Színházi Élet, 1916. május 14–21. (5. évfolyam, 20. szám)

1916-05-14 / 20. szám

V. évfolyam. 1916. május 14-től május 21-ig. 20. szám. Előfizetési árak : levelezőlap-melléklettel Budapest és vidékre Egész évre lll.— kor. félévre 5.50 • Negyedévre 3.— • SZÍNHÁZI ÉLET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP Hirdetések díj­szabás szerint. A szerkesztésért felelős: INCZE SÁNDOR távollétében KORDA SÁNDOR. Egyes szám­ára : Budapesten és vidéken 30 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Erzsébet­ körút 22. Telefon 34—97. Ötven év. öt arckép fekszik előttünk, két díszmagyaros fotográfia. Fél évszázad választja el a felvé­­­teleket egymástól, ötven tartal­mas, nemes munkában töltött esztendő, melyeknek fordulópontját jubiláris most lelkes örömmel és sze­retettel ünnepli meg az egész magyar tár­sadalom. Gróf Zichy Gézának, a poétalel­kű magyar főúrnak egész életét jellemzi ez a két fénykép, melyek nem véletlenül kerülnek így egymás­mellé. A díszmagyar (hányszor igazán csak hisz ez anélkül, hogy magyar is volna !) nála a legstílusosab­ban adja meg a kül­sőt a belső, emberi tartalomhoz, a leg­szebben karakteri­zálja szivét, lelkét, nemes gondolkodá­sát, fenkölt érzéseit, melyek mindig és minden körülmények között magyarok ma­radtak és a magyar­ságot szolgálták. A kiszámithatlan vég­zet akarta bizonyára, hogy igy legyen. Zichy Géza gróf a szü­letése pillanatában eljegyezte magát a magyarságért való küzdelemmel: a sza­badságharc dicső korszakában pillantotta meg a napot, édesatyja, Zichy Lipót gróf, a hős honvédhuszár-ezredes katonáival a muszkát kergette, édesanyja pedig ez­alatt remegő kézzel takargatta az ősi Sztáray-kastélyba érkező kozákok elől az alig nyolcnapos gyermeket. A negyvenyolcas honvédhuszár ezredes vére lüktet a művész Zichy Géza gróf ereiben, csak a har­colás módszerét vál­toztatta meg. Az apa karddal, ágyúdörgés közt küzdött a ma­gyarságért,a fiú a leg­nemzetközibb nyel­ven, a zene szavával hirdeti a magyar iga­zát. Az eredményt bizonyítja a két fény­kép közti külömb­ség. Az elsőnek min­den ékessége csak a virágzó ifjúság, másodikon, ahol az a egykori „pálcás úr" fekete hajfürtjeit sze­líd fehérség váltja fel, csillogó érdem­rendek, magas ki­tüntetések, köztük a Lipót-rend lovagke­resztje, díszítik az ék­köves dolmányt. De talán ezeknél a látható kitüntetéseknél is értékesebb, szebb gróf Zichy Géza sze­mében az az őszinte rajongás, mely őt körülveszi ott, ahol nem a főurat, az Gróf Zichy Géza 1867-ben mint pálcás ur.

Next