Színházi Élet, 1917. december 23–30. (6. évfolyam, 52. szám)
1917-12-23 / 52. szám
2. oldalt SZÍNHÁZI fTLET Molnár Ferenc író a sikereik és az ünneplés eddig el nem képzelt pontján. A legnagyobb pályának utasa, amely magyarnak valaha adott a betűk világában. Fiatalemberből csak most lett férfi és a földgolyóbis színházi városai olyan népszerűséggel övezik körül, csak nagy pályájuk legvégén álló agg amely művészeknek szokott jutni. Túlságosan közel van most hozzánk, semhogy a perspektíva el ne torzítaná a szem helyes látását. Látjuk és tudjuk őt munkában a gondolat születésétől kezdve a ikész darab megragadó és lelket melegítő sikeréig. Ismerjük az eleven embert, félszemén monoklival, szájában cigarettával, maga körül a hétköznapok apró eseményeivel. Halljuk diskurzusait klubban és vendéglőben, ezeket a ragyogó és cikázó beszélgetéseket, amelyek az élőszó utolérhetetlen virtuózává teszik ,és amelyek elmúlnak az elfutó nappal. Majd száz év múlva jön az irodalomtörténet búvára. Össze fog szedni napilapokat, magánleveleket, szerző-egyesületi jegyzőkönyveket, régi színlapokat, memoárokat. És azokból vaskos értekezésben fogja rekonstruálni a költőt és korát. Molnár Ferenc egy klasszikusan csengő kulturhistóriai név alatt fog felni évszázak eljövendő írásaiban. Az akkori miliő-bölcsészek majd színes és jellemző tollal fogják festeni a világháború fantasztikus korát, a papírhiányos szerkesztőségeket, a színházak életét, az Otthon füstös és érdekes nagytermét, a Margitszigetet, a Ritzet és a poltikusokat. És a színek és vonalak újjáépített világából izgatóan és érdekesen fog kiemelkedni az író alakja az utókor éles világítása mellett. Ki lehetne olyan bátor, hogy objektívnek állítsa magát, aki vele él, aki vele egy levegőt és egy társadalmat szív, aki ott van a premierjein és aki olvassa a másnapi kritikákat." A tarka, összevissza élet csillogó hullámai ezek: hogy láthatná a hullámok között úszó ember az egész tenger színét? Akik ismerjük, nem tudhatjuk róla, kicsoda. Csak rendkívüli tehetségű, világraszóló népszerűségű költőnek ismerhetjük. A helyes és pontos látás vonalait azonban elfutja a közelség melege. Nem ítélhetjük, csak szívből szerethetjük. Molnár Ferenc még nem érte el azt az életkort, amelyben például Fciegaray először vett tollat a kezébe. A közeli napokban KELTAI JENŐ, BRÓDY SÁNDOR és MOLNÁR FERENC a Margitszigeten 1901-ben