Színházi Élet, 1918. január 6–13. (7. évfolyam, 2. szám)

1918-01-06 / 2. szám

VII. évfolyam 1918 január 6*tól január 13*ig blopizletesi árak kotta-melléklettel: Budapesten éa vidéken Brész évre . 21.~ K Félévre . . 13.­ K Negyedévre . 0.50 K ** Slim&l­ ÉLET Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR Hirdetések díjszabás szerint Efy szám­ára : Budapesten ZA éa vidéken 60 fillér ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MBOJBLBNIK MINDBN IOOBL Szerkesztőség és kiadóhivatal : ERZSÉBET­KÖRÚT X Telefon: 34—V 2. szám HATVAN ÉV ELŐTT A ,,Színházi Élet"-n­ek elmondja Blaha Lujza — Amikor 1914 őszén nagyon ké« esztendeje lesz január ötödikén ans teg voltam, egy bízó lélek azzal vi* nak, hogy én először színpadra lép* gasztalt, hogy meggyógyulok, mire a tem. háború véget ér. Azt hitte a lelkem. Ho­­gy emlékszem be? Emlékszem, hogy csak egy-két hónapig tart a há* hiszen egy színésznő nem is tudna ború és én most már negyedik éve nem emlékezni! Még arra is emlék* várom, hogy vége legyen a háborús szem, hogy egészen kislány korom* nak és — meggyógyuljak. Március* ban, talán négyesztendős lehettem, ban már négy éve lesz, hogy nem volt már szintén „játszottam" színpadon, tam színpadon, 1914 március 14*én Krizsnik*kel, a majomemberrel léptem játszottam utoljára a Matyó lakoda* föl, egy ládába csuktak vele és onnan lomban­ ugrottam ki a szinpadra. Kilenc esz* Édes Istenem, én azt tartom sza* rendős voltam, amikor először játszota­mon, hogy mikor játszottam utoljára ram igazi szerepet, ez volt 1858 január és a kedves Színházi Élet — melyet 5*én a győri színházban. A Koldusnős h­étről­ hétre olyan örömmel várok, ben léptem föl és nagy sikerem, volt, hogy megtudjam belőle, mi újság van tetszettem a közönségnek és megdí* odakünn — a­zzal a kérdéssel fordul cs értek a szigorú kritikusok... hozzám: beszéljek arról, mikor jár* Azóta... édes istenem, azóta hat* szottam ^először. Édes szerkesztő fel* van év mult el és én nagyon szeret* kem, igazán meghat, milyen kedvesek­nek már megint játszani. Meggyógyu* maguk, hogy kiböngészik azt a dátum­mok, ha vége lesz a háborúnak és én már, mely engem érint és érdekel, és úgy érzem, hogy most már nemsokára azzal jönnek hozzám, hogy hatvan — meggyógyulok; ; .•

Next