életre kelnek a szinpadon, s e gyöngéd és finom keretben, mely csupa báj és csuda naivitás, komoly és mély emberi problémákat szólaltatnak meg Szép Ernő darabjában. Ilyen teljesen és ilyen hűen még soha sem szólalt meg a mese a színpadon. A mesemondás és a vígjáték között még senkinek sem sikerült ilyen tökéletes kapcsolatot teremtenie, mint Szép Ernőnek, akinek ötletességétől, finom és kedves írásművészetétől olyan sokat vártunk , aki most mégis saját magát múlta felül. A mese hőse a kis királyfi, aki a legfőbb emberi tulajdonság képviselője a darabban: a haláltól való félelemé. Magát a mesét öreg juhász meséli el ifjú juhászgyereknek, aki elalvóban csillagvilágos ég alatt hallgatja a szép mesét. S hogy elkezdődik a darab, mi is úgy ülünk itt, mintha csillagos ég alatt álmodozva valami öreg barátunk mesélne egy szép mesét arról, hogy lám milyen hiábavaló dolog félni a haláltól, a jó haláltól, amely riaszt és gyötör egész életünkön át, pedig eljön életünkben előbb vagy utóbb a pillanat, amikor magunk fogjuk kivánni jótékony kaszájának mindent befejező lendülését. Ezt példázza az ifjú királyfi élete is, aki nem tudott megmaradni gyönyörű országában, mert búbánatosnak érzett mindent maga körül, mert félt a haláltól. Elindult tehát kóborolni, de mindenütt a halál ott járt a nyomában, kis gyermekek közt játszik, ezüst hajú királylánnyal szerelmeskedik, korcsmában, temetőben, tündérországban a halál ott jár mögötte, s ő félve menekül előle. De megjön a pillanat, amikor ő maga kéri a halált, hogy végezzen vele. Ezt mondja el Szép Ernő gyönyörű meséje, amelynek a szépségén és báján kívül legkiválóbb és legszebb ötletü szépsége a magyarsága. Mert minden izében magyar ez a mese, nemcsak a gyönyörű, igazán mesebeli nyelvénél fogva, hanem az alakjaiban is. Minden és mindenki magyar itt, még a halál is, aki zsinoros magyar dolmányt visel és jól kifent magyar bajuszt, magyar paraszt a király, csak arany korona van a fején és magyarok mind a többiek. Mintha ez az egész történet a magyar nép egyszerű fantáziájában termett volna meg. Magyar házak, magyar fák, magyar emberek, magyar gyerekek, szóval minden magyar. És most itt még egy nagy titkot árulhatunk el. Ez azonban csak részben vonatkozik a Szép Ernő darabjára, másrészt viszont a Nemzeti színház belügye. Primadonna változás lesz a Nemzetiben , mégpedig ennek a darabnak kapcsán. Mert ugyan az egyszeri királyfit Mészáros Alajos alakítja, a halál Pethes lesz és a nagy Jászai Mari, és sok más kiválók Rákosi Szidi, Gyenes, is játszanak benne, a primadonna azonban mégis valaki más lesz. Valaki, aki most lép először a Nemzeti színház színpadjára, de aki már sikerekben gazdag múltra tekinthet vissza, ámbátor a legújabb primadonna alig ér majd fel az egyszeri királyfi övéig. A kis Szakvári Vilma az új primadonna, az új szar, aki a legnagyobb gyermek szerepet játsza a Szép Ernő darabjában, amelyben tudvalevőleg hatvan gyerek is szerepel. Egyébként nem túlzás, hogy a kis primadonna sikerekben gazdag művészi múltra tekinthet vissza. Mindnyájan emlékezünk még első színpadi szereplésére a „Bellá"ban. Szép Ernő.