Színházi Élet, 1917. április 8–15. (6. évfolyam, 15. szám)
1917-04-08 / 15. szám
2. oldal SZÍNHÁZI ÉLET Víg özvegy, Lengyelvér és egyéb nagysikerű operettek szövegírója írta a magyar születésű Jenbach Béla társaságában. Kétségtelen, hogy rég nem került színpadra ilyen formás, talpra esett, hálás és szellemes szövegkönyv, melynek érvényesülése nálunk a kitűnő Gábor fándor érdeme. Az ő fordításában megtartotta a darab eredeti frisseségét, szellemességét, versei csupa ritmussal olvadékonyan simulnak Kálmán Imre zenéjéhez. A legboldogabb operett-komponista nemrég ismét Budapesten tartózkodott és igen természetesen végignézte a darabjának előadását is. - Hiába, - mondta Kálmán Imre - ez a Csárdáskirályné legjobb előadása! Jól játsszák, szépen játsszák mindenütt, de Budapesten a legszebben, a legjobban. Ezt mondta Kálmán a bemutató alkalmával, ezt ismételte valahányszor itthon járt azóta, pedig látta közben a darabját nem egy külföldi nagyvárosban. Kálmán Imre világéletében őszinte ember volt és igen érthetőnek tartjuk ezt a nyilatkozatát. Szebben, jobban, mint a Király Színházban, igazán nem adhatják sehol a » Csárdáskirályné «-t, melynek budapesti pályafutásához egy új magyar primadona megérkezése is fűződik. Kosári Emmy, az Operaház ünnepelt koloratúrművésznője Vereczki Szilvia kedvéért bontotta fel operaházi szerződését. Hogy a csere nem volt meggondolatlan, bizonyítja ez a rendkívüli népszerűség, szeretet, teljes ünneplés, mely Kosáry Emmyt körülveszi. Igaz, hogy minden eszköze megvan ahhoz, hogy ünnepelt primadonna legyen : gyönyörű megjelenés, üde fiatalság, ragyogó szépség, tudatos játékművészet és amit talán elsősorban kellett volna említeni : friss csengésű, ideális magasságokban szárnyaló hangja. Nem is tudjuk elképzelni máskép Vereczki Szilviát, mint Kosáry Emmy alakjában, nem is tudnók máskép hallani Kálmán Imre dalait, mint az ő hangján. A Csárdáskirályné budapesti előadása egy új primadonnával ajándékozott meg bennünket, ezért külön köszönet jár ki Kálmán Imrének. És a többiek. H Csárdáskirályné budapesti diadalának méltó osztályosai. Melyikről szóljunk elsőnek ? A herceg, elegáns Király Ernőről, aki a szerelmes ifjú herceg szerepében nem csak Vereczki Szilviát hóditja meg esténként, hanem a nézőtéri lányszivek százait is? Vagy Bóni gróf pompás kreálójáról, a vidám és ötletes Rátkai Mártonról, kinek minden mozdulata nevetést, minden szava kacagást vált ki, kinek a táncairól külön fejezetet kellene írni ? És Latabár Árpád, a Csárdáskirályné legkedvesebb Feri bácsija! fiz elegáns, mulatós gentrygavallér szerepét finomabban, nemesebben nem lenne alakítani. Latabár Árpád színészi pályafutásának jelentős állomása ez a szerep. Meg kell itt emlékeznünk arról, hogy Bécsben is magyar művész alakította Feri bácsi rokonszenves szerepét : a kitűnő Nyáray Antal, akit ép olyan jól ismernek és ép úgy szeretnek Bécsben, mint Budapesten. No, és a két Ida ! Szentgyörgyi Ida és Gerő Ida. Az első szintén új beérkezettje a Király Színháznak és Stázi szerepében mint igazi, tehetséges szubrett egyszerre a legelsők közé szökkent. Gerő Ida Lippert-Weilersheim hercegnő szerepében gondoskodik minden este jóízű humorról és pompás párja Szirmay Imrének, ennek az örökifjú művésznek, aki mint Mária Leopold herceg újra nagyszerű színészi alakítással gyarapította eddigi sikereinek sokaságát. Igaza van Kálmán Imrének: ez a Csárdáskirályné legszebb, legjobb előadása. A művészi együttes, a káprázatos kiállítás teljessé teszik a siker feltételeit és most, hogy a hatodik jubileum friss emlékeivel szivünkben újra megemlékezünk ennek a pompás operettnek tüneményes sikeréről, teljesen meg tudjuk érteni, miért nem változik hónapok óta a Király Színház plakátja, melyen örökösen ez a szöveg olvasható : »Minden este a Csárdáskirályné.«