Színházi Élet, 1916. május 14–21. (5. évfolyam, 20. szám)
1916-05-14 / 20. szám
V. évfolyam. 1916. május 14-től május 21-ig. 20. szám. Előfizetési árak : levelezőlap-melléklettel Budapest és vidékre Egész évre lll.— kor. félévre 5.50 • Negyedévre 3.— • SZÍNHÁZI ÉLET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP Hirdetések díjszabás szerint. A szerkesztésért felelős: INCZE SÁNDOR távollétében KORDA SÁNDOR. Egyes számára : Budapesten és vidéken 30 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Erzsébet körút 22. Telefon 34—97. Ötven év. öt arckép fekszik előttünk, két díszmagyaros fotográfia. Fél évszázad választja el a felvételeket egymástól, ötven tartalmas, nemes munkában töltött esztendő, melyeknek fordulópontját jubiláris most lelkes örömmel és szeretettel ünnepli meg az egész magyar társadalom. Gróf Zichy Gézának, a poétalelkű magyar főúrnak egész életét jellemzi ez a két fénykép, melyek nem véletlenül kerülnek így egymásmellé. A díszmagyar (hányszor igazán csak hisz ez anélkül, hogy magyar is volna !) nála a legstílusosabban adja meg a külsőt a belső, emberi tartalomhoz, a legszebben karakterizálja szivét, lelkét, nemes gondolkodását, fenkölt érzéseit, melyek mindig és minden körülmények között magyarok maradtak és a magyarságot szolgálták. A kiszámithatlan végzet akarta bizonyára, hogy igy legyen. Zichy Géza gróf a születése pillanatában eljegyezte magát a magyarságért való küzdelemmel: a szabadságharc dicső korszakában pillantotta meg a napot, édesatyja, Zichy Lipót gróf, a hős honvédhuszár-ezredes katonáival a muszkát kergette, édesanyja pedig ezalatt remegő kézzel takargatta az ősi Sztáray-kastélyba érkező kozákok elől az alig nyolcnapos gyermeket. A negyvenyolcas honvédhuszár ezredes vére lüktet a művész Zichy Géza gróf ereiben, csak a harcolás módszerét változtatta meg. Az apa karddal, ágyúdörgés közt küzdött a magyarságért,a fiú a legnemzetközibb nyelven, a zene szavával hirdeti a magyar igazát. Az eredményt bizonyítja a két fénykép közti külömbség. Az elsőnek minden ékessége csak a virágzó ifjúság, másodikon, ahol az a egykori „pálcás úr" fekete hajfürtjeit szelíd fehérség váltja fel, csillogó érdemrendek, magas kitüntetések, köztük a Lipót-rend lovagkeresztje, díszítik az ékköves dolmányt. De talán ezeknél a látható kitüntetéseknél is értékesebb, szebb gróf Zichy Géza szemében az az őszinte rajongás, mely őt körülveszi ott, ahol nem a főurat, az Gróf Zichy Géza 1867-ben mint pálcás ur.