Színházi Élet, 1914. május 3–10. (3. évfolyam, 18. szám)
1914-05-03 / 18. szám
2. oldal SZINUAZi cm a műszaki tudás. A Hajrá, utána ! a Fővárosi Orfeum tavaszi nagy szenzációjának készült és az is lett. Szerzői : dr. Haáz István és Waldmann Imre , azaz a Fővárosi Orfeum dramaturgja, Waldmann a Fővárosi Orfeum direktora. Haáz dr. a legnagyobb rutinu magyar színpadi szerzők egyike, akinek vagy másfélszáz pazar humorú bohózata ment a hazai és külföldi orfeumokban, mindenütt és mindig páratlan sikerrel. Ő a népszerű Satyr, s ő a Borsszem Jankó egykoron való híres alakjának, az ifj. Hombár Mihálynak a megteremtője Waldmann Imre viszont a legelsőrangu direktor, akinek kisujjában van az egész színpad. A revüt, ezt az angol-amerikai műfajt az úristen direkt neki teremtette, mert senki sem tud úgy gruppírozni, annyi trükköt, attrakciót kieszelni, mint ő. Kettejük társulásából született meg a Hajrá, utána ! című revü, amely a Fővárosi Orfeum egész estéjét betölti, s ami ennél is több, nemcsak az estét tölti be, hanem a nézőteret is. E szövetséghez harmadikul Kassár Károlyt számíthatjuk, a Fővárosi Orfeum kitűnő karmesterét, aki Jászai Horváth Elemér kollégánk ötletes és dallamos verseire pompás muzsikát csinált. De okosabb lesz talán, ha e hosszadalmas méltatás helyett magát a darabot meséljük el olvasóinknak, minden csodás látványosságával egyetemben. Gyuri kisasszony. Az első felvonás budakeszi Kecsege Flórián udvari tanácsos (Faludi Kálmán) lakásán játszik. Az öreg méltóságosnak van egy Györgyike nevű gyönyörű unokája (Gerőffy Aranka), aki szerelmes egy huszárhadnagyba. A leány megcsömörlött a nagy jóléttől, s amikor megkapja a nyolcszázezer koronányi anyai örökségét, valami rendkívüli dolgot tervez. Pláne migrénes rohamában össze is veszett a huszárhadnaggyal. A jó nagypapa, akiben a rangkórság szerfölött kifejlődött, Györgyikét mindenáron báró Göbörényi Taszilónak (Szomory Miklós) szánta, egy eladósodott, paralitikus mágnásnak, aki menni se tud inasa (Gyárfás Dezső) segítsége nélkül. Az inas szintén ambiciózus legény, mivelhogy úgy szól a szerződése, hogy ha a báró elveszi Györgyike kisasszonyt, akkor őt, mármint a Bérezi inast, örökbe fogadja. Györgyike kineveti a podagráf, paralitikus bárót és valami nagy dologra készül. Kapóra jön a tangótanár, (Ferenczy Károly) akinek úgy se sokat jövedelmez a tangó, vagy ahogy ő nevezi: a tanyászati iparág. Györgyike ráveszi a tangótanárt, hogy szökjék meg vele, persze minden pikáns célzat nélkül, csak mint titkár. Ó kérem, — ajánlkozik a vállalkozó szellemű férfiú. — De előbb engedje meg, hogy levélben értesítsem nővéreimet. — Istenem, hát magának nővérei vannak? — Ne tessék úgy érteni — nevet a a tanyászat mestere — ezek nem az én nővéreim, hanem egymás nővérei. Én csak éppen náluk lakom. Nem lévén semmiféle akadály, Györgyike maga mellé veszi a szobaleányt (Eötvös Zseni) és hármasban kereket oldanak. Mire a nagypapa és a báró visszaérkeznek, csak egy levelet találnak Györgyike helyett. — Vissza kell hozni ! — kiált a nagyapa kétségbeesetten és maga is rohan az állomásra. — Hajrá, utána! — adja ki a jelszót a báró, s ezzel a kis társaság megindult a világkörüli útra. Útlevél-mizériák. Egy orosz vasúti határállomáson va-