Színházi Élet, 1916. június 4–június 11. (5. évfolyam, 23. szám)
1916-06-04 / 23. szám
2. oldal SZÍNHÁZI ÉLET vele, mint igen nagyra tartott színésztehetség, akire a nagy színigazgató-forradalmár például a Sumurum egyik legnehezebb és legérdekesebb szerepét bízta. Még ma is előttünk áll a jelenet, a Sumurum grandiózus díszletének mikor lépcsőjén a kis Mátray kábító testi ügyességgel és a legmegragadóbb humor eredeti tökéletességével gurult le. Lépcsőről legurulni, — ez először clown-trükknek tűnik fel. A Berlinben naggyá lett magyar színész megmutatta, hogy ezt művészeknek is meg lehet csinálni. A Reinhardt érdekes pantomim-kultúrája kétségkívül nagy hatással volt a tehetséges magyar színészre. Mátray színészi fantáziáját erősen foglalkoztatni kezdte a színpadi művészetnek az a színes és érdekes ága, amely a zene faszcináló erejével és a mozdulatok, a ritmikus gesztusok és táncszerű akciók mindent kifejező voltával hat a publikumra. Egy magyar tehetség nem áll meg a félúton. Mátray minden szabadidejét a pantomim művészetének szentelte. Mélyen belemerült a némajáték lehetőségeinek tanulmányozásába és egyszer csak készen volt egy igen érdekes némajátéka. Ő maga eszelte ki, ő írta meg, ő dolgozta ki minden jelenetét a legaprólékosabb részletekig. Märchen címet adott neki és muzsikus után nézett. Valahogyan összekerült Oscar Fried berlini zeneszerzővel, akinek nagyon megtetszett a magától muzsikáló téma. Passzióval fogott neki, meg is komponálta, — de ami a végén kisült belőle, merőben idegen volt a Mátray fantáziájának. Szövegíró és zeneszerző nem értették meg egymást. Ez gyakran megesik, — a szerzőtársak ilyenkor belátják, hogy nem egymásnak való emberek és békében szétválnak. Ez történt most is. Fried visszavonult a maga muzsikájával és Mátray ismét ott állt némajátékkal zene nélkül. Ekkortájban történt, hogy egy fiatal magyar muzsikus, László Sándor, aki elvégezte itthon a Zeneakadémiát, igen nagy sikerrel vizsgázott és önálló zongorakoncertet is adott, fogta magát és kiment Berlinbe. Az utcán egyszer csak találkozott Mátrayval, aki jó ismerőse volt. Lefolyt a rendes örvendezés, mikor magyarok idegenben találkoznak. Aztán elkezdtek egymás dolgai iránt érdeklődni. Az ifjú László Sándor nagy lelkesedéssel tudott beszélni zenei terveiről. Mátray a Sterna Kate és Mátray Ernő