Színházi Élet, 1914. május 17–24. (3. évfolyam, 20. szám)
1914-05-17 / 20. szám
III. évfolyam. 1914. május 17-től május 24-ig. 20. szám. Előfizetési árak : Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR. Hirdetések díjszabás szerint. Budapest és vidékre Egész évre 8.— kor. Félévre 4.70 . Negyedévre 2.40 . Egyes szám ára : Budapesten 20 fillér. Vidéken 24 f. A Máv. pályaudvarain 30 fill. SZINHMI ÉLET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Erzsébet-körút 36. Telefon 89—78. Beszélgetés Astafiewaval és Sydow imprezárióval. (Astafiewa önmagáról. — Impressziók az orosz-japán háborúból. — A budapesti produkció. — Egy imprezárió élményei. — Cselédlányból tragika. — Szerződtetés örökre. — Nyíregyházi Ervinről, Kerékgyártó Duciról és Guthi Erzsébetről.) Astafiewa a balett próbateremben egy kerevetfélén pihent amikor hozzáléptünk. — Madame, a „Színházi Élet" számára lenne szives . . . — Autogramm vagy intervju? — Mind a kettő. — Akkor essünk át először az autogrammon. . .. Először talán valami életrajzfélét. A családom igen előkelő orosz nemesi család. Az apám tábornok volt. Számos helyen kitüntette magát, de főleg Sebastopolnál kifejtett vitézsége örök dicsősége lesz az orosz birodalomnak. Nyolc éves voltam, amikor felvettek az orosz császári balett-iskolába. Megjegyzem, hogy ez egy egésen speciális orosz intézmény, olyan tánc- és nevelőintézetféle és a legelőkelőbb családok gyermekei boldogak, ha bejuthatnak ide. Tizenhét éves lehettem, amikor a császári balettben először fölléptem. Karrier . . . taps . . . pénz . . . siker.. . mindez tüneményes gyorsan jelentkezett. De a gyorsan induló karriert megakasztja a házasságom. Férjem, egy angol attasé, kénytelen elmenni az orosz-japán harctérre. Én a vörös kereszthez csatlakozom és utánamentem. Rettenetes heteket éltem át, a nyomorgó, kétségbeesett betegek között. Az önkéntes ápolónők között ott volt a mostani bolgár királynő, aki még ma is kitüntet szívélyes barátságával. A férjem halálosan megsebesült. Hiábavaló volt minden gondozás, meghalt. Én pedig visszatértem a művészi pályára. Dragilev direktor vezetése mellett óriási sikereim voltak. De miután Nijinsky és Anna Pawlowa is önállósították magukat, elhatároztam, hogy követem a példájukat. Budapest az első állomásom. Képzelheti tehát, hogy mennyi kedvvel és ambícióval dolgozom a siker előkészítésén. Hiszen ettől függ minden. „A bethuliai zsidónő" azt hiszem, meg fogja hódítani a pesti közönséget. Az ó-héber motívumok művészies összetétele a legnagyobb mértékben sikerült. A szerep minden tekintetben megfelel nekem, mert ugye elképzelhetik hogy jól megválogattam, hogy miben lépek fel először . . . Egyelőre ennyit. És írja meg, hogy boldog vagyok, hogy újra játszhatom Budapesten. Ezután a művésznő bemutatott impresszáriójának, Paul Sydownak, és aztán a legnagyobb buzgalommal hozzálátott a próbákhoz. Az imprezárió, hatalmas, szőke ember, belém karol és levezet a társalgóba.