Színházi Élet, 1916. április 30–május 7. (5. évfolyam, 18. szám)
1916-04-30 / 18. szám
SZINUAZI ELT 2. oldal nemcsak a drámaíróknak, nemcsak vígjáték íróknak, hanem mindnek együtt a véve és együttesen. A bibliai korsó csodája ez, amelyből bármennyien merítenek is, dús és teli, tartalma friss és meg nem romló, örökkön, örökké. * * * A németek Shakespearet illetőleg is hadban állanak az angolokkal. Azon vetelkednek, hogy szerintük az ő legigazibb tulajdonuk Shakespeare, bár angol volt, angolul írt, s a hármas szigetországban játszották először. Shakespearet a világirodalomnak a németek adták, — mondják ők, mert ők voltak az elsők, akik kultuszt csináltak Shakespeare drámáiból, akik játszották, akik magyarázták, akik fordították és kiadták számtalanszor újra, meg újra. S csak későn és aránytalanul kisebb mértékben jártak nyomukban az angolok. Ám e meddő vitában nekünk semmi részünk. Mi csak egyet tudunk, hogy nincs a világon olyan náczió, amelynek irodalma olyan sokat köszönhet nagy drámaírónak, mint a mienk. S ha a tulajdonképpen későn jutottunk is hozzá, amint hogy szellemi és irodalmi életünk sok viszontagság után mindenben elkésve kezdődik, ezt az elkésést serény sietséggel pótolták ki íróink és színházaink és ma eredményképpen csak azt állapíthatjuk meg, hogy Magyarországon nincs drámai színház, amely Shakespearet ne játszott volna és minden bizonnyal erre lehetünk a legbüszkébbek, sem Németországban, sem Angliában, sem sehol másutt a világon nincs színház, amelynek olyan gazdag és teljes volna a Shakespeare repertoárja, mint a mi Nemzeti Színházunké. Alig száz éve, hogy az első Shakespeare darab magyar fordításban napvilágot látott. Rómeó és Julia volt, amelyet Kun Szabó Sándor ültetett át magyarra s 1782 óta Shakespeare világirodalmi jelentőségének megismerésében és értékelésében sikerült túlszárnyalnunk a külföldet, — a költő igazi és szellemi hazáját. * * * Shakespeare halálának háromszáz éves évfordulóját illendő módon ciklussal ünnepli meg a Nemzeti Színház s bár a színház megnyitása óta huszonöt tája szerepel a költőnek a műsoron, akkoez a sorozatos ünnepség csak kilenc darabbal dokumentálja azt a nagy tiszteletet és kegyeletet, amellyel a magyar nemzeti színpad és a magyar kultúra Shakespeare örök művészete iránt viseltetik és azt a nem apadó érdeklődést, amellyel a közönség gyönyörködik ezekben a remekekben. Két héttel az ünnepség kezdete előtt jelentek meg a hirdető oszlopokon Nemzeti Színház plakátjai az ünnepi előadásokról s már másnap valósággal megostromolták a színházi pénztárt. Nincs az a népszerű mai drámaíró, aki megközelítőleg ilyen lázas érdeklődést tudna kiváltani a közönségtől. Ezért a legnagyobb és a legelevenebb konkurrens ő! S ez változatlanul van így, amióta a Bakó László — Coriolanus.